"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
A PRÓFÉTAI LÉLEK
A PRÓFÉTAI LÉLEK

A PRÓFÉTAI LÉLEK

INTELMEK – Grünhut és Prohászka szellemi oktatása

Már többször említettem, hogy ámulva és csodálattal követem, ahogy Grünhutot és kis csoportját a szellemi vezetés irányítja. Minthogy véletlenek nincsenek, szükséges látni azt az abszolút konkrét és világos utat, amin végig kell menniük ahhoz, hogy maradéktalanul és elkötelezetten végrehajtsák rendeltetésüket.

Amit eddig megismertünk: gyógyítás delejezéssel 1849-ben, –  A csodatevő törzsorvos; hogyan jut Abaújszántóról rövid miskolci tartózkodással Budapestre 1867-ben, – Grunhut kiválasztása; sokáig kutat Pesten, míg rátalál kis csoportjára Prohászkával az élen 1867-1871; – A szellemi csoport, folyamatosan kapja a cáfolhatatlan bizonyosságokat (ahogy ő fogalmaz) a szellemi újjászületésére 1871 február, – A gyógyítás; Vay Adelma megírja a „Szellembuvárok Egylete” alapító okiratát 1871 április 21. , – Szellemi Búvárok Pesti Egylete;  Az alapítók 1871- az első oszlop; tudatosan bevállal egy nagy port felverő sajtópert a kezdetekben az eszme védelmében 1873, –  A Grünhut-sajtóper, rendkívüli módon intézi el, hogy az Egyesület megkapja a hivatalos engedélyt 1873, – Tóth Vilmos mégegyszer; ahogy 1873 nyarán próbálkozik Prohászkával ráhangolódni a feladatra, – HELYISÉGKERESÉS.

Ami most következik az a legérdekesebb része a szellemi vezetés segítésének: tanításokat kapnak, INTELMEKET! Még ott tartunk, hogy bujkálnak, próbálnak olyan helyiséget keresni, ahol nyugodtan elmélyülhetnek.

Bizonyságot kapnak arról, hogy ezeket az intelmeket teljes nyugalomban lesznek képesek átvenni, mert Grünhut jövőképét adják ekképpen:

Te csak mintakép légy, ami neked hiányzik, azt pótolni fogják mások.

Fantasztikus!

Akkor tehát olvassuk Grünhutot:

“Szellemi vezetőink az én és Prochaszka Antalnak szellemerkölcsi nemesülésünket különösen célba vették. Számunkra, a németországi egyetemeken dívó szokás módjára, külön privát oktatási kurzust rendeltek el, még pedig naponta déli fél egy órakor Antal üzleti helyiségében. Gondoskodni fognak arról, azt mondták, hogy ez alkalommal senki sem fog zavarni s, tényleg nem volt rá eset, hogy kéretlen látogató vagy megrendelő zavart volna meg minket. Bámulatos magas szellemi fokra valló bölcs pedagógiai módszerrel s véghetetlen gyengédséggel és türelemmel vittek minket vezetőink lépésről lépésre haladásunkhoz mérten előre a fejlődés útján.”

“1871. június 18-ikán. Adolfnak.

Kedves testvérünk! Arra kérünk, hogy feladatod teljesítésénél, melyet tőlünk, mint a szellemi testvérek vezetője kaptál, óvd meg bátorságodat és kitartásodat, hogy mint a szellemtan példaképe világíts nekik. Senkitől se zavartasd magad, maradj szándékodhoz hű, légy hívő és rendíthetetlen; ne félj, ha esetleg hiányzik a szó hatalma: Mózesnek is hiányzott s mégis Isten rendeletéből rettenetes volt ellenségeivel szemben és népére üdvöt hozó. Te is ekképp cselekedjél; ami neked hiányzik, azt pótolni fogják mások. Te csak mintakép légy, hogy követ ne merészeljenek reád vetni. — Istennel és a mi segedelmünkkel mindenkor erőd lesz arra, hogy vonakodás és félelem nélkül nyíltan fellépj, és az emberek nem tudnak majd hited sarkaiból kiforgatni. Ámen.

Buddha.”

“1871. június 19-én. Adolfnak.

Kedves védencünk! figyelmeztetünk: te, valamint Prochaszka testvéred, legyetek óvatosak az emberek megítélésében. Ne hamarkodd el a felőlük való véleményt, bármennyire vonakodnak is a mi meghagyásainkhoz alkalmazkodni. Ám élj és cselekedjél olyképpen, hogy az ítélkező világ ne találjon támaszpontot arra, hogy viselkedésed miatt jogosult szemrehányásokkal illessen. Ha egyedül csakis hibáidra fogsz ügyelni s minden iránt, ami körülötted történik, elnéző leszesz, akkor nemsokára annyira tisztul szellemed, amennyire ez a ti bolygótokon lehetséges. Ez okból, kedves védencünk, maradj feladatodhoz hű; légy állandó a felebaráti szeretet gyakorlásában; mert csupán ez az, amivel az embereknek világító például szolgálhatsz, s amivel az ítélkező világi szemek elől a gonosz megítélés minden anyagát eltüntetheted. Amen.

Buddha.”

Itt mindenképpen meg kell állnunk …

Mert valami fantasztikus dolog történik. Prófétikus mondatokat kap Grünhut Adolf.

Mit is üzentek a szellemi vezetők? „… nemsokára annyira tisztul szellemed, amennyire ez a ti bolygótokon lehetséges.”

Vagyis, a Földi létnek vannak korlátai, de Grünhut eléri a szellemi maximumot amire itt bárki is képes lehet! Őrület!

Ezt a típusú embert az Ószövetségben prófétának, vagy prófétai léleknek hívták…

És mi az Evangélimi Spiritizmus?

A Harmadik Kijelentés…

Prófétikus… És igen vállalom:

Grünhut Adolf prófétai lélek volt.

Mégegyszer, ismételve és lassabban olvasva: „… nemsokára annyira tisztul szellemed, amennyire ez a ti bolygótokon lehetséges.”

“1871. június 20-án ezt a közleményt kaptuk: Adolfnak.

Kedves védencünk! Eljövünk, hogy híradással legyünk: Prochaszka testvéred a tiszta mechanikai médiumitás adományának leszen részese. Imádkozzál te is Urad Istenedhez őérette, s a kívánság teljesedésbe fog menni. Legyetek összetartók minden cselekedeteitekben, s legyetek e kis körnek valóságos oszlopai. Ne zavartassátok magatokat senkitől és senki sem fog nektek árthatni; mi itt vagyunk, hogy megvédjünk titeket. Amen.

Buddha.”

Ebben a közleményben pedig védelmet és mentességet kap(nak).

Persze mindent azzal a feltétellel: „Ha egyedül csakis hibáidra fogsz ügyelni s minden iránt, ami körülötted történik, elnéző leszesz (…)”

“Ez a közlemény végképpen lebontotta a köztem és Antal közt bár láthatatlanul, de bensőmben tényleg meglevő válaszfalat, mely a megkívánt összeforradásnak útjában állott.

Nagyra becsültem, sőt szerettem Prochaszka Antalt kifogástalan tiszta jelleméért, a hozzám hasonló, rokonszenves őszinteségért, s nyíltságáért, természetes józan eszéért, élénk, vidám temperamentumáért; szerettem benne a hívő. komoly, önnemesítésre törekvő spiritisztát, az elv- és bajtársat, aki kész kiállani harcvívásra a küzdőtérre a spiritizmus védelmére s buzgón közreműködni az igazság terjesztésében. Azonban nem sejtettem benne a nagyra hivatott médiumot, aki közvetíteni fogja a magas szellemek által hirdetett evangéliumi magyarázatokat, a „Reformirende Blátter” című kiadványainkban felhalmozott szellemi kincseket, amelyekből a megváltás után áhítozó utónemzedékek még sokáig fognak táplálkozni. Az ő feladatát, de egyúttal a magamét is csakis ebből a közleményből ismertem fel a maga teljében.

Azonban iskolázásunk, nevelésünk, életpályánk eltérő volta folytán nyilvánuló differenciák a külső viselkedés és modor tekintetében sokszor sértették ízlésemet és önérzetemet, különösen a doktori önérzetet, a szabómesterrel szemben. Ez a bennem levő szúró tövis, amelyet csak éreztem, nyíltan azonban sohasem árultam el előtte, gátolta a megkívánt testvéri szeretet létrejöttét. Ezt akarták vezetőink velem megértetni, és hála a jó Istennek és védőm sugallatának, ezt fel is fogtam és legott ki is téptem magamból ezt a tövist, leromboltam a válaszfalat, mely a szeretet összeforradásának útját állta. (…)

Antalhoz való viszonyomról és melegen szerető kapcsolódásomról, – midőn az 1871 augusztus 25-i levelemben szóról-szóra azt írom (Adelmának): „Prochászka derekasan működik, ő fáradhatatlan és pótolhatatlan; nem is tudom, mit kezdenénk nélküle.

Ő épp olyan derék, mint serény és jókedvű a munkavégzésben, épp olyan értelmes, mint buzgó. Az Isten áldja meg őt szellemi és testi épséggel, hogy feladatát teljesíthesse. “

Ugyanebben az évben egy októberi levelemben jelentem Adelmának: „A jó Prochászka kis körünknek valóságos gyémántja.

Megvallom, hogy nagyon is csüggök rajta; alig engedem, hogy csak egy nap is elmúljék anélkül, hogy őt lássam; teljesen beérjük egymással, jó kedvvel töltjük el az időt kettesben, anélkül, hogy unatkoznánk. Meg sem mondhatom, hogy mennyire szeretem őt; annyira szeretem, mintha legkedvesebb vérbeli testvérem lenne.

Még sok levelem tanúskodik abból az időből erről a köztünk levő benső testvéri viszonyról.

Nem tudom mi ösztönöz rá, de most bátran, nyíltan és ünnepélyesen ki kell mondanom, hogy soha embert nálánál jobban nem szerettem, valamint senkinek halála mélyebben nem szomorított meg és sújtott le, mint felejthetetlen jó Antal testvéremnek váratlan, hirtelen halála.

Prohászka Antal 1880-ban hal meg. De Grünhut nem marad egyedül…

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon