ÖNMEGVÁLTÁS

Az önmegváltás saját erőből

A mai idők embere egyre zaklatottabb világban él, nehezen találja meg a lelki békét. Sokan a keleti vallások felé fordulnak, mert a keresztény hitről általános iskolai ismereti szinten megrekedt tudásuk már nem elégíti ki őket, és gyakran – tisztelet a kivételnek – már a vasárnapi igehirdetések sem adnak megfelelő választ a gondolkodó ember életének alapvető kérdéseire. És ez még mindig csak egy szűk réteg, a többség már rég elfordult a vallásoktól, máshol véli megtalálni a megoldást élete lelki problémáira. A világháló rengeteg „lehetőséget” kínál a biztos „megoldásra”, de a könyvpiac is ontja az életjavító bestsellereket. Misztikus és álmisztikus előadások, öngyógyító technikák, földönkívüli idegenek, energiamiszticizmus kavalkádjában Jézus szelíd és egyszerű hangja már-már elvész a vásári zsivajban. Többen megtalálni vélik az „igazi” utat, aminek a lényege az, hogy „kezembe veszem a sorsomat, sok jó módszer elérhető, és ezekkel el fogok boldogulni”, nem kellenek az elavult vallások, senki nem segít, segítek hát magamon.

Az önmegváltás a tévelygő és gőgös ember hiábavaló kísérlete ön­maga felemelésére

– saját erőből. Az önmegváltó ember nem kéri, nem igényli Isten segítségét, mert úgy gondolja, hogy saját erőből na­gyobb di­csőség és érdem a javulás, mint Isten segítségével. Az önépí­tés során elért átmeneti sikerek büszkeséggel és elégedettséggel töltik el, miáltal a gőg alattomos ősbűnének válik táptalajává a lelke. A sike­rek mámorában ezt nem hajlandó észre venni, helyette egyre nagyobb „tu­dásra” tesz szert ön­fejlesztő technikákból (agykontrol, pozitív gon­dol­kodás, felületes mágiautánzatok, tűzön járás stb.), egész arzenállal ren­delkezik gyógyító eszközökből, meditációs zenékből.

Vallások felett álló gondolat

Fölényesen a vallások felett állónak véli magát és gondolkodását, kegyesen hajlandó elfogadni bizonyos dolgokat a szentírásból (is). Előszeretettel olvassa a felületes ám népszerű meditációs irodalmat, miközben képtelen el­iga­zodni azok kavalkádjában. Avatatlanul nyúl láthatatlan erőkhöz, melyek kezdeti hatása büszkeséggel és önelégült­séggel tölti el, em­bertársai fe­lett állónak véli magát, avatatlanul tanít, gyó­gyít, miköz­ben a legna­gyobb baj saját magában van. A Mennyei Atya azzal  se­gíti őt, hogy en­gedi kiderülni a módszer hiábavalóságát. Következik a váratlan „banán­héj”, vagyis totális kudarc olyan területen ahol nem is szá­mít rá, ahol az általa lebecsült „átlagos” ember erőlködés nélkül megállja a helyét, míg a „mester” megbukni kénytelen. Ha helyesen ismerte fel a helyzetet, és önmagát, akkor az összeomlást a tanulságok levonása és elfo­gadása kö­veti, majd visszatérés a törvényes – Isten segítségét igénylő – útra.

Van megoldás

Az evangéliumi spiritizmus létmagyarázatával, és a keresztény eszme téves dogmáktól való megtisztításával valódi utat kínál a szeretet Istenéhez, megadja a vágyott lelki békét, és komoly életminőség javítást – spirituális jólétet – eredményez a hétköznapokban.