A gyógyítás

Grünhut meggyőzetése a kiválasztottságra

Folytatom a magyarországi evangéliumi spiritizmus kialakulásának történetét. Akik ismerik ezeket a történeteket, azok ugorjanak, akiket esetleg untatok ezekkel a részletekkel azoktól elnézést kérek, de véleményem szerint nekünk a mai hétköznapok emberének is okulás a szellemi vezetés penge élességű terve és annak a végrehajtása.

Lám, talán semmi nem történik véletlenül a mi életünkben sem…

Ahhoz, hogy jobban, és mélyebben érthető legyen Grünhut szellemi irányítása, legyen itt most talán az egyik legfontosabb momentum. Az Egyesület megalapítása előtti hónapokban (tudnunk kell, hogy ezidőben senki semmilyen egyesület megalapításában nem gondolkodott) valamikor 1871 február közepén Vay Miklósné, (Geymüller Katalin), meglátogatta Grünhutot a lakásán, hogy átadjon egy tiszteletpéldányt a Vay Adelma által írt, és frissen megjelent „SzelIem, erő, anyag” című könyvből.

Csak Johannát, Grünhut feleségét találja otthon, de várakozik, mert mindenképpen beszélni valója van a doktorral. Várakozás közben Johannának elmeséli a könyv keletkezésének körülményeit. Múlik az idő, és éppen indulni akar, sajnálva, hogy nem találkozhat a doktorral, amikor Grünhut váratlanul megjelenik az ajtóban.

Vajon mi az a fontos, amit miatt mindenképpen személyesen kellett beszélnie Grünhuttal?

“– Holnap reggel utazom gyermekeimhez Gonobitzra – mondá az öreg báróné – és azért jöttem most, mivel nagyon szerettem volna a doktort felkérni, hogy reménytelenül kezelt betegei egynémelyikét Adelma vezetői gyógyítására bocsájtaná, hogy egyrészt mentül több bizonyítékot gyűjtsünk, másrészt, hogy az ő szakvéleményét e szellemi gyógymód felől hallanók. “

Elegendőnek tartja néhány kezelhetetlen beteg nevét elvinni Adelmának – csak a neveket!! – hogy azok alapján megküldje Grünhutnak a gyógymódot.

Grünhut nem vitatkozik, nincs ellenvetése “… néhány krónikus betegem nevét, de csupán szimpla nevét felírom. E névsort magával viszi Gonobitzra, hogy azt Adelma vezérlőinek előterjesszék. Tekintettel arra, hogy a báróné sietett, az íróasztalomon heverő papírszeletre felírtam négy olyan rejtélyes betegségben sínylődő paciensem nevét, akik hamarjában eszembe jutottak, ötödiknek pedig a magam nevét tettem oda, minthogy akkortájt egészségem némi kívánnivalót hagyott hátra.”

Azzal az öreg báróné elhajtatott.

Pár nap múlva, február 21-én érkezett báró Vay Miklósné válasza, hozzácsatolva az Adelma szellemei által írott terjedelmes rendelés.”

Erről így ír Grünhut:

“Előttem fekszik február 22-diki keletű ugyancsak Vay Katalinhoz írott válaszlevelem, melyben képtelennek vallottam magam arra, hogy felbuzdulásomból kiváltott érzelmeimnek még csak gyenge kifejezést is adjak: „Dacára annak, hogy a közbeeső idő alatt a „Szellem, erő, anyag” égből szakadt magasztos revelációját elragadtatással olvastam, mindazonáltal ezek a szellemi rendelések még fokozottabb mérvben ragadtak meg, szinte elbűvöltek, amennyiben ezek emberi, különösen orvosi felfogásomhoz és megítélésemhez közelebb esnek, tehát reálisabb bizonyíték számba mennek. „Csakugyan bámulatos mély tudással volt leírva minden egyes beteg bajának keletkezési oka, kórisméje, gyógyítása és jóslata a legkisebb részletekig. Különösen két női betegnek pertraktálása (megtárgyalása) ragadott el nagy mérvben. Az egyiknél a baj származása egy tizenhárom év előtt történt szülés alkalmával keletkezett belső sérülésre vezetett vissza és hibás összeforradás következtében létesültek a kórjelenségek az alhasban.

A gyógymód

Mégpedig így: „A rendelés pontos betartása mellett tetemesen javulni fogállapota és ez tűrhetőbbé fog válni, mint az eddig alkalmazott kezelésmódok alatt-, azonban a haszsigerek szánalmas állapotánál fogva a teljes gyógyulás ki van zárva.

„Mellékesen említem meg. hogy minden szó szerint beteljesedett. Mintegy tizenegy évig az illető úrnő közérzülete és arcszíne mindenkit meglepett. A beteg Közép-Európa majdnem valamennyi orvostekintélyét konzultálta; – de hasztalanul. Nekem meg az a szomorú elégtételem volt, hogy az általam is hasonlóan hangoztatott kórisme, tizenegy év múlva egy a hasüregen végzett operáció alkalmával beigazolódott.“

Delejezett víz

“Mindenféle belszereken és fürdőzéseken kívül e páciensem, valamint a másik nőpáciens számára is reggelenként 1-1 pohár delejezett víz volt rendelve. Szó szerint leírom ezt a meghagyást: „Adolf delejezhetne számukra egy-egy pohár vizet anélkül, hogy ezeknek delejjel való telítését velük tudatná. A betegek megrázkódnának a delejtől, ami a delej hatását csökkentené; 31 napig egy-egy pohár delejezett vizet igyanak reggelenként, minden egyéb belszer kizárásával. A vizet gyógyszerként igyák. Adolf hét percig tartsa kezét a víz fölött, töltse ezt egy üvegbe, mely, midőn hozzá viszik, selyembe burkolandó és ezt egyszerre, de szörpölve igyák meg azonnal, ahogy azt elhozzák. Adolf sok delejjel bír. Egyszerre két pohár vizet is delejezhet és pedig adja a bal pohárból valót H…r Máriának, a jobb pohárból valót pedig H…s Katalinnak! Valahogy össze ne tévessze! A vérkeringésben levő delej a bal, a szív oldaláról kellemes hűs és – tisztább delejes; a jobb, májoldalán levő delej inkább undorító – langyos, villamos.“

“Természetes, hogy mindent hűségesen betartottam. Naponta reggel megdelejeztem, ahogy meg volt hagyva s a két pohár vizet egy-egy üvegbe öntve, selyembe burkolt dugasszal elzárva bepecsételten vitte el az érette küldött szolga. Mindkettőnél kiváló jó hatása volt. Soha azóta ilyen kimerítő, részletekbe bocsátkozó, körülményesen leirt rendelést nem írtak a szellemek. Nyilvánvaló, hogy azzal a vezérlők a szellemi gyógyítás iránti érdeklődésem és bizalmam fokozását célozták. A személyemet illető rendelés szintén különös és teljesen eltérő volt a szokásos gyógymódtól, egy része ekképpen hangzott:

– „Adolf villamosságban leledzik; kössön a gyomrára, derekára egy vörös selyemkendőt, ez súrlódás által villamos veszteséget okoz; a gőzfürdőt határozottan eltiltjuk. – (Hogyis tudták, miként én hetenként egyszer, néha kétszer is gőzfürdőt használok!)

– Nyáron dunafürdőt használjon, addig pedig hetenként kétszer egy-egy langyos kádfürdőt tengeri sóval. Legjobban használna neki a tengeri fürdő. – „Aztán diéta meg belszerek voltak előírva; persze homöopatikusak, minthogy a magas szellemek soha másfélét nem rendelnek.”

Szellemi üzenet Adolfnak: ne lankadjon

És e ‘csodatevés’ utáni csúcs – üzenet “Adolfnak”, a keresztnevén szólítják –, hiszen 2 hónap múlva április 21-dikén eljön a teljes “Adelma csapat”, hogy még aznap megalapítsák az Egyesületet.

Íme az üzenet:

 „Adolf el ne lankadjon buzgóságában és az ügyhöz való szeretetében. Mi mellette vagyunk és segítjük – mi Adelma vezérlői. Igenis Adelma, Ödön meg Katalin híven fognak segítségére lenni, tanáccsal és tettel egy alapítandó egylet létesítése körül, amely kellő és jó vezetés mellett nagy erkölcsi horderejűvé válhatik. Az egységes összetartás erőt ad; azért Adolf mindenben támaszkodjék mireánk és ti hármatokra, mi akarjuk segíteni. Amen. „Mária, Buddha, Lanrentius.”

Állva kezdtem bele az olvasásba, de le kellett ülnöm, minthogy a megindultság és meghatottság annyira erőt vett egész lényemen, hogy szinte forgott velem a világ. Gyengeségem és hibáim tudatában megfoghatatlan volt előttem, hogy a magas szellemek tudomást vettek rólam, direkt nevemen szólítottak meg, sőt – ami pláne elkábított – még közvetlen részvételre és munkálkodásra hívtak fel a szent ügy érdekében. Hol a fejemhez kaptam: vajon valóság-e ez, hol újra meg-megnéztem Adelmának kacskaringós médiumi írását: vajon jól olvastam-e mindezt? Elmerültem és erős fogadalmat tettem fel magamban gyengeségem és hibáim leszerelése és lelkem nemesítése tekintetében.”

De bármennyire is meghatódik “Adolf” tudatában van: még csak kiválasztódott, de sokat kell megélnie ebben a tudatállapotban, – hiszen mi tudjuk, előtte van kemény 35 dolgos év.

Elkezdődött…

“Örök emlékezetű lészen e jelenet előttem, mely, ha nem is volt éppen szellemi újjászületésem teljessége, de mindenesetre szellemi újjászületésem kiindulási pontjának tekinthető.”