Spiritizmus és spiritualizmus

Spiritizmus és spiritualizmus – mi a különbség?

Az újkori szellemi kiáradás, melyet Jézus megígért az 1850-es években vette kezdetét. A fogadtatás vegyes volt, az egyház és a tudomány azonnal ellene fordultak. Az előbbi féltve az örökéletre vezetés monopóliumát, az utóbbi – materialista lévén – nem tudta kezelni a működési körén kívül eső megnyilvánulásokat, és inkább tagadta, mert úgy egyszerűbb volt.

Sőt kijelentették, hogy az érzékszerveinkkel észlelhető anyagon kívül nincs más, a halhatatlan lélekben való hit az elme eltévelyedése, a szellemvilág a fantázia terméke.
De voltak elhívatott személyek és tudósok, akik meghajoltak a tények előtt, megfigyelték és vizsgálták a jelenségeket, tudományos alapossággal rendszerezték a tapasztalatokat. Allan Kardec úttörő munkássága nyomán az új tudomány jött létre, melynek a kor igen neves tudósai váltak szorgalmas kutatóivá, miután személyesen is meggyőződtek a jelenségek valódiságáról.
Az új fogalmakat meg kellett nevezni, így transzcendentális jelenségekkel való kutatással megnevezésére megszületett a spiritualizmus mint gyűjtőfogalom.

Tágabb értelemben mindenki spiritualista, aki elfogadja, hogy létezik egy láthatatlan világ, amely képes az anyagi síkon megnyilvánulni, hatásokat kifejteni, vagyis a létezés fogalmát kiterjeszti egy láthatatlan világra is, de nem feltétlenül hisz a szellemek létezésében.
Az idő előre haladtával aztán különvált a láthatatlan világgal való kapcsolatteremtéssel, szellemekkel való kommunikációra, túlvilági tanítások átvételére fókuszáló irányzat, mely a spiritizmus nevet kapta, immár önálló bölcsészeti iskolát képezve.

Ugyanígy a spiritualizmus is „szakosodott”, és már nem foglalta magában a spiritizmust. A két irányzat követőit, illetve művelőit spiritisztának, ill. spiritualistának nevezzük.

Vizsgáljuk most már a különbséget:

Ki a spiritiszta ?

Spiritiszta röviden az, aki hisz Istenben, a halhatatlanságban, Jézus isteni missziójában, a halál utáni tovább élésben és abban, hogy a szellemvilágot az emberekkel bensőséges kapcsolat fűzi össze, amely közöttük lehetővé teszi a kommunikációt. Elfogadja a reinkarnáció tanát, mint a szellemi előhaladásnak és erkölcsi jobbulásnak eszközét.
Jelszava ez: Szeresd Istent mindenekfelett és felebarátodat, mint önmagadat. Tégy jót azokkal, akik neked rosszat tesznek. A spiritizmus mentes minden néven nevezett dogmától, mert a szellemi kutatás szabadságot követel, mindenhová behatol, és Istenhez, a szellemi léthez, az örökké maradandóhoz tekint föl.

A spiritizmus tehát szükségképp felöleli: a legmagasabb hitet, a legátfogóbb szeretetet, a legtisztább morált, a legteljesebb tudást, minden erkölcsi és testi fogyatékosság gyógyítását, a világmindenséget kormányzó törvények megismerését, az ateizmus, a materializmus, a babona, a kísértetektől való félelem megsemmisítését. Az így értelmezett spiritizmus a leghatalmasabb támasza az igazi vallásosságnak, felvilágosodásnak és tudománynak.

Ki a spiritualista ?

Ők nem képeznek szorosabb bölcsészeti iskolát. Némelyek az őskeresztény tanhoz tartják magukat, mások Jézusban csupán embert látnak, aki nem több, mint Sokrates vagy Tyanai Apollonius; elvetik a reinkarnáció tanát, s a szellemkutatás materiális oldalával, fizikai kísérletekkel foglalkoznak. A tudományos kutatók nagy része ehhez a körhöz tartozik.

Munkájuk elsődleges értéke a materialista tagadás tarthatatlanságának kutatásokkal történő bizonyítása.

Ágoston

Felhasznált irodalom: Pataky Árpád: Bevezetés a spiritológiába – I. kötet