TÉMAZÁRÓ GONDOLATOK
Kedves Gábor!
Azt látom, hogy teljes mellszélességben dolgozol azon, hogy a kétkedéseidre választ kaphass. Úgy érzed találtál egy felületet, ahová kiöntheted kérdéseid tömegeit.
Tudományosan keresed a választ a hit kérdésére.
Amire azután azonnali válaszokat is adsz (magadnak), majd egy füst alatt azt azután rögtön meg is cáfolod… Magadnak.
Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy, se teologikusan, se filozofikusan, se tudományosan sehova nem jutsz el, ezzel a mindent felboncolgató megoldással. Örök kétkedő maradsz.
Fantasztikus tudást szereztél, és közben elvesztetted a hitedet.
(Kozmoszos, és Univerzumos gondolatainkat pedig meg kell állítanunk, mert a fizikai tudományos kiterjeszthetőség lehetőségét épp most bővítette a keddi Nobel díjas magyar kutató Krausz Ferenc és csoportja felfedezése. Femoszekundum után az attoszekundumnál tartanak. Majd, ha a gondolat sebességét is megmérik folytassuk akkor…)
Istent keresed, hit nélkül…
Hit nélkül nem nem találsz Istenre. Ez csak vergődést eredményez. A Bibliát pedig hagyjuk úgy, ahogy van. Nagyon jól szolgál több mint 2 ezer éve.
Érdemes tehát velünk maradnod, de azzal a figyelő gondolkodással, hogy mindig a konkrét kérdésre keressük a választ.
Különben nem tudunk előrelépni.
Ahogy az Égi Világosság fejlécében 46 éven keresztül villogott a nekem oly kedves intelem MOTTOja:
SZERETET NÉLKÜL NINCS ÜDV
Önmagunkat kell tehát marcangolni, nem mások hitében gázolni. Kicsit vulgárisan fogalmazva: naponta szétszedni, és újra összerakni önmagad, akár többször is. Egészen addig, amig kicsit is megnyugodva tudod magadnak is kívánni:
szép estét.
András
Download this article as an e-book
Gyenis Gábor
Kedves András. Köszönöm az analízist, de nem szenvedek az általad említett problémák nehézségeitől. –„”Zajlik benned a rendcsinálás.”” Merő tévedés. Azon az úton amin járunk, a megismerés a cél. A hit pedig nem más mint minden entitás belső meggyőződése a létezésről. A vallásokon belül is számos ág és vélemény bontakozódott ki, napjainkig. –„”Azt látom, hogy teljes mellszélességben dolgozol azon, hogy a kétkedéseidre választ kaphass. „”— Nem kétségeim vannak, hanem kérdéseim. Ez azért nem mindegy. Mondjuk ilyen, hogy „”Ki az ember””? –„” Úgy érzed találtál egy felületet, ahová kiöntheted kérdéseid tömegeit.””– Ez a felület nem az ahol az esetleges kédéseimre válaszokat kaphatnék. Mint említettem, jól ismerem a Szellemtant.Bizonyos részleteivel már nem értek egyet, viszont számtalan ondolat, tanítás ott van ahol a helye. A mai napig is használom, idézem, és beépítettem abba a koncepcióba, ami tett egy lépést előre. –„”Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy, se teologikusan, se filozofikusan, se tudományosan sehova nem jutsz el, ezzel a mindent felboncolgató megoldással. Örök kétkedő maradsz.””– Sajnálattal kell közölnöm, hogy tévedsz. A tudás szabaddá tesz. Jézus sem azért tanított, hogy az emberek, csak tudatlanul elfogadjanak valamit amiről fogalmuk sincs. A Szellemtani könyvek sem azért íródtak, hogy a címeket olvasgassuk. És ahogy minden kornak, korszaknak megvolt a maga prófétikus ismeret-átadási koncepciója, ami nagyrészt, csak egy kis csoport részére volt adatott az elején, hogy azt átültetve a nagyközönség megértésének szintjére, közvetíthető legyen. Lásd Jézus, és tanítványai. –„” Érdemes tehát velünk maradnod, de azzal a figyelő gondolkodással, hogy mindig a konkrét kérdésre keressük a választ.””– Köszönöm az invitálást, de mint említettem Kb. 23 éve kezdtem el olvasni konkrétan a Szellemtani könyveket. Ezek nagyrésze itt vannak a polcon. A Szellemtani anyaok másik csomagját, ami „találkozókon” létrejött eredeti leiratok, ismegvannak. Ezt Karsay Istvánnak köszönhetően, híven őrzöm. Végighallgattam a megannyi kazettát, és számos olyan írást olvastam, ami a Szellemtannal kapcsolatos. Tagja voltam a pécsi Gréber körnek, aminek vezetőja Mészáros László volt. Sorolhatnám a konkrétumokat, de nemm kívánok belemenni egy „””f@sz méregetésbe.””( nagyon elnézést). Szeretem a nyílt korrekt vitákat, ahol építő jelleggel segíti az átadott információ a felet. –„”Önmagunkat kell tehát marcangolni, nem mások hitében gázolni. „”– A marcangolást hagyom a mártíromkodókre, számomra a tanulás, ismeretszerzés, és gondolkodás a fejlődés vonala. Nem ondolom, hogy bárkinek is belegázoltam volna a hitébe. Ezt kategórikusan visszautasítom. Senkit nem akartam, és nem is akarok hitbéli meggyőződésének megváltoztatására rábírni. Egyszerűen, azokat az ismereteket írtam le, amikkel rendelkezem. Nem elhanyagolhatóan, ezt teszed Te is, és mindenki aki véleményt, vagy információt közöl. És ha már közöl, és megoszt, ezt a nagy nyilvánosság előtt teszi, vállalja annak ódiumát, hogy nem mindenkinek az a véleménye, és esetleg ennek, mint vélemény hangot is ad.