Báró Mikes Sarolta történetei
Azt gondolhatnók, hogy a szellemi vezetés megvédi a kiválasztottjait. Hogy mennyire nincs ez így, arra itt a legjobb példa. Vay Adelma- és Ödön Lussinpiccolói nyaralóját 1912 tavaszán kifosztották. Éppen, hogy nem volt üres, Adelma egyik kedvenc rokona báró Mikes Sarolta és lánya Gina élvezte az Adriai tenger csodálatos tavaszi levegőjét, miközben jól megtámadták őket revolveres betörők, és vittek, amit értek.
Mindezt a Pesti hírlap tudósítója jelenti Fiuméből. Báró Mikes Sarolta szerette az Adriát, esküvője is Fiumében volt báró Vay Arnolddal, Ödön unokaöccsével. Rendszeresen jártak nyaralni, Adelma és Ödön jóvoltából Lussinpiccolóba. Vay Arnold, Ödön Henrik nevű testvérének volt a fia. Emlékszünk? Ő az a Henrik, akiről Adelma az első szellemi közleményt írta, amikor fejfájását elmulasztandó mégis nekifogott a médiumi írásnak. Róla szólt az az üzenet, hogy meg fog halni.
Merüljünk el tehát ebben az izgalmas kis írásban. Szerencsére senki nem sérült, csak a vagyon, a rablók vittek amit bírtak. Különösen is azért mert a következő poszt újólag komolyságot igényel.
Vakmerő rablótámadás
Fiúméból jelentik, hogy vakmerő rablótámadás történt e hónap 19-ikén Lussinpiccolóban. Délelőtt két fegyveres rabló berontott báró Vay Ödön villájába, ahol pár nap óta vendégként tartózkodott báró Vay Arnoldné született gróf Mikes Sarolta a leányával. Mária Gilda, grófnővel együtt.
A rablók, úgy látszik, ismerősök voltak a viszonyokkal, mert a forgalmas helyen fekvő villába úgy hatoltak be, hogy senki sem vette észre őket, sőt a villában lévő cselédség figyelmét is kikerülték. A. báróné leányával az egyik szobában beszélgetett, amikor nagy robajjal feltárult az ajtó, s azon két hatalmas termetű férti rontott be.
— Anarchisták vagyunk! — dörmögte az egyik, a kezében tartott revolvert a két megrémült hölgynek szegezve. — Felszólítom, hogy adják át pénzüket és ékszereiket. Ha ellenkezni mernek, az életüket kockáztatják mind a ketten-
A báróné és leánya a félelemtől megdermedve, szótlanul állottak néhány pillanatig a pisztolyok csövei előtt. Az anya később leányával együtt a közelükben lévő ajtón át menekülni igyekezett. Az egyik rabló feléjük Szegzett revolverrel, szobáról- szobára követte őket, míg a másik az alkalmat felhasználva, hozzáfogott a szekrények kifosztásához. Míg a két hölgy kétségbeesett ijedtséggel menekült üldözője elől egyik szobából a másikba, ezalatt hihetetlen nyugodtsággal törte fel a vakmerő rabló a szekrények, ládák ajtóit, s ami könnyen elrejthető értéktárgyat, pénzt és ékszert talált, azt gyorsan bezsebelte. Mire a fosztogatás kezdetét vette, a báróné és leánya eljutottak egy kis kamarába, melynek ajtóját magukra zárták.
— Csendben legyenek
— rivallt rájuk a bezárt ajtó előtt üldözőjük — mert ha moccanni mernek, mindkettőjüket agyonlövöm!
A menekülés izgalmaitól agyongyötört két hölgy reszketve húzódott meg a sötét kis kamrában s lélegzetüket visszafojtva várták a történendőket. Az üldöző őrt állott a kamara előtt, a másik pedig nagy gyakorlatról tanúskodó ügyességgel kifosztotta az egész lakást minden értéktárgyától és olyan észrevétlenül, amint jöttek, eltávoztak. Kínos negyedóra után, amikor minden elcsendesült, hagyta-e! rejtekhelyét a két hölgy, s amint valamennyien visszanyerték önuralmukat, azonnal a rendőrségre siettek és följelentést tettek a rablók ellen.
A rendőrség nagy apparátussal kezdte meg a nyomozást. A rablás híre gyorsan szétfutott a fürdőhelyen, s nagy rémületet okozott a közönség között.
