"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
SZELLEMI BULVÁRLAT – MÁTKARABLÁS
SZELLEMI BULVÁRLAT – MÁTKARABLÁS

SZELLEMI BULVÁRLAT – MÁTKARABLÁS

Hogyan raboltatta el Mária Terézia Teleki Sámuel menyasszonyát?

A főkolompos gyerekrabló: Mária Terézia császárnő. Minden katolikusok védelmezője.

A Szellemi Buvárok Pesti Egyletével kapcsolatban Eszter az előzőleg említett 2018-as megnyilatkozásában is felhozza, hogy akik tagjai lettek az Egyesületnek azok kikeresztelkedtek. (Persze, ha nem voltak megkeresztelve). Őket eredeti nevükön konvertitáknak hívták. Kutatván ezeket a tagokat feltűnt nekem, hogy a Telekiekkel kapcsolatban van egy igazi történelmi “story”, ami szerintem annyira jellegzetes, nem állom meg, hogy meg ne említsem…

Az 1700-as évek második felében Mária Terézia tűzzel-vassal katolicizálta a Habsburg Birodalmat. Vallási türelmetlenségére jellemző, hogy arra is képes volt, hogy aktív szerepet játsszon Bánffy Ágnes – egy 12 éves kisleány elraboltatásában.
Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy Teleki Sámuel a külföldön töltött négy tanulmányév alatt hazaérkezvén rendezte itthoni dolgait és egyúttal feleséget keresett magának. Miután ő nem katolikus volt nyilvánvaló, hogy református hajadont igyekezet kiszemelni.
Talált is leendő élettársat mégpedig a 12 éves Bánffy Ágnest, akit – megegyezvén anyjával, Barcsay Ágnessel – el is jegyzett azzal, hogy pár év múlva, amikor Ágnes 15 éves lesz ő pedig megfelelő kastélyt épít maguknak, – egybekelnek.

Bánffy Dénes azonban – a leány külön élő apja – nem nyugodott meg ebben.

Akit elraboltak. Bánffy Ágnes, mint Eszterházy feleség. Nem látszik nagyon búskomornak…

Itt átadom a szót Marczali Henriknek, aki ízesebben, nemkülönben avatottabban ír erről:
“Gróf Bánffy Dénes kedvelt embere volt az udvarnak, de egyike a legpazarlóbb és legkicsapongóbb főuraknak. Neje Barcsay Ágnes volt, a gazdag báró Barcsay Gergelynek és báró Naláczy Sárának leánya. A házasság nem volt boldog, bár két fiú és egy leány származott belőle, a férj másutt keresett szórakozást és elprédálta ősei vagyonát. Hogy a császárné kegyeit megnyerje, katolikus hitre tért és neje akkor átadta neki nevelés végett két fiát, noha erre, erdélyi törvény szerint, nem lett volna kötelezve. Pénzügyi bukását anyósa, Naláczy Sára, a szorgos nagyasszony tartóztatta fel, aki 1759-ben átvette összes birtokait, kifizetvén azok fejében a sokkal nagyobb adósságot; ily módon akarta unokáinak jövőjét biztosítani. Bánffy, aki folyton szűkében volt a pénznek, anyósa halála után szerződésre lép nejével, amelynek értelmében a nő gondoskodik a férj eltartásáról, a férj ellenben lemond minden atyai jogáról egyetlen leányára, Ágnesre nézve és kijelenti, hogy sohasem törekszik majd azt katolikus hitre téríteni. Nagyobb biztonság kedvéért a gondos anya megerősíttette ezt a szerződést a császárnéval is.
Bánffy Ágnes anyja hű ápolása alatt református hitben nevelkedett. Hogy sem lelki, sem anyagi veszély ne fenyegesse, anyja őt már 12 éves korában eljegyezte gróf Teleki Sámuelnek, akit legkiválóbbnak tartott és aki később mint kancellár és a marosvásárhelyi könyvtár alapítója nagy érdemeket szerzett. A házasságot akkor kötik meg, mikor a menyasszony 15 éves lesz.
Atyjának ebbe, a szerződés szerint, semmi beleszólása nem volt. De a hiú tékozlót bántotta a mellőzés, aztán meg is nyerheti a királyné kegyét.

Elhatározta, ha kell, erőszakkal is elragadja leányát.

Az elrablott kisleány édesapja. Bánffy Dénes. Annyira tékozló volt, hogy élete végén a két fiúgyermeke egy kicsit sem engedték a vagyon közelébe.

E tervnek megnyerte Mária Terézia jóváhagyását, sőt azt is, hogy a királyné maga vegye kezébe a végrehajtást.” –

A legszomorúbb az egészben az, hogy a református főúri pár mátkaságát Mária Terézia királynő konfirmálta is – vagyis jóváhagyta. Ezidőben a főuraknál ez kötelező szokásjog volt. És mily örvendetes, hogy ebben a skandalumban egy vérrokon, Bethlen Miklós is aktív szerepet vállalt. Szerepet? Főszerepet! Az ő huszárjai rabolták el a 12 éves Bánffy Ágnest!

“1767. július 15-én Bánffyné leányával és Teleki Sámuellel Örményesen tartózkodott, midőn hírét vette, hogy hatalmas csapat Bethlen huszár van közelben. Kikocsiztak az üdvözlésükre és mire visszatértek, már elfoglalva találták a kastélyt. A többi huszár megkerülte őket. Bethlen Miklós azonnal a leányt követelte, átadva az anyának a püspöki levelet. Ebben tudtára adja a püspök, hogy a felséges asszony (Mária Terézia) őreá bízta a leányt mindaddig, míg nem gondoskodik felőle, ne ellenkezzék, mert ha jószerével nem enged, másként hozatja el. Hasonló levelet hoztak Hadiktól, Erdély katonai parancsnokától.

Az egész akcióra egy egész hadsereg – 175(!) Bethlen huszár volt kirendelve.

A Bethlen huszárok. Dicstelen dicsőség volt 175 huszárnak elrabolnia egy 12 éves leánykát.

Teleki mégis a felség sajátkezű parancsát akarta látni, az anya pedig kijelentette, ha azt megmutatják neki, kötelezi magát arra, hogy maga viszi leányát Bécsbe. Bethlen azt válaszolja: Mindjárt mutatom a parancsot. Erre a huszárok egy része körülveszi Telekit, a többi pedig a házat kutatja. A grófné leányával egy szobába rejtőzött. Ennek ajtaját addig lövöldözik, míg be nem szakad, a kisleányt pedig kiszakítják anyja öléből, elviszik a kocsihoz és Bethlen elhajtatott vele, anélkül, hogy a leányka elbúcsúzhatott volna anyjától.
Hiába volt a szegény anya kérése, rimánkodása.”

“A vőlegény, a későbbi könyvtáralapító Teleki Sámuel saját kezű feljegyzése szerint: „Estve jött squadrum Örményesre, és éjfél után 2 órakor vitte el mátkámat Bethlen Miklós szekeriben. Azon az éjszaka 3 órakor indultam Bécsbe a szegény, megkeseredett anyjával.” (Mózes)

Nagyon erősnek és uralkodónak kellett lennie a vallásos vakbuzgóságnak Mária Terézia lelkében, hogy még az anyai fájdalom iránt való részvétet is elfojtsa. Azt a kegyetlenséget, amelyet a leányrablásnál elkövettek, nem menti a királyné gondoskodása, hogy saját komornáját küldte Erdélybe a kis Ágnes ápolására. Bécsbe hozták a leánykát, hová anyja nemsokára követte. A királynő fogadta a szomorú grófnét, de leányához nem bocsátotta. A fiatal Bánffy Ágnest 1768-ban áttérítették, így az eljegyzése is semmissé vált.

“A királynő azt írta Bánffy-nak: „Pártfogásomba veszem és sohasem engedem át anyjának.

Csak jó szerével, kényszer nélkül, fogjuk őt szent hitünk elvére oktatni.” Csakhamar megvolt az oktatás eredménye, Ágnes január 25-én az udvari kápolnában tette le a hitvallást a két felség és a fenséges ifjú uraságok jelenlétében. Aztán férjhez adták gróf Esterházy Jánoshoz s így veszett el az egész gróf Bánffy ág a református vallásra nézve. A közhit Isten büntetését látta abban, hogy gróf Bánffy Dénes unokáiban kihalt a család férfiága.”

Teleki Sámuel pedig – a mi Telekink(!) 1769-ben ikhtári Bethlen Zsuzsannát vette feleségül. Miért a mi Telekink? Mert az idősb. Teleki Sámuel a történet egyik (fő)szereplője Adelma dédapja volt. A család pedig kárpótólva lett a Bánffyak felől, mert a nagyapa Bánffy lányt kapott feleségül – Erzsébetet. Ő pedig Adelma nagymamája. Hát így végződött e nagy kaland.

De talán nem is baj, hogy így történt, mert ily módon születhetett azután a mi Adelmánk a Teleki családba…

Arra nem is merek gondolni, hogy ez így, csaknem az isteni gondviselés része is lehetett???

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon