HALÁLOS ÍTÉLET - Evangéliumi Spiritizmus

Vay Miklós halálos ítélete

Bár még korántsem tartunk a Vay család tagjainál, miután azonban egy érdekes adalék került elém – ezt megosztanám.

Számomra megdöbbentő információ, hogy Vay Miklóst (Ödön édesapját) halálra ítélték.

Azt a Vay Miklóst, akit példátlan köztisztelet övezett – nemcsak szűkebb pátriájában Zemplén megyében, hanem országosan is mind a politikában, mind a kultúrában.

Csak gyors felsorolásképpen: 1827-től megyei főjegyző és első alispán, később császári és királyi kamarás. Az 1840-i országgyűlésen Zemplén vármegye követe, 1844-ben hétszemélynök. Ugyancsak 1844-ben választották meg koronaőrnek.

Nos tehát, hogyan is történhetett mindez?

Vay Miklóst, aki igazi hazafi volt, a forradalom és szabadságharc idején, 1848 nyarán Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte erdélyi királyi biztosnak. Batthyány Lajos 1848. október 2-án lemondott miniszterelnöki megbízásáról, valamint parlamenti mandátumáról és hozzájárult Vay Miklós miniszterelnöki kinevezéséhez. Vay Miklós azonban nem fogadta el a felkínált miniszterelnökséget.

^{Az Angol királynő szálló 1852-ben. Nemcsak Vay Miklós lakott itt haláláig, hanem Deák Ferenc is. 1854-ben költözött a Szállóba, és itt lakott politikai pályafutásának legaktívabb 15 évében 1869-ig}

A történetet így meséli el Vay Miklós, aki élete utolsó éveit az Angol királynő szállodában töltötte. Innen intézte főrendiházi dolgait.

«Hallottam, hogy el akarnak fogni erdélyi megbízatásom, de különösen a miatt, hogy a háborúban salétromot szállítottam puskaporhoz. (Tudni kell, hogy Vaynak Debrecenben volt egy salétromgyára.) Bécsbe indultam, egyenesen dr. Bach Sándor miniszterhez. Ismertem őt személyesen, hisz bécsi ügyvédem volt. Egyszer megkapom tőle az expenznótát, (kimutatás, amely összegzi a vállalat vagy vállalkozás költségeit, bevételeit és eredményét) abban találom: für Mundirung (jegyzet tisztázása) 60 Kreuzer. A «Mundirung»-ot úgy értettem, hogy a szájával dolgozott.»

« De ami aztán Bécsben történt velem, nem tréfadolog. A miniszter úr, nagy elámulásomra, igen kegyesen fogadott és rövid bevezetés után megkínált Magyarország kormányzásával, de úgy, «dass von Ungarn nur der geographische Name bleibt» (Magyarországnak csak a földrajzi neve maradjon). Ehhez már természetesen nem volt kedvem és a búcsúzásnál a nagyhatalmú úr éppen nem volt kedves. Úgy éreztem, veszve vagyok falustul, házastul. De még egyet próbáltam. Elmentem Ransonnet úrhoz, a császári kabinet titkárához és elmondtam neki, mi történt. Ez a különben nagyon előzékeny úr annyi mindenfélével ijesztgetett, hogy borsódzott a hátam – csak éppen az akasztófát nem emlegette. Én pedig, mint jó kálvinista, bízva a predesztinációban, szállásomra mentem és kialudtam magamat.»

A visszautasításnak lett is következménye.

A forradalom- és szabadságharc idején játszott szerepéért politikai okokból 1852. augusztus 14-én a hadi törvényszék halálra ítélte. A halálos ítéletet az uralkodó kegyelemből négyéves várfogságra változtatta. A négyéves várfogságból azonban csak nyolc hónapot kellett letöltenie. A pesti Újépületben (Neugebäude) és a csehországi Theresienstadt várbörtönében töltött fogsága idején naplókat írt, melyek értékes kortörténeti források.