Beleszülettem az Evangéliumi Spiritizmusba.
Ugyan hány tucatszor forgattam magamban ezt a szót, vagy mondtam válaszképpen enyhe félmosollyal, valahányszor szó esett a “könyvekről”.
Vagy előkerültek olyan bűvös szavak, mint: Kedves Vezetőnk, médium, szellemi vezetőink, Doktor bácsi, túlvilág, egyesület, delejezés, …
Vagy a nevek: Eszti néni, Pali bácsi, Adelma, Grünhut, Kathe, Pipi néni, Anna néni, Szilárd, Hermin néni (aki a keresztanyám), Lejtő utca, Zugliget, fenn a hegyen…
És a könyvcímek: Szellem, erő, anyag, Névtelen Szellem, Elszórt kalászok, Hit, remény, szeretet, Misztériumok, Az utolsó óra munkásaihoz, Mikor a lélek ünnepel, Médiumi élmények, Titkos tanítások, A kegyelem törvényvilága, Magnetizmus szomnambulizmus, médiumizmus, Duáltörvény …
Micsoda szavak! Már így utólag felsorolva is, mennyi erő, micsoda energia…
Apám minden este asztalhoz ült, maga elé tette az egyik “könyvet” kissé feltámasztva, hogy jobban lássa, és felolvasott belőlük, átszellemült arccal, – nekem meg vissza kellett mondanom a lényeget. Vajon mit értett belőle az a 8-10 éves gyerek, aki én voltam. Mindenesetre nem mertem egyedül aludni menni, mert rettegtem a “szellemektől”, akik majd benéznek az ablakon…
Azután a félelem néhány év múlva, amikor Zugligetbe kerültem Hermin nénihez, Szilárdhoz, egy csapásra megszűnt. Beszélgettünk éjszakákon át, és a szellemektől való félelmem leföldelődött.
Megszűnt.
De jaj, jött az ifjúkor, a házasság, katonaság, gyermekek. Munka, pénzkereset, újlakás, még több munka. Cégalapítás, rengeteg munka, szervezés, felelősség, halál, új család, még több gyermek, még nagyobb felelősség, majd – a rendszerváltás.
És előkerültek a rejtekhelyekről a könyvek, egyre többen jártak fel a hegyre, Zugligetbe “Herminka nénihez” könyvekért, beszélgetésért. És egyszercsak elfogytak a könyvek.
De hisz nekem nyomdám van! Kézenfekvő a könyvek újranyomása. Reprintben, nehogy tartalmi különbség keletkezzen.
Én boldog vagyok, megint közel kerültem ahhoz, amibe beleszülettem. Néhány év és minden könyv újranyomódott, csak én maradtam benne a “felelősség sodrásában”. Munka, megélhetés, család, …tönkremenés. Kilábalás aztán, és egyedül maradás. Gyerekek felnőttek eltelt 50-60 év. Vajon volt-e értelme? És vajon mi? Azóta, – négy éve – küzdök az egyedüllétben és választ várok: vajon hogyan tovább? Mit akar tőlem a Jóisten?
Jött válasz.
Megkaptam, 2022. augusztus 26. – sokkszerűen ért utol a válasz egy balesetsorozat kapcsán: terjeszd.
Mert igen, beleszülettem, igen, kinyomtattam a könyveket… De nem olvastam, nem tanultam, nem tanítottam, …
Majd később majd, majd majd…
Beleszülettem és elmulasztottam… Még nagyobb lett a felelősség.
Közben minden internetes oldal és újsághír napi sokkot okoz, kultúrsokk, gendercsere, az erkölcsök elvesztése, gyilkosságok, migráció, háború…
Hányszor emlegette Apám, az utolsó időkben vagyunk. Azután meghalt és semmi nem történt.
De most?! Derengés: utolsó idők… Igen: “A Szentlélek az utolsó időkben“. Olvasd a 173. oldalt – ajánlja a nővérem… Olvasom. Igen, most. A utolsó időkben vagyunk. Igen, ez már az. Igaza volt Apámnak, aki a könyvekből élt, csak néhány évtizedet tévedett.
Most!
Amikor leveszik a keresztet a „civilizált befogadó” országok templomaiban, iskoláiban!? Hogy ne sértse a hitetleneket?! A nem keresztényeket?!
Amikor kiveszik az Európai Alkotmányból a Keresztény Európa szókapcsolatot? Amikor hadat üzennek a nemzetállamoknak?
Elveszik az Isten által adott identitásodat? !
És akkor jön a “BELESZÜLETTEM” felismerése. Nem elég a könyveket kinyomni, terjeszteni! Mert olvasni, érteni kell. OLVASNI MEGÉRTENI! MEGÉRTETNI!
Mulasztottam hát, csaknem fél évszázadot, de egyben megerősödtem, és időt kaptam. És a külsőleg (könyvnyomtatás) terjesztése után jöhet a belső (a tartalom terjesztése).
Meg kell értenem, feldolgoznom, a Névtelen Szellem akaratát, közleményeit, a magam szintjén elsőbben, hogy semmiképpen ne mulasszam el az utolsó idők lehetőségeit.
Veletek együtt.
Tarsatok velem, fedezzük fel együtt, a kinyilatkoztatásokat, ismerjük meg a közvetítőket amennyire lehet, hogy megértsük saját földi életünk értelmét. És ha megértettük mi célból születtünk, – mi a feladatunk itt a Földön, akkor már van lehetőség azt megvalósítani, ami pedig a megjavulás útja. A szereteté, a boldogságé.
Van ahol ezt karmának hívják.
Én Isten törvényének.
András, 2022. Október 1.
Az alábbiakat kérem figyelmesen olvasni.
Harcmodor az ellentéttel szemben
A Szentlélek az utolsó időkben c. könyvből, – 1981 május 17. Zita médium által
“A sátán elszabadult és a Földeteken egyre több és több az olyan ember, aki a szolgálatába szegődik, vagy akit a hatalmába kerít.”
(…)
“Tehát ma jobban résen kell lenni, mint valaha! Mint mondom, más harcmodort kell felvenni az ellentéttel szemben! Ma nem lehet az ember naiv, ma nem lehet az ember tudatlan, …”
(…)
“A rossznak ez a koncentrálása hozza létre azt, hogy néhány évtized múlva már különösen nehéz lesz a helyzete a hitben élő, az igazsághoz ragaszkodó embernek, vagy az olyannak, aki a szeretetet próbálja megvalósítani, mert az adakozó kézre ráütnek, ha ugyan tőből le nem vágják azt.”
(…)
“Veszélyes dolog ma gyávaságból hallgatni, embertestvéreim! Más időket éltek, mint akár kétszáz évvel ezelőtt is. Sokszor hallottátok tőlünk, hogy az idő közel van és hogy a Föld mindennemű vajúdáson megy át. És ezekben ti benne éltek! Az igazság törvénye csak azokat mentheti meg és szállíthatja a megmentettek közé, akiknek lelkében, szívében, cselekedeteiben, beszédeiben Krisztus igazsága élt és nyilvánult meg. Ezekben az időkben nincs református, baptista, katolikus, zsidó vagy spiritiszta, hanem vannak, akiket az igazság felment, és vannak, akiket az igazság elítél. Természetes, hogy a harcnál, ki mennyire felfegyverzett, ki mennyire felkészült, kinek mennyi tudása van, aszerint váratik el tőle, hogy tegye meg a maga helyén, a maga idejében azt, amit az igazság elvár tőle.”
(…)
“…tőletek is azt várjuk el, hogy az igazság megismerésében odáig jussatok, hogy a magatok kis jelentéktelenségében, a magatok kis gyengeségében használható eszközök legyetek a magasabb szellemvilág kezében!”
És ezt is
Misztériumok, utolsó oldal, utolsó bekezdés
Most egy korszakos átalakulás előtt állunk. Úgy nézem, hogy a … nemzet a régi rómaiak egy részének reinkarnációja abból a célból, hogy elvégezzék itt a Földön a lelki megigazulásuk munkáját, amelyet akkor nem végeztek el. Ez a törekvésük nagy változásokat hoz bele az emberi világba. S úgy nézem, hogy a Jelenések könyvének ez a kifejezése: a vér a lovak zablájáig ér, most fog bekövetkezni. Nem emberileg értendő az, hogy a lovak zablájáig ér a vér, hanem a szférákban, ahol szintén nagy és ádáz harcok dúlnak az eszmékért. Mert én látom közeledni azokat a lovasokat, akik a zabláig érő vérben gázolnak a lovaikkal. Úgy látom, hogy ez a század és még kb. egy harmadrész, vagyis mostantól számított kb. 100 esztendő: és be fog következni a vég.
Download this article as an e-book