SZELLEMI BULVÁRLAT – Antal csapdája

Nincsen miért félni az ördögtől, mert butasággal verte meg a jó Isten

A SZELLEMI-BULVÁRLAT – Médiummal Corvinákra című posztra Ágoston (az alkalmazott spiritizmusról szólt) írt egy figyelmeztetést, amit így fejez be: „Tekintsük tehát az ilyen sztorikat érdekességként, de ne erre építsük hitünket.”

Nagyon helyes. Igaza van.

De én nem állom meg, hogy két erre vonatkozó egyleti történetet meg ne idézzek. Az első Prohászka Antal híres sztorija az ‘ördöggel’ – „… nincsen miért félni az ördögtől, mert butasággal verte meg a jó Isten …”. (A másik történet egy következő poszt.)

Prohászka Antal az Egylet későbbi legjobb médiuma Grünhut kedvence, (ő úgy írja: igaz barátja) igen erősen készülvén a médiumi feladatra feltette magában, hogy elsajátítja a médiumi írást. Egyúttal egy füst alatt arra is számítani gondolt, hogy erősebb lesz meggyőződése a szellemi útmutatások igazi mivoltáról.
Próbára tenné a szellemvilágot, abban bízva, ha ő a saját kezeírásával kap instrukciókat akkor erősebb lesz a hite.

„Én az olvasottak valódiságáról teljesen meggyőződtem, de Isten, aki látja és ismeri bensőmet, nem veheti tőlem rossz néven, hogyha én egyszerű, tanulatlan és gyarló emberi mivoltomnál fogva személyes meggyőződést óhajtok magamnak szerezni…” – halljuk Antalt Grünhut leírásán keresztül.

„És kitűzte magának a napnak olyan szakát, midőn minden háborítás nélkül megkísérelheti a médiumi írás gyakorlását, – fűzi tovább Grünhut – valamelyik esteli órát, mikor háznépe már nyugalomra tért és ő is magábaszállással, buzgó imával hozzáfoghat a kísérlethez. A ceruzát kezében tartva, több mint 5 hónapig izmainak egy rostja sem rezdült meg.”
Végül 5 hónap után megtört a jég jelentkezik valaki.

„… később aztán keze lassan, gyengén siklott tova a papíron, kisebb-nagyobb vonások nyomát hagyva; majd egy-egy betű, szám, végül egy egész mondat íródott. Végre-valahára írt magának egy elég hosszú megbízást, melyben meg volt hagyva, hogy menjen ekkor meg ekkor a Molnár- (vagy Lipót?) és Só-utca sarkán levő ilyen meg ilyen számú házba, ott majd megtudja a megbízatás célját.”

Az volt a feladat,

hogy menjen el a város egyik távoli részébe, ahol további utasítást kaphat. Kalandos megbízás, de Prohászka boldogan teljesíti.

„Prochaszka, kinek üzlethelyisége a Koronaherceg-utcában, lakása pedig a Józsefvárosban az Angyal utcában volt. az egész éven át más utat alig tett, mint ami lakásától üzletéig és visszavezetett, nemigen volt életében sem azon a tájékon, amely különben is kietlen vidék volt és e városrész végét képezte.
(…) felkeresvén a megjelölt számú házat (…) mit tapasztalt? Éppen ez a házszám hiányzott az utcában és a meghagyásban említett helyen nem is volt ház. hanem egy gödrös, dudvával lepett üres háztelek.

A szellem tehát becsapta Antalt.

Gondolhatnánk, hogy mindez mennyire kedvét szegte Antalnak.

Ám tévedünk, mert ezzel erősítést nyert. Különös módon gondolkodott.

„… jóízűen nevetett rajta és hangos örömmel beszélte el, hogy nincsen miért félni az ördögtől, mert butasággal verte meg a jó Isten és úgy használja fel az ő megfoghatatlan bölcs célzataira, hogy rosszat tervezve, jót visz véghez.
Ez a kárörvendő szegény szellem megtréfálta őt, (…)

Merthogy a szellem, aki írásra késztette Antalt abban „… intelligencia nyilvánult meg, tehát: nem lehet valami nyers, öntudattal nem bíró u.n. természeti erő,hanem akarattal rendelkező intelligens erőnek kell lennie. Ilyen erőt mi csakis emberi lényben ismerünk — de ezúttal testét nem látva, ez az intelligens erő csakis a testet levetett embertől, tehát szellemtől származhatik. Igaz ugyan, hogy ez az intelligens erő — mondjuk szellem — hazug, rosszakaratú, kárörvendő természetűnek bizonyult, és (…) a jó Isten valószínűleg engem csak próbára akart tenni és csakis Ő tudja, vajon megállottam-e ezt. Hogyha igen, akkor jutalmul jó szellemeket fog hozzám bocsátani vagy pláne direkte is kirendelni, hogy oktassanak és irányítsanak a jóra, a nemesre.

Antal levonja a tanulságot:

„… azt, hogy nekünk, kik a szellemeket nem láthatjuk, nagyon is résen kell lennünk velük szemben, s ne higgyünk nekik, míg szavahihetőségüket be nem igazolták, ahogy a jó Isten azt én tőlem is követelte.”

És mennyire igaz, mert
„… Antal médiumban a későbbi nemzedékek szintén a hivatott apostolt fogják felismerni, aki abból a fából való volt, hogy belőle a „szellembúvárok” egyletének oszloposa, Péter szellemének médiuma válhatott.” – fejezi be a történetmesélést Grünhut.