HÍDÉPÍTÉS ZITÁVAL 2.

AZ ELŐKÉP MAGYARORSZÁG – A KÉTIRÁNYÚ KIVÉREZTETÉS

Nem is kell magyarázat! Elég lenne leírnom ezt az egy mondatot, és aki megérti annak jó, aki meg nem, annak a legjobb. „Magyarország előképe mindannak, ami az utolsó időkben a világban végbemegy.”

„Magyarország előképe mindannak, ami az utolsó időkben a világban végbemegy.

Tisztában kell lennetek azzal, hogy Magyarország kálváriájának kezdete azokra az időkre tehető, amit a szent iratok az utolsó idők kezdeteként jelölnek meg. Azért mondom így, hogy az utolsó idők, mert ezeket az idők a mi Urunk, a Jézus Krisztus is utolsó időknek nevezte. Két részre kell a dolgokat választani. Az egyik része a dolognak az, ami az emberi mulasztásokból, hibákból, tévedésekből vagy bűnös tendenciákból jön létre – általánosságban mondom – a nemzet életében, a másik oldal pedig az, ami nem kármaszerűen ugyan, de létrejött azért, mert más népeknek, nemzetek erőszakos megnyilvánulásai voltak, aminek a következtében a magyar nemzet életében súlyos helyzetek álltak elő.[…]

Két példát hozok

így például Amerikában az indiánok kiirtása, vagy legalábbis nagyon erős megfogyatkoztatása semmiképpen nem annak a népnek kármája volt, hanem a fehér ember, azon belül is az angol hódítás következményeként jött létre. Vagy, ha a mai dolgokat figyelitek, mindaz, ami ma Palesztina földjén történik, ugyancsak annak következtében jön létre, hogy az a nép, az a faj, amely Krisztus után 70-ben szétszóratott a világban, szeretne minél nagyobb területet megszerezni magának Palesztinából. […]
Ha Magyarország feldarabolását nézitek – ezt most szellemi szempontból mondom, és ezt szellemileg kell, hogy értsétek –, ott is jelentős sötét erők működtek közre, aminek a magyar nemzet kármájához végeredményben nem sok köze volt. Ugyanakkor az akkor élt politikusaitok, vagy vezető réteg egy hányada is nagyban hozzájárult ehhez, nemcsak az ország feldarabolásának idején, hanem már azt jóval megelőzőleg is, azzal az erkölcsileg nem megfelelő magatartással, amelyet tanúsítottak. Ebben a viselkedésmódban szintén kétféle ember lelhető fel. Az egyik embertípus, akit jószándéka ellenére – tehát mintegy kiutat nem találva – kényszerítettek olyan helyzetekbe, amely aztán különböző időben és időszakban a magyar nemzet tragédiájához vezetett. A másik, nagyobb csoport, olyan emberekből állt, akiknek a lelkiismeretük nem mozdult meg, tehát nem volt lelkiismeretfurdalásuk azért, hogy árulói legyenek a nemzetnek. […]

Az olyan vezetők, mint az Árpádházi királyok,

egyetlen nemzetnek sem adattak, ahogy azok erkölcsi vonatkozásban a nép érdekében, és az erkölcsös élet érdekében cselekedtek. Ez az egyik pont. A másik, hogy a harmadik isteni kijelentésnek gyújtópontja és központja Magyarország volt, amelynek kiterjesztésére szükséges lett volna, hogy az felerősödhessen ott. A külső tényezők azonban, amelyek fennálltak az egész Kárpát-medencén belül, és amilyen szemmel, ahogyan nézték azt a szomszédos népek, mégha jóakaratúak voltak is, de egy idő után természetesnek vették, hogy megfelelő mennyiségű terület álljon majd a rendelkezésükre, azaz elkívánták a másét. Ez viszont visszavezethető olyan vezetőkhöz, akik nem az Árpádházhoz hasonlatos erkölcsi mértékkel rendelkeztek, így a veszélyt nem ismerték fel, és mivel ezt fel nem ismerték, alkalom és lehetőség nyílott azok részére, akik viszont mindenképpen területre vagy nagyobb területre vágytak. […]

A kivéreztetés kétirányú volt.

Az egyik fizikai;

háborúk, szabadságharcok, vagy a keresztény Európa védelme. Ezt én most emberi szempontból mondom, mert az ember jelölte meg így. Szellemi szempontból az európai kereszténység védelme nem így áll. Tehát egyrészt kivéreztethető egy nemzet így, de a

Másik ami veszélyesebb, és még súlyosabb dolog,

ha lélek szerint, azaz erkölcsileg véreztetik el az embereket, amely ahhoz vezet, hogy a súlyos megpróbáltatások következtében, amely ugyan Istennek a tudtával, de nem az Ő akaratából történik meg, nem lesz tartása. Megtört lesz a gerince egy nemzetnek – jelen esetben a magyarokról beszélek –, és így olyan helyzetek állnak elő, amelyek már vissza nem fordíthatók. Akármilyen szomorúan hangzik is ez, azt kell mondanom, hogy nem lehetséges. […]
Viszont amikor Istennek egy nemzettel célja van, és ez az isteni cél kárt szenved amiatt, ahogy egy nép vagy nemzet lehetőségeit elveszik, akik ezt tették vagy teszik, felelnek érte. […]

Egy nemzet először erkölcsileg hal meg.

Ezért, akik ellene fordulnak, először mindig erkölcsileg akarnak egy népet tönkretenni […]
Ha egy nemzet jobb helyzetet vagy állapotot akar magának teremteni, akkor csakis az erkölcsi törvények visszaállítása és betöltése révén érheti el, ami alatt azt értem, hogy az embereknek, akik a nemzet testét alkotják, vissza kell térniük érzésben, gondolatban, akaratban, cselekvésben azokhoz a dolgokhoz, amelyek Istenhez és a magasabb világokhoz köthetik és kapcsolhatják őket. […]
Nem lehet a múltból élni. Nem elég a dicső múltat emlegetni, nem elég Mária országára hivatkozni, hanem a jelenben kell a nemzet érdekeit szem előtt tartva a jót cselekedni. Lélek és igazság szerint kell élni, nem megengedni, ami egy ország, egy nép vesztét okozza, okozhatja. Az idő valóban rövid, a föld ideje lejáróban. Nagyon rövid és ebben a helyzetben, ebben az állapotban már teljesen lényegtelen – ezt szellemi szempontból mondom –, hogy ki van világhatalmon, hogy melyik a vezető ország. Viszont nem lényegtelen, egyáltalán nem mindegy, hogy egy országnak milyenek a vezetői. […]
Tehát az utolsó időkben már teljesen mindegy, hogy ki van hatalmon, kinek vannak még az anyagi világban lehetőségei és eshetőségei, hogy hamiskodással ki tudja még több anyagi értékre rátenni a kezét – hisz erről szólt a globalizáció is –, ez már teljesen mindegy. A lényeg az, hogy aki átlátja a helyzetet, meneküljön a világhoz való kötődésből, amely a szakadékba vezet. […]

Marad a „maradék. […]

Mi most is az ilyen emberlelkeket keressük,

próbáljuk összegyűjteni Krisztus fehér zászlaja alá, így titeket és a világban, vallástól függetlenül más csoportokban is, akik látják a bajt, a veszélyt, látják az elkövetkezendőket, mentik lelküket, mert a léleknek, a szellemnek van csak örök élete. Tehát ha az életét menteni akarja, akkor Krisztushoz kell térnie minden embernek, minden nemzetnek és bizony minden nép, nemzet vezetőjének is. Így most sok mindent letakarva hagyok, mindazt, amire engedélyt nem kaptam. […]
Mi lehet az oka, hogy akik átlátják ezt a veszélyt, és meglenne a képességük is ahhoz, hogy felrázzák az embereket, hogy térjetek Istenhez, hogy csak Istennel lehet jobbá alakítani az életet, nem tudják a jó szándékukat megvalósítani? […]
Bár belül érzik, mi lenne a helyes, mi lenne a jó, de nem mernek, és amennyit mernek azt sem kellő következetességgel és erkölcsi bátorsággal teszik, mert az az erős ellenhatás, ami a fennálló erőszakos rendszer részéről ellenük irányul, gúzsba köti őket. […]
Ez történik egyre nagyobb mértékben Magyarországon, de ez történik majd az egész világon is, míg majd eljön az az idő, amikor az Úr, a Jézus Krisztus szavai szerint, az ő nevéért megaláztatásokat és szenvedéseket fognak elszenvedni az igazak. Tehát fizikai és erkölcsi értelemben is olyan nehézségei támadnak ezen emberlelkeknek, hogy – János jelenései szerint – ők lesznek azok, akik a nagy nyomorúságokból jönnek majd.

NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER I. kötet – A magyar sors. 2009. január 8.

És mit közvetít Pátkai Az utolsó óra munkásai-ban? Két tábort. 1938-ban. Mi változott? Hisz nem épült híd! MOST TALÁN..?

„Akik ma itt vannak, azok két tábort képeznek. Az egyik tábor mint ennek az ellentétes és sátáni elvnek a reprezentánsa utoljára tombolja ki magát, hogy elveszítse azt a gonosz hatóerőt, azután alámerüljön az örökkévalóságig tartó álomba, amelyből majd mint új ember ébred fel.

A másik tábor pedig azokból áll, akik azért jöttek ide, hogy segítsenek amazokon, vagy pedig önmagukon még egy utolsó erőfeszítéssel. […] Az idő közel van, és a várakozás csak addig tart, míg betelik azoknak a száma, akik a mennyei oltár alatt fehér ruhába öltözötten várnak, akik „jöttek a nagy nyomorúságokból” és kérdik: „Uram, meddig tűröd még a gonoszságokat a földön?”.

AZ UTOLSÓ ÓRA MUNKÁSAIHOZ III. KÖTET. – HATÁSOK ÉS VISZONTHATÁSOK – Az isteni elv, meg a sátáni elv. – 1938. Virágvasárnapján. – SZELLEMI TANÍTÁSOK PÁL BESZÉLŐ MÉDIUM ÚTJÁN