KORSZAKZÁRÁS? VAGY UTOLSÓ IDŐK?

Korszakzárás, vagy utolsó idők? – Mindegy is hogy hívjuk – jön, mint a veszedelem…

Még egyszer szükségesnek látom nyomatékosítani azokat a történéseket, amik előttünk állnak. Zita 2001-2004-ben kapta ezeket a közleményeket (sőt, vannak közöttük 1995-ös kinyilatkoztatások is). A „Korszakzárás előtt” kiadása 2005., a 2002-2004 közötti közleményeket foglalja össze. „A Szentlélek az utolsó időkben” 2002 márciusában jelent meg.

Tehát több mint 20 évvel ezelőtt már világosan leírt mondatokat olvashattunk jelen korunkról. Akkor hihetetlennek tűntek.  Ma azonban látjuk az akkor megidézett jelenségeket. Megtörténnek velünk az utolsó idők.

MAGYARORSZÁG MAI ÁLLAPOTA

(Korszakzárás előtt 1995. szeptember 28.)

„Ott ringott bölcsője., ott ringott bölcsője az új kornak, az új lehetőségnek, az új jövőnek… magyar Honban… hogy azután testéből mind nagyobb darabokat szakítsanak ki… hogy azután hazugságokkal keletről, északról és délről meginduljon a nagy népvándorlás és egyre a szív fele törekedjen… és hogy mindazok hatalmat gyakorolhassanak felette… hatalmat gyakorolhassanak felette, akik ma a világnak urai… e világnak urai…! Ki e világnak ura? a világnak fejedelme… amely hirdeti: „mindenek szabadok énnékem… a nagy rablások is szabadok énnékem…” (…)

Láttam azt a piciny kis területet ott, a budai hegy tetején… (Zugliget) amely mindazokkal a kisugárzó erőkkel a Vértesben, Dobogókőn összekapcsolódik… a múlt, a múlt, amely olyan csodálatosnak ígérkezett: amikor amerikai, angol, német, francia próbálkozások után a magyar Honban elterjedt a legmagasabb fokú szellemi Igazság… És láttam azoknak ködbevesző alakjait, akik ebben a munkában valaha részt vállaltak… láttam ezt az eszközt (médium), ahogy teljesen megdöbbenve néz körül és figyel… és nem tudja pontosan a dolgokat hova tenni… majd én helyre rakom benne… És szeretném mindannyiótok lelkében és szívében egyaránt helyre rakni a dolgokat, hogy az élet központjában, mindnyájatok szívében mihamarabb kialakulhasson, kiábrázolódhassék Krisztus képe, hogy tudjátok, hogy honnan jöttök és hova tartotok. Nem csak az a fontos – a mai világban különösen fontos – hogy tudjátok, honnan indulnak gyökereitek.

De még fontosabb, hogy tudjátok honnan indulnak szellemi gyökereitek.

„… már annyit sem látok… annyi időt sem, amennyi még beígértetett… mert az ember rombol és pusztít! mert az ember pusztítja az egész környezetét, amely a feltámadásra vár! pusztítja a növény és állatvilágot… és a Tízparancsolatnak – amely még a régieknek, a réges régieknek adatott – egyetlen parancsolatát sem tartja be! mert nagy vörös lován, nagy vörös kontyával rohan a semmibe az erkölcstelenség… rohan a semmibe mindaz, ami értéket jelenthetne… a nagy parázna elszabadult és felszedi a világ vágyai után kapaszkodó emberi lelkeket… és igen, a többi lovas is mind új és új vágtába kezd, új és új rabokat szed, új és új rabjait szoros láncra fűzi, és nincs ebből szabadulás… (A Szentlélek az utolsó időkben: „Az utolsó idők allegóriája”) (…)

A Földön élők igazsága az, hogy aki e Földre született, annak meg is kell halnia! és egy másik igazság: „ki mit vet – szó szerint értsétek meg! ki mit vet! – azt aratja!..” Ma még úgy érzitek, egészségesek vagytok… ma még úgy érzitek, ide, oda, amoda elhúzhatnak a vágyaitok., ma még itt vagytok… holnap, holnapután, félév múlva, egy év múlva, két év múlva elszólíthat benneteket a halál a nagy számadásra… ezen a számadáson az Igazság a bíró, aki igazságosan ítél… és amikor elérkezik a nagy katasztrófa, Krisztus második eljövetele, akkor Ő már nem kegyelmet fog hirdetni, mert a kegyelem törvényének az ideje lejáródott, hanem „Ítélni fog elevenek és holtak felett.”

Szentlélek az utolsó időkben. 1981 május 17.

Az utolsó idők népvándorlása megkezdődött,

mert az emberek a saját hazájukban földönfutókká váltak elemi jogaik elvételével, országaik tönkretételével, egyéni életük megnyomorításával, és ezek miatt más helyeken próbálkoznak. A jómódban élők ölbetett kézzel nézik mindezt és a nagy többségük hallgat. Némelyek szeméremből, mások úgy gondolván, hogy úgysem tudják a gonosz hangjait túlkiabálni és ők nem is termettek arra, ízlésük, felfogásuk, neveltetésük tiltakozik az ellen, hogy hangos módon követelőzzenek, nem beszélnek a sérelmeikről, bánatukról, magukra hagyottságukról. Marad az örökösen követelőző tömeg. (…) Rájöttek arra, ha megszervezik tüntetéseiket, ha megszervezik mindazt, ami ellen kívánnak tüntetni, akkor több eredményt érnek el. Az ellentét mindezeket lehetővé teszi és mindig az ilyen csoportok mögött ott van. És akkor is ott van, amikor úgy látszik, hogy valami nemes, valami jó dologért, netalán az életért vagy a meg nem születettért történik mindez a tüntetés. (…)  Olyan ez, mint az a terület, amit aknákkal raknak tele: soha nem tudhatja azon a mezőn, azon az úton haladó, hogy mikor lép aknára és az felrobbanva a végtagja elvesztésébe vagy az életébe kerülhet. Ilyen a földi élet testvéreim: az ellentét mindenüvé aknákat tesz le, és mihelyt ezekre rálép valaki, lélek szerint, az érzés- és gondolatvilága szerint halottá válik. Mihelyt hozzányúl azokhoz az eszközökhöz, amelyeket az ellentét tart a markában – és számtalan ilyen van az ellentét tulajdonában – abban a pillanatban az ellentét már megfogta őt. Ma már nem az a kérdés, hogy milyen nemzethez, milyen vallási felekezethez, milyen tudományos, milyen pénzügyi rendszerhez tartozik az ember, hanem az, hogy menynyire van tisztában azzal, ami körülötte történik, mennyire van tisztában azzal, hogy ő miért van itt a Földön és az Úrnak, a teremtő Istennek mi a célja vele, és hogy neki hol, melyik helyen kell mindenképpen megmaradnia. (…) A nagy népvándorlás a legtöbb embert oda viszi, ahol a testi ember kielégülhet. Elhagyják falvaikat, városaikat, szülőföldjüket és ezért egyes helyeken túl sokan lesznek, más területek pedig elnéptelenednek. (…) …  és ennek végső soron az lesz a következménye, hogy a földcsuszamlások, a tengervíz áramlásának a változásai, a földrengések elkerülhetetlen katasztrófákat fognak okozni.

De ez az egész folyamat az emberi lelkekben indult meg, amikor hozzányúltak a máséhoz,

amikor – így mondom – egy népnek, egy nemzetnek jogos örökségét szétdarabolták, és ezeréves múlt után szétszaggatták. Amikor mindazt, ami egy nemzet életében valami fontos, valami isteni célt szolgált, azt az ellentét szétzilálta és szétosztotta azok között, akik őt szolgálják és az ő céljait megvalósították.