"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
AZ ŐRÁLLÓKNAK
AZ ŐRÁLLÓKNAK

AZ ŐRÁLLÓKNAK

AZ ŐRÁLLÓKNAK – A NÉVTELEN SZELLEM BÖLCSÉSZETE

Kedves Vezetőnk 1953-évi tanításainak gyűjteménye – mintegy bevezetésképp – a spiritiszta gyülekezeti rendtartással foglalkozik. Meghatározza a követelményeket, amelyeknek szabályozniuk kell az együttes életét és működését. Rámutat arra, hogy a spiritiszta gyülekezetekre nagy és súlyos feladatok várnak. Ezután szól az elvégzendő munka szépségéről, és egyben rámutat arra, hogy milyen szomorú következményei vannak, ha valaki csak a külső szerint képes megismerni Isten hitre vezérlő akaratát. Az igazi jó és a látszólagos jó közti különbségtétel megtanulása igen fontos. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges az alázatosság, mert ennek hiánya a lélek részére nagy szegénységet jelent. Éppen ezért a további tanításokban többször is figyelmünkbe ajánlja, hogy jó az igazságot, ezen keresztül pedig a valóságot idejében megismerni. Felhívja figyelmünket arra, hogy Krisztus, a szeretett Fiú küldetése alapján a sötétben járó megtalálhatja a világosságot, a tékozló fiúnak azonban meg kell értenie ezt az érte hozott áldozatot és alázatos szeretettel neki is tennie kell valamit a szeretet oltárára. Az emberi léleknek meg kell értenie, hogy mindennek van oka és célja, és mindenért fizetni kell, megfizetni az utolsó fillérig. Megvilágítja azok sorsát, akik szabad akaratból az Úr útjára tértek és követik Krisztust. Jelentős figyelmeztetése szól az akarnokok számára, mert Krisztust minden egyes embernek külön-külön egyénileg kell megismernie. Megvilágítja a sátáni elv kárhozatos voltát, amely nem ismeri a szolgálat szépségét, mert szerinte csak a parancsolás elégítheti ki a lelket. Ezzel szemben megáll Krisztus örökké fénylő tanítása: „Aki első akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok!”. Napjainkban különösen sok ember szenved a társtalanságtól. S valóban, Vezetőnk a lelki rokonságot hatalmas törvénynek mondja, mert „név”, amely a Teremtőt a teremtettel összeköti, vonzza egybe a hasonló vágyaktól és törekvésektől indíttatott lelki természeteket. Rámutat a szellemi szeretet és a földi szeretet közötti különbségre. A másik örök probléma a szegénység és gazdagság kérdése. Vezetőnk nyomatékosan figyelmünkbe ajánlja: mind a szegénynek, mind a gazdagnak meg kell tanulni, hogy mindkét állapot múlandó. A megtévesztés szelleme káprázatos jövőt fest, de megvalósítani sohasem tudja, mert ahhoz hiányzik a legfőbb kelléke: az igazság. Ennek valóságát ma sokkal inkább tudjuk, mint ezelőtt bármikor. Rá kell döbbennünk, hogy mindennek be kell teljesednie, aminek van valamilyen elkezdése, de ezt emberi számítással pontosan meghatározni nem lehet. Egyébként az emberi lélek legvalódibb tükörképe a természettörvénye. Az embernek tehát számot kell adnia önmagában önmagáról. A Névtelen Szellem szomorúan állapítja meg, hogy az emberi lélek ritkán fogékony a legkönnyebben megtanulható módszer felismerésére: az elméleti tanulásra, amit gyakorlattal egészíthetne ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon