OLVASSUK EGYÜTT – 25

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

VII. FEJEZET.

Boldogok a lelki szegények.

Mit kell érteni lelki szegény alatt? – Aki magát felmagasztalja, megaláztatik. – Az okosak és a tudósok előtt elrejtett titkok. – Szellemnyilatkozatok: Gőg és alázatosság. – Az értelmiséghez tartozó ember hivatása a földön.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
(Máté V. 3.)

Mit kell érteni lelki szegény alatt?

A hitetlenség sokat mulatott már ezen a kijelentésen: Boldogok a lelki szegények, mint sok máson, amit megérteni nem tudott. A lelki szegények alatt Jézus nem érti az értelemtől megfosztott embereket, hanem az alázatosakat. Azt mondja, hogy a mennyek országa az övék és nem a gőgösöké.
E világ tudományos és okos emberei általában véve oly magas véleményt és felsőbbséget tulajdonítanak maguknak, hogy az isteni dolgokat olyanoknak tekintik, melyek figyelmükre nem méltók. Tekintetük, mely személyükre összpontosul, nem emelkedhetik Istenig. Az a feltevésük, hogy magukat minden fölött lévőnek képzelik, arra vezeti őket, hogy igen gyakran tagadják azt, ami fölöttük van, s ami őket lealacsonyítaná, s tagadják magát az istenséget is. Vagy ha elfogadják azt, hogy létezik, elvitatják egyik legszebb attribútumát, tudniillik e világ dolgainak gondviselésszerű vezetését abban a meggyőződésben, hogy maguk is elegendők a jó kormányzáshoz.
Saját értelmiségüket véve mértékül az egyetemes értelmiség megbírálásában és képeseknek tartván magukat mindennek a megértésére, nem tudnak hinni abban, amit nem értenek. És mikor már valami felett nyilatkoztak, ítéletük megfellebbezhetetlen . Amikor a láthatatlan világ létezését és az emberiség fölötti hatalmát tagadják, ez nem azért történik, mintha az felfogásukat meghaladná, hanem mert gőgjük lázad fel olyan dolog fogalma ellen, amely fölé ők nem tudnak helyezkedni, és amely őket piedesztáljukról lerántaná.
Azért megvető mosollyal fogadnak mindent, ami nem a látható és érinthető világból való. Sokkal több szellemet és tudást tulajdonítanak maguknak, semhogy oly dolgokat higgyenek, melyek szerintük jók az egyszerű embereknek, lelki szegényeknek tartván azokat, akik ilyesmit komolyan vesznek.
Azonban akármit mondanak is, nekik is éppúgy, mint másnak, be kell lépniük ebbe a láthatatlan világba, amelyet nevetség tárgyává tettek. Itt aztán megnyílnak szemeik és felismerik tévedésüket. Az igazságos Isten azonban nem fogadhatja azt, aki félreismerte hatalmát, úgy, mint azt, aki alázattal ismerte el Őt, s így sorsuk sem lehet egyenlő.
Mikor Jézus azt mondta, hogy a mennyek országa az egyszerűeké, azt értette alatta, hogy senkit sem bocsátanak be oda a szívnek egyszerűsége és alázatossága nélkül, és hogy a tudatlan, akinek megvannak ezek a tulajdonságai, előbbvaló lesz, mint a bölcs, aki inkább bízik magában, mint Istenben. Az alázatosságot mindig azok közé az erények közé sorozza, melyek Istenhez közelebb hoznak és a gőgöt oly bűnök közé, amelyek Tőle eltávolítanak. Ez nagyon természetes,
mert az alázatosság nem más, mint az Isten akaratában való megnyugvás, míg a gőg lázadás Ő ellene. Többet ér tehát az ember jövő szerencséje érdekében, ha lelki szegény (e világ fölfogása szerint) és ha gazdag erkölcsi tulajdonságokban.

Aki magát felmagasztalja, megaláztatik.

Azon órában ménének ő hozzá a tanítványok, ezt mondván: Kicsoda nagyobb a mennyeknek országában? Jézus előhíván egy kis gyermeket, eléjük állította és monda: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
Aki tehát magát megalázza, mint e kis gyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek országában, és aki az én nevemben befogad egy ilyen gyermeket, mint mondám, az engemet fogad be. (Máté XVIII. 1-5.)

Akkor hozzá méne a Zebedeus gyermekeinek anyja két fiával, térdre esett előtte, hogy tőle valamit kérjen. Jézus pedig monda neki: „Mit akarsz?” Parancsoljad – monda amaz – hogy az én két fiam a te országodban üljön, az egyik jobb kezed felől, a másik balkezed felől.” – Felelvén pedig Jézus monda: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem”? Mondának neki: „Meg.” És monda nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és az én keresztségemmel megkeresztelkedtek, de hogy az én jobb vagy bal kezem felől üljetek, nem adhatom, mert az azoké lesz, akik számára Atyám azt előkészítette.” És mikor ezt a tíz tanítvány hallotta, felháborodott a két testvéren. Jézus pedig előszólítván őket, monda: „Ti tudjátok, hogy a népek fejedelmei Uralkodnak felettük és hogy a hatalmasok hatalmat gyakorolnak felettük. De ne úgy legyen ti köztetek, hanem a k i k ö z t e t e k n a g y a k a r l e n n i , a z l e g y e n a t i s z o l g á t o k é s v a – l a k i t i k ö z t e t e k e l s ő a k a r l e n n i , l e g y e n a t i s z o l g á t o k . Éppúgy, mint az embernek fia nem jött azért, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és adja az életét váltságul sokakért.” (Máté XX. 20-28.)

Egy szombatnapon Jézus betért a farizeusok egyik vezérének a házába, hogy ott étkezzék és azok, akik ott voltak, leselkedtek reá. S akkor megfigyelvén, amint a vendégek az első helyek közt válogattak, monda nekik: „Ha lakodalomra hívnak téged, ne ülj az első helyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hívott meg az, és eljővén, aki mind azt, mind téged meghívott, ezt mondja majd néked: Engedd ennek át a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre kell leülnöd. Hanem mikor meghív, ülj az alsóbb helyre, hogy mikor eljő az, aki tégedet meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb!
Akkor dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. M e r t a k i m a g á t f e lma g a s z t a l j a , m e g a l á z t a t i k , é s a k i m a g á t m e g a l á z z a , f e lma g a s z t a l t a t i k .
(Luk. XIV. 1. és 7-11.)

Ezek az életszabályok a Jézus által fáradhatatlanul hangoztatott alázatosság elvének következményei, amely elvet főfeltételül tűz ki annak a boldogságnak elérésére, amelyet az Úr választottainak ígért, és amelyet ezekben a szavakban formulázott: „Boldogok a lelki szegények, mert övéké a mennyeknek országa”.
Gyermeket állít oda, mint a szívbeli egyszerűség típusát, és ezt mondja: Az lesz a legnagyobb a mennyeknek országában, aki magát megalázza, és olyan kicsinnyé teszi, mint a gyermek, – azaz: akinek semmiféle igénye sem lesz a fensőbbségre és csalhatatlanságra.
Ugyanez az alapgondolat van ebben a másik szabályban is: „Aki legnagyobb akar lenni közületek, legyen a ti szolgátok” – és emebben: „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik, és aki magát felmagasztalja, megaláztatik.”
A spiritizmus megerősíti ezt a tant, amikor rámutat oly szellemekre, kik nagyok a szellemvilágban, és akik kicsinyek voltak a földön, s gyakran nagyon kicsinyek, akik valaha a legnagyobbak és leghatalmasabbak voltak a földön. Ez pedig azért van, mert amazok halálukkal azt vitték magukkal, ami egyedül teheti naggyá a szellemet a túlvilágban, s ami el nem vész: az erényeket. Míg emezeknek itt kellett hagyniuk azt, ami a földön nagyságukat képezte, és amit elvinni nem lehet oda: a vagyont,
a címeket, a dicsőséget és a születési rangot. Ezek nem bírván mással, a túlvilágba mindenüktől megfosztva érkeznek meg, mint a hajótöröttek, akik mindent elvesztettek, még a ruhájukat is. Csak a gőgöt tartották meg, mely új helyzetüket még lealacsonyítóbbá teszi, mert maguk fölött és dicsőségtől tündökölve látják azokat, akiket a földön lábbal tapostak.
A spiritizmus ez elvnek még más alkalmazását is bemutatja az egymást követő testet öltésekben, melyeknek során azok, akik az egyik életben a legmagasabb polcon állottak, a másikban a legutolsó rangig vannak lealacsonyítva, ha a gőg és a dicsvágy vezette volt őket. Ne keressétek tehát az első, előkelő helyeket s állásokat a földön, ne igyekezzetek magatokat mások fölé tolni, ha azt nem akarjátok, hogy azután le kelljen szállnotok. Ellenkezőleg, keressétek a legalázatosabb és a legszerényebb helyet, mert Isten fog nektek a mennyben magasabb helyet adni, ha megérdemlitek.