LEVELET KAPTUNK! – Adáról

Tisztelt Szellemi Búvárok Pesti Egylete!

Már több alkalommal írtunk véleményt, vagy hozzászóltunk bizonyos témakörhöz, összegezve a Névtelen Szellem igazságait, ami hát – nem minden alkalommal talált teljes megértésre, ezért ezúttal a Névtelen Szellem az Evangéliumi spiritizmus II. kötetéből szeretnénk idézni „A kegyelem törvényvilága” c. könyv kapcsán, talán egy kicsit más szemszögből közelítve meg, ill. összegezve a kegyelem munkáját és megjelenítve a Névtelen Szellem személyes jelenlétét a mindennapi életünkben.
Mostanában az összejöveteleken éppen a jelenleg idézett könyvet dogozzuk át és igencsak megragadtak bennünket a lentebb idézett részletek. Úgy éreztük, hogy ezekkel a részletekkel támogatni tudjuk Ágoston munkáját, „A kegyelem törvényvilága” könyv közreadásának szükségességét.

„Legyetek bizalommal, legyetek hittel eltelve, nem mondom, hogy az én személyem iránt, – mert hiszen látjátok, hogy én magamnak nem várok tőletek sem dicsőséget, sem elismerést, – hanem higgyetek Annak, aki engem elküldött.” (…)

„Én testvéreim veletek voltam és veletek maradok egészen addig, ameddig az Úr akarata engem azoknak a lelkeknek a keresésére indít, akik az ő országának a polgáraivá vannak kiszemelve. És sokan vannak és sokan vagytok ti is, akik keresitek az Isten országát és én azokkal együtt, akik már munkálkodtak ebben, munkálkodom tovább, hogy megmutassam az utakat és módokat, amelyek a békesség és boldogság honába, az engesztelés világába, Isten Országába elvezetik a halandó embert. Veletek voltam és veletek maradok azokban az Igékben, melyeket nem szűnöm meg a földi ember lelkébe újból és újból elhinteni, mint egyedüli útmutatót, mint egyedüli engesztelőt, egyedüli megtisztítót és felemelőt: az Isten ígéjét. Nem szűnöm meg nektek ezeket a világosságokat, ezeket az igazságokat hozzáférhetőkké tenni, mert hiszen a ti lelketek el van torlaszolva sok olyan hiábavaló tudománnyal, amelyeknek ebben a mi világunkban hasznát nem vehetitek.” (…)

„Ha a ti lelketek, a ti szívetek megérzi, hogy az Igazság Szelleme szól hozzátok, akkor nyissátok fel a szíveteket és fogadjátok be azt az Igazság Szellemét, azt az Igét, amelynek nevében hozzátok szól. Fogadjátok be és adjátok át a lelketeket Neki, hogy munkálkodhassék a ti lelketeken és újjáteremthessen benneteket, hogy ne azok maradjatok akik voltatok, hanem azokká legyetek, akikké titeket a ti teremtő Atyátok teremtett és akikké a ti Üdvözítőtök alakítani kíván.
Test és vér nem veheti az Isten Országának örökségét. A test és vér elporlik, semmivé lesz, de a léleknek, az öröklétű léleknek bele kell kapcsolódnia a szellemi igazságok világába, ténykednie kell abban, és éreznie kell mindazokat a hátrányokat, amelyek az igazsággal való szembehelyezkedés következményei.” (…)

„Ne hunyjátok be a szemeteket, hanem tekintsetek szét és látni fogjátok, hogy az Isten ugyanaz, az Isten nem változik, Isten kegyelme mindig volt, van és lesz mindörökké, nem szűnik meg, nem kevesbedik, sem vissza nem húzódik egészen addig, ameddig egyetlen emberi lélek lesz, aki kinyújtja feléje kezét és az ő segítségét kéri.” (…)

„A mai kor felvilágosultsága, a mai kor erkölcse ítéletet mond a régi dolgok felett; azonban én be fogom bizonyítani nektek, hogy ugyanaz a lélek él ma is, hogy az emberi lélek akkor is ugyanaz volt, ami ma. A mai ember lelke semmivel sem különb, semmivel sem jobb, semmivel sem erkölcsösebb, mint a régi világban volt, mert a ma embere ugyanazzal a természettel bír, ugyanazzal a megromlott természettel küzd, amellyel a régi ember lelke küzdött. Ugyanazok a szenvedélyek, ugyanazok az eredmények vannak ma is, egészen addig, ameddig az Isten ki nem szabadítja az ember tévelygő lelkét az önmaga alkotta útvesztőkből. A mai ember minden tudományával, minden álszenteskedésével és erőszakolt okoskodásával sem tud semmi különbet felmutatni az eredménylistán, mint a régi ember Isten nélkül.” (…)

„Visszatérünk ismét Ábrahám és Jákob fiaihoz, akik megsokasodtak Egyiptomban. (…) Vajon mennyivel különb a jelenleg élő emberiség , amely elfeledkezett Istenről? (…) Vajon miért vezérelte Isten Lelke Egyiptomba Jákob fiait? Miért kellett szolgákká lenniük, egy nagy nemzet szolgáivá? Miért kellett a kiválasztott embercsoportnak megaláztatnia és miért kellett négyszáz évig rabságban a nyomorúság igáját hordoznia?” (…)

„Próbáljátok meg, embertestvéreim a ti igazságotokkal megfejteni, a kárma törvényével megmagyarázni a titkot, hogy miért hagyta Isten az ő választottait éppen az egyiptomiaktól szenvedni?” (…)

„Vajon mivel vétkezett a zsidó nép nagyobbat, mélyebbet, mint az egyiptomi nép, hogy Isten büntetésül küldte őket oda és négyszáz évig, emberöltőkön keresztül hagyta az ő kiválasztott népét nyomorogni és megaláztatni, anélkül, hogy a segítségükre sietett volna? Bizonyára nem tudjátok ezt emberi igazsággal magatoknak megmagyarázni, mikor tudjátok, hogy az Isten mindenek felett jó, mindenek felett igazságos.
Hogyan is tudna az emberi lélek belenyúlni az Isten rejtett titkaiba, hogyan akarhat az emberi okoskodás Isten számításaiban kotorászni, hogy azokat számtörvényekkel fejtse meg?!
Az emberi okosság megszűnik abban a pillanatban, amikor az Isten végzéseivel áll szemben. Ezt nem lehet az okozati törvénnyel felderíteni, még akkor sem, ha szellemek vagytok, még akkor sem, ha ezekben a titkos számításokban teljesen és tökéletesen otthon vagytok, mert Isten a maga végzéseit fenntartja Magának és nem enged azokba betekintést még az angyaloknak sem, — értsétek meg jól, akik soha sem vétkeztek, akik soha el nem tekintettek Isten világos törvényétől.
Titok maradna ez mindvégig, ha az Isten kegyelme világosságot nem derítene reá és a késő jövőben meg nem fejtődnék Isten ténykedése, s nyilvánvalóvá nem lenne Isten célja előttetek is, előttünk is, és a későbbi kor gyermekei előtt is.
Isten terveiben, Isten ténykedéseiben soha sem szabad az embernek az okozati törvényre hivatkoznia; itt az okozati törvény csődöt mond és zsákutcába kerül a gondolkozás. Mert Isten az ő végzéseit nem bízza emberi okoskodásra, hogy abba akár az emberek, akár a Tőle eltávolodott szellemcsoportok beletekinthessenek, hogy hadat üzenhessenek és párviadalra hívhassák ki az Isten igazságát, hogy megvívhassanak vele.
Emberek és népek sorsa maradjon és legyen is szent titok előttetek. Próbálkozzatok azzal a gondolattal megbarátkozni, embertestvéreim, hogy mindegyikőtök sorsa Isten kezében van és akinek Ő kegyelmezni akar, annak megkegyelmez, akit pedig ítélettel akar sújtani, azt ítélete alá helyezi. Istennel szemben nem hivatkozhatik az emberi lélek számtörvényekre, okozati törvényekre, mert nincs az emberi léleknek semmi feleselnivalója az ő Teremtőjével.” (…)

„… Isten az ő előrelátó gondoskodásában nem úgy gondolkozik, mint az ember azt elképzeli és gondolatban kialakítja magában az igazságot, hogy: most gonoszt cselekedtél, gonosszal büntetlek érte, most helytelen irányban haladtál, ennek a gonosz következményeit el kell szenvedned. Sőt ellenkezőleg: Isten jobban ismeri az ember lelkét, mint az ember önmaga; Isten látja az ember lelkében elkövetkező nagy nekilendüléseket és nagy összeeséseket, s aszerint irányítja az ember és a lélek sorsát, ami természetének fejlődése céljából leginkább megfelel.
Azt hiszem, mire ezt ki fogom előttetek fejteni, összeomlik előttetek a kárma törvényének igazsága s helyette Isten végtelen nagysága bontakozik ki a lelki szemeitek előtt. És ha volt a lelketekben valamelyes alázatosság, akkor egészen kicsinek fogjátok magatokat érezni és lélekben Isten kegyelme felé nyújtjátok ki a kezeteket, egyetlen tekintettel, egyetlen hanggal könyörögve Hozzá, hogy vegye kezébe a lelketek sorsát, hogy el ne vesszetek a ti tévelygéseitekben.”

idézetek az Evangéliumi spiritizmus II. kötetéből

„Névtelen Szellem”

Szorosan a „kegyelem” témakörhöz tartozik Laurentiusznak a fejtegetése is, amelyet szeretnénk hozzákapcsolni a Névtelen Szellem írásához:

„Isten az ő magasabb világaiból folyton árasztja az emberekre a tiszta erőket, az emberek azonban mindent, ami a hatáskörükbe jut, megrontanak, beszennyeznek, úgyhogy ha a kegyelem nem sugározna állandóan rájuk, ha a tiszta erők nem újítanák fel minden percben és minden pillanatban az emberek életét, akkor egészen rövid idő alatt meg kellene semmisülniük abban a romlásban, abban a szennyben, amelyet állandóan termelnek.”

idézet Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet 194. oldal
„LAURENTIUS„
„Kőszikla”