POZITÍV GONDOLATOK 26.

A gyógyulás útja 2/2

„Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek és háborgatnak, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak gyermekei”

„Isten azonban, aki annyi szeretettel, gyöngédséggel és jósággal vezeti kézenfogva az Ő gyermekeit, akkor sem hagyja őket magukra, amikor a bűneikkel való keserves és gyötrelmes harcok és küzdelmek után felvergődtek ezekből a nehéz, fájdalmas világokból és állapotokból a legfelsőbb határig, a harmadik szféra felső határáig: hanem amikor már eléggé megtisztultak, akkor a kezükbe adja a legmagasabbat, a legszentebbet, a legmagasztosabbat, amit teremtett szellem a lekének felemelésére, átsugárzására kaphat: a Krisztus tanítását, az evangéliumot. Amikor az ifjú szellem, a föld gyermeke eddig eddig fölfejlődött, akkor az Isten az ő számára egy még nagyobb ajándékot tartogat, azt a feladatot, hogy az Ő akaratát cselekedje, az Ő eszköze legyen a földön. Ahhoz pedig, hogy az Isten akaratát követhesse, hogy az Isten akaratának közvetítője lehessen, úgy kell tudnia cselekedni, ahogy Isten cselekszik: vagyis meg kell tanulnia azt az isteni tantárgyat, hogy JÓT ADJON A ROSSZÉRT. […]

Ezért küldte hozzánk példaadóul az Ő szent Fiát, a mi imádott Mesterünket, aki jót adott a rossz helyébe, aki azt cselekedte, amit isten akar, aki egy volt az Atyával, aki tökéletes volt. […] Általa tanította Isten azt, hogy: »aki téged arculüt, tartsd oda a másik orcádat is.« »Aki egy mérföldre kényszerít elmenni, menj el vele kettőre;« »Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek és háborgatnak, hogy legyetek a ti mennyei atyátoknak gyermekei.« Mert csak aki ebben gyakorlatot szerzett, akinek nem szükséges előbb meggondolnia, hogy ne torolja-e vissza a bántalmat, hanem a lelkéből spontán a jóakarat emelkedik fel a bántalom után – tehát aki egészen megtanulta ezt a tantárgyat – csak az az Isten gyermeke, az a menny polgára, az az, akit az Isten arra méltat hogy rajta keresztül az Ő akaratát – ha csak egy egészen kicsiny területen is – megvalósítsa a földön. […] ez az a mód, ahogyan a lelket oda lehet állítani a ragyogó nap tükrözése elé: az Isten világossága elé, hogy az őt átsugározza, áttisztítsa, átfehérítse. Ez a mód az összes bűnök ellen való küzdelemre. De nem az »ember« küzdelme, hanem az Isten küzdelme az emberen keresztül; ez az a mód, amely a leggyorsabb eredményt biztosítja: ez a legrövidebb út az Atyához. […] Ha az ember így él, és szeme előtt tartja az Istent, az Isten parancsolatait, akkor szellemileg, lelkileg , de emberileg is, a legjobban végezte el mindazt, amit el kell végeznie, és a legnagyobb szakaszt tette meg azon az úton, amely a tökéletesedés felé vezet; nem pazarolta el a rábízott lelki, testi és szellemi erőket nagy ambíciók, túlfűtött vágyak hajszolásában, nem pazarolta el életidejét és életerőit az akrobatákhoz való mutatványos élettel, hanem mint józan, okos ember Istennek tetsző életet élt, akit ezek az igék fogadnak a szellemvilág kapujában: »Jól van, kicsiny szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe.«”

Utolsó óra munkásaihoz IV., Az egyszerű élet dicsérete – Szellemi tanítások Pál médium útján

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.