MÉLTATLANUL ELFELEDETT SPIRITISZTÁK 1. – SOLYMOSI LAJOS

SOLYMOSI LAJOS (1904-1993)

Solymosi Lajos, Vay Adelma kiadatlan könyveinek szorgos és méltó fordítója volt.

Ő fordította legutóbb megjelent ÉLETEMBŐL I-II. c. köteteket is. Avatott kézzel tiszta lelkülettel fordított, a versek fordítása is hozzáértő, bensőséges. Hagyatékának sajnos csak részleteit sikerült eddig felkutatni. Ebből szép tiszta élet bontakozott ki.

Pataky Árpád, aki közel állt hozzá így ír róla:

„A már említett túlélési formának egyik fészke volt Budán, a Tizedes utcában Solymosi Lajosnak, az Állami Hangversenyzenekar hegedűsének köre. Ő a spiritiszta irodalmat kitartó szorgalommal gyűjtögette, Adelma német nyelvű könyveit megható odaadással fordította, heti összejövetelek keretében pedig baráti körének teljes értékű oktatást nyújtott, úgyis mint írómédium.
Ebbe a körbe engem 1980-ban fogadtak be, és mintegy 10 év után a nálam 15 évvel idősebb Lajos bátyánk, nekem engedte át a kör vezetését. Tette ezt azért is, hogy 1991-ben körünkbe került Németh Jánosné Bubla Erzsike mechanikus beszélő médiumitásának rendszeres nyilvánulásával járó felelősség kettős alapon nyugodjék.
Lajos bátyánktól 1993-ban vettünk nehéz szívvel búcsút.
87 évet élt itt, de tudjuk, hogy a magasabb vezetés engedélyével továbbra is ügyel, vigyáz ránk.”

„Lajos bácsi feleségének igazi nevét nem tudom, mert mindenki csak Pipinek szólította, azaz a becenevén. Jóval fiatalabb volt férjénél. A temetésen találkoztam vele utoljára. de spirituális barátaim szerint nem nagyon tartotta már senkivel a kapcsolatot a régi barátok és ismerősök közül.” (Tibor V. – akitől a 3. Találkozón talán bővebbet is megtudhatunk Solymosi Lajosról)

Tanítványai emlékezése pedig nem is emlékezés, hanem csak búcsú, (de megható) a viszontlátás reményében.

Drága szeretett Lajos bácsink!

Most tudjuk csak igazán, hogy mi voltál nekünk, amikor már nem vagy. De vagy, csak nem földi testben és mi hisszük és valljuk is azt, amit a Te munkásságod folytán tanultunk tőled.
Te voltál nekünk „A” mi Lajos bácsink. A Jó Isten akkor állított csatasorba, amikor a legsötétebb korszak volt. Te fáradtságot nem ismerve tetted a dolgodat. Hétköznap író médium voltál, vasárnap pedig bölcs pásztor, aki terelgeti az engedetlen báránykáit.
Vasárnap körvezető voltál. Sok-sok fiatalt és idősebb embert vezettél a helyes és igaz útra. Soha nem fáradtál el a munkádban. Úgy is mondhatjuk, fáradhatatlan voltál. Idős korod ellenére tetted a dolgodat. Az oda vetődött báránykákat szeretettel nagy-nagy türelemmel befogadtad. Tudtad, hogy mi a dolgod. Csendes munkálkodás. Soha nem kértél semmit csak mindig adtál. Szétosztottad magadat. A megbizonyosodás által tudtad, hogy minden barika előbb vagy utóbb az igaz ösvényre lép. Nem kértél senkit számon, ha elhagyta a friss üde legelőt, amit a Te áldott munkásságod által adtál nekünk.
Hagytad, hogy más legelőkön is kipróbálja magát az a bárányka. Küldetésed szent volt.
Egy olyan korban tevékenykedtél, amikor a munkásságod nagy-nagy türelmet, szeretetet, odaadást igényelt. A külső rossz hatásoktól próbáltad a rád bízott, a hozzád vezérelt kis báránykákat jobb belátásra bírni. Igazi tanító mester voltál.
Az a feltétel nélküli szeretet, amelyik egész életed, „munkásságod” idején elkísért, az legyen nekünk az utódoknak a méltó követni való példa, hogy hogyan viselkedjünk, ha nem úgy ala-kul a sorsunk, a körülöttünk lévő világ.
Tudjuk, hogy bár nem vagy földi testben, de a volt kis nyájadat most már Isten kegyelméből föntről figyeled, óvod, inted. Vigyázol ránk. Amit megköszönni tudunk csupán.
Így kívánunk rád mi, az utódok emlékezni. Tisztelegni szeretnénk a Te munkásságod előtt és babérkoszorú helyett fogadd tőlünk szívből jövő hálánkat. Áldásos munkásságodért, mely az utolsó pillanatig vezérelt. Az utolsó összejövetelen lettél rosszul és 3 nap múlva átszenderültél egy szebb, egy jobb világba.
Vigyázz te ránk most is! Fogd a kezünk! Intő szózattal figyelmeztess, ha elcsatangolunk, hogy „báránykáim vissza a kitaposott útra, a friss legelőre”. A Jó Isten kísérje a szellemhazában is utadat, áldott tevékenységed.
Köszönjük, hogy voltál, hogy vagy nekünk.

Szeretettel a rád emlékező, tőled sokat tanult, de még nem bölcs tanítványaid.