MÉDIUMI TÜRELEM

TÜRELEM. MÉDIUMILAG IS FONTOS

Rohay Béla (Béla médium) és a felesége Fischer Mária (Mariska médium) 1903-ban kerültek az Egyesületbe. Ahogy az alant olvasható akkor még élt Grünhut Adolf Dr. (1906-ban halt meg). Grünhutnak sajátságos módszere volt a a médiumok „kiképzésére”. Az előző évtizedek alatt volt ideje, hogyan lehet felismerni, kiből lehet jó médium, és kiből lesz jó médium. Akiket úgy ítélt meg, azokat hosszú hónapokon keresztül gyakoroltatta, egyedül, és közösen, rendszeresen delejezte őket, akár hetente többször. Ekkorra már szinte üzemszerűen dolgozott e nemes feladaton.
Látni fogjuk majd Elemér kiképzésén mekkora lelkierő és szellemi segítség kellhetett ahhoz, hogy akár a negatív szellemi erők akarata ellenére sikeresen képezhesse őt. Elemér (Chengery Pap Elemér dr.) képzése bizony munkás volt még a rendkívül képzett, gyakorlott Grünhut számára is. És veszélyes.
De visszatérve Rohay-ékra: az általuk feltett kérdésekre (12 kérdés) 3 évig kellett várniuk mire megjött a válasz.
Miért?
Nem mintha elfelejtődtek volna, dehogy. Rohayék emberi-médiumi szintje még nem volt elég fejlett ahhoz, hogy átvehessék, és megérthessék a kérdésekre adott médiumi választ. Három év alatt jutottak el odáig, hogy értők és befogadók legyenek.

A MÉDIUMITÁSRÓL.

MARISKA IRÓMÉDIUM UTJÁN.
KÖZLI: BÉLA MÉDIUM.

BEVEZETÉS.

Az Isten végtelen kegyelme nőmmel, Mariska médium­mal együtt megáldott benünket azzal a képességgel, hogy a körülöttünk és felettünk lévő szellemvilág gondolatait és érzel­meit átvehetjük, átérezhetjük és ha a szükség és törvény úgy parancsolja, közvetíthetjük is. Néhai nagyon szeretett Dok­tor bácsink, dr. Grünhut Adolf földi életének utolsó három­ évében kerültünk az isteni gondviselés kifürkészhetetlen aka­ratából a Budapesti szellembúvárok egyesületébe, ahol az első tanitásokat kaptuk arra nézve, minő drága kincs a médiumi­tás. Mint mindenki, mi sem voltunk tisztában ezzel a kérdés­sel s mikor azután csakhamar a doktor bácsival való megis­merkedés után magunk is működő médiumokká váltunk, na­gyon természetes, hogy lelkünk minden vágyakozásával sze­retünk volna nemes hívatásunknak megfelelni tudni.
Sokáig delejezett mindkettőnket a mi drága tanítómes­terünk, aki bizony túlzott szeretetével halmozott el bennünket, mint ahogy azt különben a médiumokkal általában tenni szok­ta. Delejes ereje mindkettőnk médiumitására erősítő hatás­sal volt s mi hálásan igyekeztünk egymásnak támogatására lenni abban, hogy fokozottabb önmunkálódásra serkentettük egymást, tisztában lévén azzal, hogy törvényes médiummá csak az fejlődhetik, aki szigoruan ellenőrzi önmagát, gondola­tait és érzelmeit s igyekszik a szellemi vezetők tanításait és intelmeit nemcsak elfogadni, hanem a lehetőség szerint való­ra is váltani.

Lassú a tisztulás

Csak mi érezzük, milyen végtelenül nehéz munka ez, és csak olykor-olykor, midőn tisztában látó perceinkben si­kerül valójában meglátni a bensőnket, látjuk végtelen szomorúsággal, minő lassan tud egy szegény, gyarló, bűnös földi ember egy hajszálnyival is előbbre haladni a szellemerkölcsi tisztulás és javulás rögös útján… Szellemi vezetőink végtelen gyöngédséggel gondoskodnak azonban arról, hogy el ne csüg­gedjünk. Amikor az önvizsgálat szomorú eredménye csaknem reménytelenséggel készülne eltölteni a lelkünket, – szóval, írásban, képben, példázatokban és utunkba vezérelt eseményekben igyekeznek csüggeteg lelkünknek újabb bátorítást és vígasztalást hozni. Ilyenkor aztán végtelen hálával szívünk- ben látjuk, hogy sohasem vagyunk elhagyatva s minden hit­ványságunk mellett is biztosan számíthatunk arra, hogy addig, míg él lelkünkben a valódi jóakarat Istennek engedelmes és parányi eszközeiként szolgálni szent ügyünket s látható és láthatatlan testvéreinket, mindig meg is fogjuk kapni az ehhez szükséges szellemi és anyagi eszközöket.
Nagyon természetes, hogy a médium lévén legtöbb ki­sértésnek is kitéve, legnehezebb küzdelmeit éppen saját mé­diumitásának kérdésében kell kiállania. A mi szeretett dok­tor bácsink akkor, midőn életem társának beszélő médiumítá­sa megnyilatkozott, sietett őt azonnal szeretettel figyelmez­tetni, hogy attól kezdve fokozottabb éberséggel kell vigyáz­nia önmagára és gondolataira, mindig igyekezvén ezeknek a gondolatoknak valódi forrását megismerni, illetőleg a saját gondolatait és érzelmeit a körülöttünk lévő kisértő szellemek sugalmazásától megkülönböztetni. Azt mondotta neki a Dok­tor bácsi, hogy a médium a szellemvilággal szemben az, ami a háborúban a harcmezején a tiszt és a vezér. Az ellenség el­sősorban a vezért és a tiszteket veszi célba fegyvereivel, jól tudván, hogy ha ezek elhullanak, a legénység fejét vesztve menekül és ott hagyja a zászlót. Azért vannak – úgy mondta – a médiumok annyi támadásnak és kísértésnek kitéve, mert az ellentétes szellemeknek elsősorban van érdekükben elhal­lgattatni és lehetetlenné tenni őket abban a munkában, mely az igazság és világosság fegyvereivel készül megtizedelni és elhódítani a fekete sereget. Fájdalom, a tapasztalás elég szo­morú bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve, hogy hány hivatott médium esett már áldozatul ennek a kereszttűznek s téríttetett le magasztos hívatásának előre vállalt ösvényéről!…

A médium könnyen áldozattá is válhat

Azt hiszem, hogy minden megismerésre törekvő s törvé­nyesen munkálkodni akaró médium – legalább addig, míg ér­zi vagy csak sejti is a médiumitás fenséges jelentőségét, – bor­zadva gondol arra az eshetőségre, hogy erre a kegyelemre méltatlanná váljék. Mi legalább sokszor elmondjuk, hogy éle­tünknek az lenne a legrettenetesebb csapása; üressé, célta­lanná, reménytelenné válnék egyszerre reánk nézve az élet, ha nem tudnánk többé átvenni tanító szellemeinknek gondola­tait és érzelmeit, vagy megfosztatnánk attól a boldogító ke­gyelemtől, hogy szerencsétlen szenvedő szellemtestvéreinknek szolgálatára állhassunk az ő lelkük szomorúságának, kétség­beesésének és sötétségének eloszlatásában. Hiszen a szegény földi embernek egyetlen öröme és boldogsága testvéreink hasznára lehetni; már pedig ezt az emberekkel szemben olyan nehéz megtenni; sem eszközeink nincsenek hozzá, sem az em­berek nem rendelkeznek jóakarattal és hajlandósággal arra nézve, hogy szívesen hallgatnák meg tanácsainkat, vagy elfo­gadnák szellemi segedelmünket.
Könnyen érthető ezek után, hogy minket médiumokat maga a médiumitás kérdése érdekel és izgat mindenekfölött. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy van bennünk valamelyes különleges képesség, melynél fogva a transcendentális világ megnyilatkozását közvetíthetjük, de hogy ez a képesség valójá­ban micsoda, hogyan nyilatkozik meg, mi a célja önmagunk­ra s látható és láthatatlan környezetünkre vonatkoztatva, mik annak előnyei és veszedelmei, stb. stb. mind olyan kérdések, melyekre szeretnénk legalább félig-meddig kielégítő felvilá­gosítást kapni.
Évekkel ezelőtt Mariska médium, az én hűséges segítő­ és élettársam transzba merült s szellemi vezetőink egyike lát­va a bennünket foglalkoztató említett vágyat és gondolatokat, arra utasított, hogy foglaljam írásba azokat a kérdéseket, a­ melyekre a médiumitásra vonatkozólag feleletet szeretnénk kapni. Kijelentette, hogy ő lesz megbízva a kérdés írásbeli kidolgozásával ama keretek között, amelyekben az eszköz – Mariska médium – használható lesz. Örömmel ültem le a leg­közelebbi alkalommal, s buzgó ima után 12 kérdést írtam le és adtam át Mariskának azon hiszemben, hogy hamarosan elkezdik vele a munkát s nemcsak kíváncsiságomat fogják ki­ elégíteni, de tudásom és megismerésem is gyarapodni fog a nyerendő oktatások révén.
Vártunk és vártunk. Hónap hónap után múlt el anél­kül, hogy Mariska ösztönt érzett volna az írásra. Az emberi gyarlóság és hitetlenség szokása szerint azután látva azt, hogy az adott ígéret beváltására hiába várakozunk, egyszerűen na­pirendre tértünk a dolog felett abban a hiszemben, hogy va­lamelyik magát nagyratartó szellemtestvérünk vezetett félre bennünket s ígért nekünk olyasvalamit, aminek megvalósítá­sára sem képessége, sem felhatalmazása nem volt. Tudjuk, hogy éppen úgy, mint az emberek között, vannak a szellemek között is olyanok, akik szeretnek kérkedni s nagyokat ígérni, de semmit sem tenni. A 12 kérdés belekerült valamelyik asz­tal fiókjába s el volt felejtve az egész dolog!

Három év múlva egyszer, véletlenül(!)

a feltett kérdé­seket tartalmazó papírlap újból Mariska kezébe került. Előbb közönyösen nézegette s azután el akarta tépni, nem tudván visszafojtani némi szemrehányását afölött, hogy megtévesz­tették. Miért, miért nem – később ki fog derülni, – mégsem tépte el a papírlapot, hanem visszatette megint a fiókba. Csakhamar megtudtuk, hogy semmi sem véletlen; hogy mindennek megvan a maga törvénye és ideje, célja és magyarázata, s a médiumnak, a valódi törvényes médiumnak várni és bízni kell tudnia… Mariskának azután pár nap múlva írnia kellett… és elkezdték vele egyenként megfejteni a három évvel azelőtt feltett 12 kérdést, úgy, amint azt folytatólag alább közölni fo­gom. Az első közleményben van meg a felelet arra nézve, miért kellett a munka megkezdésével annyi ideig várni s ettől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal tartott a szellemi manifesz­táció, irónnal írott teljes ív papíron addig, míg el nem készült. A munka értéke felett nem vagyunk hivatva bírálatot mondani. Mi csak eszközök vagyunk Isten kezében és az ő szel­lemei szolgálatában, adjuk azt, amit kapunk, úgy, amint kap­tuk, tudván azt, hogy saját szellemi fogyatékosságunknál fogva csak nagyon kevés az a világosság, amit tisztábban látó testvéreinktől átvehetünk. De azért mindenesetre hálás szív­vel köszönjük meg az Atya végtelen kegyelmét s kívánjuk minden olvasó testvérünknek, hogy azt, amit a közlendők­ ből merítenek, lelküknek és szellemüknek valódi haladására fordithassák

És most hadd következzék a szellem tanítása.

DICSŐSÉG AZ ISTENNEK!

Emberi számítás szerint nagy idő a három év, de nem úgy a szellemvilágban. Három év előtt ígértem meg nektek, kedves testvéreim, hogy azt a keveset, amit én tudok, rendel­ kezéstekre bocsátom azért, hogy abban a kérdésben, amely benneteket foglalkoztat, tisztábban lássatok. Megígértem és telve voltam és vagyok most is jószándékkal ígéretem bevál­ tására, de ti, kedves testvéreim, elfeledtétek azt, hogy a ze­ nész, mielőtt az ígért dalt eljátszhatná, hegedüjét kőteles olyanképen hangolni, hogy az, amit nyujtani akar, meg is fe­ leljen a várakozásnak. Én is így cselekedtem; hangszeremet, a te lelked húrjait igyekeztem hajlékonnyá és befogadóképes­ sé tenni és csak most, három év után próbálkozom meg a mun­ ka megkezdésével.
Hogy nem volt könnyü munkám e három év alatt, azt el hiheted nekem, gyermekem, mert mindaddig, míg az egyén,
kit Isten a médiumitás áldásával jutalmazott meg, ezt a mun­ kát csak azért végzi, mert nem akar Isten rendelkezésébe belenyúlni, elvégzi tehát a reá bízottat engedelmességből, s munkálkodik a törvényes időben, azt hivén hogy ezzel már eleget is tett hivatásának, – lelkének, mint eszköznek húrjai merevek és nem lehet azokat tisztább érzelmek és tanitások befogadására alkalmassá tenni.
Az Úr, a Mester, aki a Szent Léleknek megvilágositó munkáját vezeti, azt mondotta: ,, Ha mindazt, ami reátok van bízva, elvégzitek, nem mondhattok mást, csak azt, hogy ha­ szontalan szolgák vagyunk.” Ha tehát még akkor is, amidőn a reátok bízott munkát elvégzitek, csak haszontalan szolgák vagytok, mikor vagytok hát Isten gyermekei? Ezt kérdezzé­ tek ti eszközök önmagatoktól, és amikor lelketek húrjai meg tudnak felelni erre a kérdésre, mondván: ,, Uram, én nemcsak aztakarom elvégezni, ami reám van bízva, azaz a kötelesség munkáját, hanem én a szeretet munkájában is szeretnék részt­ venni, abban a munkában, melyet Te végeztél; a szeretet mun­ kájában, mely másokért fárad, küzd és tűr; mert a kötelesség munkáját csak önmagunkért végezzük, míg a szeretet mun­ kájában a Te munkatársaid, tehát már nem haszontalan szol­ gák, hanem Isten gyermekei és a Te testvéreid lehetünk, ‚’ – csak akkor, amidőn a kötelesség munkáján felül még a szere­ tet munkája utáni vágyakozás is fölébredt lelketekben, lesz­ tek képesek engedelmes és alázatos munkásként hajlékony eszköz lenni a jó akaratu szellemtestvérek sugallatainak be­ fogadására.
Te, gyermekem, eddig engedelmes és nem szerető szol­ ga voltál. Hála Istennek, a három év munkája nem tünt el nyomtalanul lelkedben, mert ma már képes vagy szeretetből és örömmel is munkálkodni és én azért kezdem meg teljes hit­ tel és bizalommal munkámat.
Légy áldott hármas egység: Szellem, Erő, Anyag; Atya, Fiu és Szent Lélek, mert a te munkádnak nem tud ellentálla­ ni senki sem. Leborúlva imádlak én, a Te parányi gyermeked. Ámen.

---

1 ) Kérdés:

Mi a médiumitás emberi és szellemi szempontból tekintve?

Felelet: Soraim kezdetén szólottam arról, akit az Isten a médiumitás áldásával jutalmazott meg. Ebből láthatjátok, hogy elsősorban és mindenekfelett Isten áldása a médiumitás. Erre azonban méltán azt felelhetnétek nekem, hogy ö­röm és bánat egyaránt Isten áldása, mert Isten az ő teremt­ményeit csakis áldani tudja és akarja is; mondj hát nekünk ennél többet, hogy világosabban lássunk ebben a kérdésben.
Én pedig újból csak azt mondom, hogy a médiumtás nem más, mint Isten kegyelme. Ez a kegyelem a médium ál­tal kettős munkát végez. A látható világban végzi a médiumitással megáldott ember feladatának egyik, kisebb részét; a nagyobb, szebb és áldásosabb részét pedig a szellemvilágban. Tudjátok mindannyian, kedves testvéreim, hogy Isten végtelen bölcsessége mindent előre lát, tud és intéz; látja az Ő teremtményeinek gyarlóságát, látja mindazokat a küzdel­meket, melyeknek az Ő szegény, elesett gyermekei saját vét­keik következtében ki lesznek téve; az Ő tekintete a végtelen idők folyamát átölelve, előre megszabja a lét fejlődésének minden törvényeit és megadja ezen fejlődéshez szükséges esz­közöket is, ugyancsak végtelen idők tartamára és előre úgy, hogy minden bekövetkezendő fejlődési formula megkapja a neki szükséges eszközöket, melyek által tovább és tovább ha­ladva, a tökéletesedés határáig is eljuthat.
Isten, a végtelen kegyelem, előre látta gyermekeinek, az Ő tisztán teremtett szellemeinek bukását, de azt is tudta, hogy ezen bukás folytán hosszú, kínos és fájdalmas küzdel­mek várnak reá, melyeknek elszenvedése után, újból fölébred bennük a vágy jóvátenni engedetlenségüket és Tőle való el­tántorodásukat. Előre gondoskodott tehát az Atya amaz esz­közökről is, amelyek lehetővé tegyék a szegény eltévelyedet­teknek a Hozzá való visszatérést. Hogy miképpen nevelte a szegény elesetteket, küldve hozzájuk követeket, kik időről­ időre kijelentsék nekik az Ö akaratát, – azt nem kell itt ismé­telnem, mert mindannyian tudjátok, sőt azt is sejtitek, hogy a világ Világossága milyen végtelen nagy áldozatot hozott ak­kor, amidőn lejött, hogy Istennek összes parancsolatait egyetlen egybe foglalva össze, megtanítsa az embereket ennek az egy, szent és dicső parancsolatnak a beteljesítésére, azaz megtanítsa az embereket szeretni. Hogy az emberek miként fogadták Őt, arról csak azért kell szólanom, hogy tudjátok meg, hogy volta­képen kik vannak leginkább hivatva arra, hogy médiumok – eszközök legyenek.
Mindazok az emberek, kik az Urat földi testetöltésekor ismerték, de üldözték és megtagadták, csakis egy föltételt kap­tak annak a nagy, kimondhatatlanul nagy bűnnek jóvátételé­re, mely az Ő megtagadásában és üldözésében állott. Az írás, – melynek minden szava örök igazság marad, – megmondja a jóvátétel módját és amit az Úr egyeseknek mondott, mint általános törvény, általánosan szól mindenkinek. Péternek, ki az Urat megtagadta, csak Iránta való szeretetét kellett meg­bizonyosítania. Előtte és a bűnbánat érzése és könnyei fejében dicsőséges megbízatást kapott az ő Urától: ,,Legeltesd az én bárányaimat.”
Ti médiumok, kiknek Isten azt a kegyelmet adta, hogy szolgálhassatok Neki, az Úr munkatársaiképpen legeltetvén az Ő bárányait, mind, egytől-egyig nem vagytok mások, mint azok, kik egykor Őt megtagadták, és kiktől jóvátételül szin­tén nem követel egyebet, csak annyit, hogy tisztán, önzetle­nül, igaz szeretettöl áthatva legyetek Neki munkatársai a világosság terjesztésében, a megváltás munkájában.
Hogy hányszor élt ez a nemzedék, ez a szellemcsoport a földön, amely a földet most is benépesíti, ki tudná azt ki­számítani? De minden egyes újjászületés egy-egy lépéssel kell, hogy közelebb hozza a szellemet arra az útra, amelyről letán­torodott. Higyjétek el, kedves testvéreim, ha mégolyan nagy gonosztévőt láttok is a földön, sohasem tudhatjátok azt, hogy múltjához mérten nem tett-e egy nagy lépést a haladás útján. Amikor ti a tömeges kiválasztásokat látjátok, azt hiszitek, hogy íme, most egy nagy csapat javíthatatlan szellemet érte utól büntetése azért, mert nem akart javulni, pedig tudhat­nátok, hogy éppen azért érte utol őket ez a büntetés, mert igenis akarnak javulni és fizetni.
Hogy ez a fizetés, úgy a fizetőknek, mint a hátrama­radottaknak, könnyebb vígasztalóbb legyen, a végtelen nagy bölcsesség és szeretet, a jóságos Isten, ki előre tud mindent, munkába szólította a szintén bűnös testben lévő gyermekeit, hogy összekötő kapocs legyenek az élők és elköltözöttek kö­zött; hogy az elköltözöttek elmondhassák a hátramaradottak­nak, hogy Isten jó, igazságos és irgalmas; hogy mindaz, amit az írás szavai mondanak, való és igaz; hogy bár meg kell fi­zetni az utolsó fillérig,de van örökélet és van egy szerető édes Atya, ki az Ő megtérő gyermekeit keblére öleli. Ez a hivatása a médiumitásnak emberi, szellemi és isteni szempontból.
Szép, dicső, magasztos feladat a médiumitás, ha meg­állja helyét a hívatott; végtelenül fájdalmas azonban, ha elbu­kik. De éppen azért, mert olyan szép és magasztos, azért van annyi ellensége is, s azért vannak éppen az eszközök, a médiu­mok is annyi kísértésnek kitéve. Vigyázzatok ti médiumok és imátkozzatok! Ha imátkoztok igazán, tiszta szívből és kéritek az Úr segedelmét munkátokra, nem fog árthatni nektek sen­ki és semmi; de legyetek résen, mert a közmondás azt mond­ ja: ,,Az ördög nem alszik,” márpedig nektek médiumoknak kell az ördögöt emberré tenni.

Folytatása a következő részben