Adelma barátnője, Irén nyilatkozata.
Adelma Életemből c. könyvének olvasása közben felbukkannak bennem gondolatok az eddigi iránycikkekkel kapcsolatban is.
GYÁSZ.
Mennyire máshogy éltem meg eddigi elköltözött szeretteim halálát. Csupa fájdalom voltam, tele kérdésekkel: miért pont most? De hisz ilyen fiatalon? Miért pont őt, miért nem inkább engem?
Miért? Miért?
Azután megedződtem, sorban ‘jöttek a halálok’, csaknem mindenki meghalt, aki körülöttem szerethető volt. A régiek mind. Már rezzenéstelen arccal tudomásul vettem a sorban következőt, már csak belül szakadt meg valami. Nem volt szomorúság, csak hiány.
És akkor, megérkezett Adelma barátnőjének (lelki barátnőjének) Irénnek jelentkezése, amivel minden megváltozott. Gondolataim átfordultak, eddig elképzelhetetlennek tűnő irányt vettek.
Milyen csodálatos jelentkezése ez Irénnek.
„Az én gyermekeim nem árvák, mert én élek és mint védszellemük, mellettük vagyok.” – írja Irén által Adelma.
„Miért nem akarjátok meghallani, hogy én boldog vagyok és hogy a válást nem úgy érzem, mint ő és hogy én szellemileg mindenkor mellette lehetek.”
Lehet ez a gyászban élőknek is biztatás. Sőt több annál.
„ADELMA, 1900. JÚLIUS 12.
Természetesen ez az írás nem általánosítható, hiszen a ‘halál utáni élet’ mindenkinél különböző – mint ahogy különbözőképpen éli az életét bárki is. Fontos, hogy a megélt élet következménye a halál utáni élet.
SEMMI SEM SEMMISÜL MEG, MINDEN ÚJRAÉLED AZ ÁTVÁLTOZÁSBAN.
Nem mutathatjuk be az embereknek elégszer, hogy mily boldogok a mi szeretteink a másik világban, és hogy mily szívesen szolgálnak nékünk híradással. – El a korlátokkal, melyek bennünket elválasztanak a szellemvilágtól.
Lelki barátnőm fiatalon, 28 éves korában eltávozott a másik világba, hátrahagyva öt kicsiny gyermeket és egy bánatos, szomorú férjet. Irén egy angyal volt, telve szeretettel, önzetlenséggel és emellett vidám is volt, életkedvvel telve. Az ő halála valamennyiünk számára – kik őt oly bensőségesen szerettük – valóban csapás volt. Jómagam – különösen kezdetben – vigasztalhatatlan voltam és éjjel, nappal sirattam őt. Egy napon oly erőteljesen éreztem a közelségét, mintha mellettem állna. A következőket írta általam:
IRÉN NYILATKOZATA
Drága Adelma! Ne sírj annyira énutánam! Én szellem vagyok és szellemileg akarok veled közlekedni. Talán érzéketlenséggel fogsz vádolni, ha azt írom, hogy én boldog vagyok, mialatt ti, mindannyian sírtok! Én repülök, suhanok, lebegek és oly könnyűnek érzem magam. Elememben vagyok!
Mily boldog is vagyok és Istent dicsőítő énekeket zengek az angyalokkal együtt. Mindent szellemi szemekkel nézek s a szellemtekintet előtt elenyészik az emberi nyomorúság. Látom, szeretett férjem számára az én halálom keserűséget hozott, de erkölcsileg rendkívül hasznos ez az Ő számára; az ő szeretete nálam van a szellemvilágban. Ő most a szellemet szereti és nem a testet többé s ez Istenhez közelebb viszi őt. Az én gyermekeim nem árvák, mert én élek és mint védszellemük, mellettük vagyok. Óh, ne mondjátok: „Édesanyjukat elrabolta a halál!” Mily balga, ostoba beszéd ez! Nem! Az anya él és gyermekeinek gondját a szívén viseli és ezért, mint szellem, nem is lehetek boldogtalan. Nagyon fáj, hogy érettem oly sok könnyet hullattok, és hogy halálom annyi szívet fájdított meg, leginkább az én drága édesanyámat sajnálom. Miért nem akarjátok meghallani, hogy én boldog vagyok és hogy a válást nem úgy érzem, mint ő és hogy én szellemileg mindenkor mellette lehetek. Te, drága Adelma, nem mered velük közölni az én híradásomat, mivel ők az elhaltakkal való kapcsolatot helytelennek tartják és így nem is hisznek abban? Óh, rövidlátó emberek! Miért taszítjátok el magatoktól azt, ami természettörvény, ami Isten szeretetének megnyilvánulása? – Oly édesen elaludva tértem át a szellemvilágba és egyszer csak szellemnek éreztem magam, fénytől, világosságtól övezetten, ezernyi virágtól körülvéve és angyaloktól, kik oly nagy szeretettel üdvözöltek engem. Imádkozom mindazokért, kik engem szerettek, hogy Isten nékik vigasztalást küldjön és mindenkinek szeretném megüzenni: „Ne sírjatok utánam, mert én nagyon boldog vagyok!”
Download this article as an e-book