BÍZZÁTOK MAGATOKAT ISTENRE!
Ameddig az ember a földön van, töltse be emberi hivatását, amiként erre ereje és képessége – hogy úgy mondjam – predesztinálja.
Ne keressen magának mindig messze eső célt, messze eső állomást, amelyet sem értelmével nem tud felfogni, sem pedig erejével és képességeivel megközelíteni. Az ember ott, ahova helyezték, mindent a legjobban és leghelyesebben végezzen el, a legjobb tudása, és legjobb akarata szerint, s öntse ki lelkének melegét és szeretetét azokra, akikkel őt végzete összehozta. Ha azután legjobb akarata és tudása szerint precízen elvégezte munkáját, akkor a szellem szerint van lehetőség arra, hogy lelki fejlődése, megnyugvása és emelkedése céljából Isten megnyisson előtte olyan utakat és módokat, s eléje hozzon olyan alkalmakat, amelyekben az ő felsőbbrendű énje is kielégülhet, tanulhat, tapasztalatokat gyűjthet és – hogy úgy mondjam – élhessen egy felsőbbrendű életet és mellette egy alsóbbrendű, megszabott, kötelező életet. A felsőbbrendű élet által, amelyet egyéni lelke által fel tud fogni és asszimilálni, az alsóbbrendű, a köteles élet is széppé válik, ha még olyan terhes kötelességeket kell is elvégeznie, ha még olyan nehéznek tűnik is a munka s abba az életbe való beállítása, ahová őt végzete helyezte. Mert ha a felsőbbrendű ént valamennyire is bevonja az égi derű, az az alsóbbrendű életet is széppé, nyugodttá, derűssé és boldoggá tudja tenni.

NÉVTELEN SZELLEM III. kötet – Eszter médium
II. RÉSZ: Kisebb közlemények – BÍZZÁTOK MAGATOKAT ISTENRE!

Download this article as an e-book