OLVASSUK EGYÜTT – 27

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

Boldogok a tiszta szívűek.

Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket. – Vétkezés gondolat által. – Igazi tisztaság. A meg nem mosott kezek– Botrányok. Ha a te jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt. – Szellemnyilatkozatok; Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket. – Boldogok, akiknek szemei zárva vannak.

Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. (Máté V. 8.)
Akkor hozának hozzá kis gyermekeket, hogy megillesse azokat; a tanítványok pedig megfedték azokat, akik őket oda hozták.
Jézus ezt látván megharagudék, és monda nékik: Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. – Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket. (Márk X. 13-16.)

A szívnek tisztasága elválaszthatatlan az egyszerűségtől és kizár minden önző és gőgös gondolatot; ezért veszi Jézus a gyermekkort a tisztaság jelvényéül, amint azt az alázatosságnál is tette.

Ez az összehasonlítás nem látszik helyesnek, ha figyelembe vesszük, hogy a gyermek szelleme nagyon idős lehet, és hogy új testet öltése alkalmával oly hibákat hoz magával, amelyeket előbbi életei folyamán nem volt képes levetkőzni; csak a tökéletességet elért szellem szolgálhatna az igazi tisztaság mintájául. Ez a példázat azonban tökéletes a jelen élet szempontjából, mert a kis gyermek nem lévén képes az elfajult hajlamokat érvényre juttatni, az ártatlanság és tisztaság képét nyújtja; azért Jézus nem is mondja ki általában, hogy az Istennek országa az övék, hanem „ilyeneké” azaz azoké, akik hozzájuk hasonlók.

Miután a gyermek szelleme már élt, miért nem mutatkozik mindjárt a születésnél, hogy micsoda? Isten műveiben bölcs előrelátás uralkodik. A gyermeknek gondos ápolásra van szüksége, melyet egyedül az anyai gyöngédség adhat meg neki és ez a gyöngédség annál nagyobb, minél gyengébb és őszintébb a gyermek. A gyermek anyja előtt mindig angyal, és ez szükséges is, hogy gondoskodását a maga számára biztosítsa; mert aligha viseltetnék iránta akkora odaadással, ha a szendeség helyett gyermeki vonásai alatt fejlett jellemet, vagy egy felnőtt gondolatait találná, annál kevésbé, ha múltját ismerné.

Máskülönben is szükség volt arra, hogy a gyermek értelmiségének tevékenysége arányban legyen a test gyöngeségével, amely nem volna képes ellenállni a szellem túlságos nagy tevékenységének, úgy amint az meg is látszik az úgynevezett koránérett gyermekeknél. Onnan van ez, hogy amikor a testet öltés ideje közeledik, a szellem bizonyos zavaros állapotba megy át s lassan-lassan elveszti öntudatát; bizonyos időn át álomszerű állapotban van, amely alatt minden tehetsége lappangó (latens) marad. Ez az átmenet arra szükséges, hogy új kiindulást adjon a szellemnek, és hogy elfelejtesse vele új földi életében mindazt, ami akadályára lehetne. Múltja azonban viszszahat reá s új életre kelvén, erkölcsileg és szellemileg nagyobb és erősebb lesz, támogatva és segítve lévén intuíciója által, melyet megtart szerzett tapasztalataiból.

Gondolatai születésétől kezdve szerveinek fejlettségéhez mérten nyerik vissza lendületüket, minélfogva azt lehet mondani, hogy az első években a szellem igazán gyermek, mert a gondolatmenet, mely jellemének alapját képezi, még szendereg. Ez idő alatt, míg hajlamai lappanganak, hajlékonyabb és ezért engedékenyebb is a benyomásokkal szemben, melyek természetét idomíthatják, és előhaladásra indíthatják, ami a szülőknek kitűzött
feladatát megkönnyíti.
A szellem bizonyos időre felveszi az ártatlanság ruháját, Jézusnak tehát igaza volt, mikor a lélek előélete dacára a gyermeket a tisztaság és az egyszerűség mintaképéül állította oda.

Vétkezés gondolat által. Paráznaság.

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál.
Én pedig azt mondom nektek: Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.

Ez a szó „paráznaság” itt nem veendő abban a kizárólagos értelemben, amelyben alkalmazni szokták, hanem sokkal általánosabb értelemben. Jézus gyakran használja ezt a szót kiterjedtebb értelemben a bűn, a rossz, és mindenféle gonosz gondolatok megjelölésére. Mint p.o. ebben a mondásban: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk VIII. 38.)

Az igazi tisztaság nem csak a cselekedetekben, hanem a gondolatokban is megnyilvánul, mert akinek szíve tiszta, nem is gondol rosszat. Ezt akarta mondani Jézus, elitélvén még a gondolatban élő bűnt is, mert az tisztátlanság jele.

Ez az elv természetesen azt a kérdést vonja maga után: Vajon van e következménye a rossz gondolatnak is, melyet tett még nem követett?

Itt fontos különbséget kell tenni. Amint a rossz útra tért lélek a szellemi életben előre halad, aszerint tisztul és bontakozik ki lassanként tökéletlenségeiből, aszerint a több vagy kevesebb jóakarat szerint, amelyet szabad elhatározásból az erényre fordít. Minden rossz gondolat a lélek tökéletlenségének kifolyása, de minthogy már a vágynak is, mellyel megtisztulni törekszik, fontos szerepe van, maga ez a rossz gondolat haladásra szolgáltat neki alkalmat, amikor erélyesen visszataszítja azt magától. Annak az igyekvésnek a jele ez, mely nem engedi őt, még ha alkalma nyílnék is reá, gonosz vágyakozását kielégíteni. És amidőn már képes volt ellenállni, örül győzelmének, mert érzi, hogy az ellenállás által erősödött.

Ellenben az a gondolat, mely nem ered jó elhatározásból, alkalmat keres az érvényesülésre, s ha nem is követi el a rossz cselekedetet, ez nem akaratának kifolyásából történik, hanem csak azért, mert alkalom nem kínálkozott neki; azért éppoly vétkes marad, mintha a cselekedetet elkövette volna.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az, akiben gonosz gondolatok nem is támadnak, haladása teljében van. Az olyan embernek, akiben gonosz gondolatok felébrednek ugyan, de visszautasítja azokat, haladása fejlődőben van. Végül az olyan emberben, akiben a rossz gondolat megfogan, és benne örömet talál, a baj még teljes erejében megvan. Az egyiknél a munka befejezett, a másik kettőnél még csak elvégzendő. Isten, ki igazságos, számon tartja mindezeket a változatokat, amikor az embert cselekedetei és gondolatai miatt felelősségre vonja.