TALÁLKOZÁSOM A SPIRITIZMUSSAL

TALÁLKOZÁSOM A SPIRITIZMUSSAL

ÖNVALLOMÁSOK AZ EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUSRÓL

Nem akármilyen könyvet tarthatsz kezedben kedves Olvasó. BIZONYSÁGTÉTELEKRŐL SZÓLÓ KÖNYV EZ. Felkértünk 71 személyt, hogy írják meg saját szavaikkal hogy találkoztak a spiritizmussal. Az Evangéliumi spiritizmussal. Valamikor, valahol… Különös írások is születtek. Olvasás közben csak ámultam. Szükséges volt többször elolvasni némelyiket. Itt élnek közöttünk olyanok, akiknek közvetlen kapcsolata van a szellemvilággal. Emlékszünk Eszter könyvére? A MÉDIUMI ÉLMÉNYEK-re? Vagy Pátkai írásaira a MISZTÉRIUMOKBÓL? Nohát pont ugyanilyen érzésekkel telt írásokat tallózhatunk a könyvben. Kalandos, izgalmas történeteket. (Aki átélte az nem biztos, hogy ezekkel a szavakkal jellemezné). A 71 felkérésből 40 írás lett. Több, mint a fele vállalta. FANTASZTIKUS!! Pontosan egy könyvnyi. És itt a könyv. Roppant kiváncsi vagyok, hogy aki most így fogja olvasni az írását, vajon mit szól hozzá?

El ne mulasszátok elolvasni Reiner Ágoston gyönyörű gondolatait itt alant a könyvről!

UTÓSZÓ

Milyen szerencsések ezek az emberek! Könnyű nekik, mert megkapták azt a bizonyos lökést – ki előbb, ki később –, ami átlendítette őket a bizonyosság lelki békéjébe, és már–már biztosak lehetnek az üdvösségükben. Mitől mások ők? Mások egyáltalán?
Isten kivételezettjei?
Ilyen és efféle kérdések merülhetnek fel a kívülállóban, aki nem ismeri az Evangéliumi spiritizmus nagyszerű létmagyarázatát és erkölcsbölcseletét. Hiszen a sorsok és az indulások, illetve beérkezések – ahány ember, annyifélék.

És ebben a sokféleségben mégis van valami közös: a transzcendentális megérzésének, „meghallásának” képessége. És ez nem függ az egyén társadalmi státuszától.

Lehet az illető orvos, matematikus, háztartásbeli, kétkezi munkás –, mindegy. Nem ezen múlik. De akkor további kérdések merülnek fel.

Miért pont ők, miért nem én?

Ez így nem igazságos, hogy egyesek megkapják ezt a képességet, mások pedig nem. Milyen alapon kapják? Kapják egyáltalán vagy szerzik? Hogy is van ez?
Könnyen belátható, hogy ezek az emberi kérdések nem vezetnek sehova, hiteles választ hiába is keresünk a vallások tanításaiban, ott sem találjuk meg.
Ki vagyok én? Vajon megérem a Nagy Napot? Kavarognak bennem a kérdések – mennyi van még hátra? Nem tévedés ez az egész?
Aztán megnyugszom, ismerve az én Szerető Istenemet, akivel napi kapcsolatban vagyok. Ő Jézus által minden tudnivalót megadott számunkra, így nem kell tartani a csalódástól, hacsak… ha én magam feladom, engedek a világ csábításainak, megkeresve az önigazolás érveit, két lovat akarok egyszerre megülni, sutba dobom a jónak tudását. De hát mindent megkaptunk: figyelmeztetést az idők jeleinek felismerésére, észérveket az igazságos és szerető Mennyei Atya létezésére, könyörületes szívére, Jézus hatalmas művére. Biztatást, hogy még nem késő, de igyekezzünk, mert a kapuk egyszer mégis csak bezárulnak…

A Harmadik Kijelentés valóban az utolsó idők hatalmas ajándéka,

utolsó szalmaszál, amibe belekapaszkodhatunk és megmenekülhetünk –, csak rajtunk múlik, senki máson.
Értelmet nyer a Királyi Menyegzőre szóló meghívás evangéliumi tanítása (Máté 22.). És vajon ki az a szedett-vedett társaság, akit az út széléről szednek össze, hogy gyertek, gyertek, siessetek…
Azok bizony mi vagyunk, akik eddig a teremtés koronájának, és Isten fő művének tartottuk magunkat.
De jött a kijózanodás, a bizonytalanság helyett a biztos, de rossz hír: mélyre bukott szellemsereg vagyunk, akikért még egy végső nagy harc folyik, a megváltás hatalmas művének keretében.
Hiszen messze nem vagyunk olyan jók, mint amilyennek képzeltük magunkat. De van valami jó, nagyon jó: Isten könyörületes, nem büntet, mindenkinek megbocsát, aki hajlandó megtérni. És a végletekig elmegy a segítségadásban, szeretetének kinyilvánításában, szinte kézen fog bennünket.
Nyugtalanul figyelem az utca emberét – fiatal, idős, gyerek, aggastyán –, vajon tudják-e, hogy mi folyik a világban, micsoda harc folyik a láthatatlanban a megmentésük érdekében, milyen hatalmas veszélyben vannak?

Ki az, akit felvesznek, ki az, akit otthagynak?

Elszorul a szívem, ha rokonaim, barátaim egy részére gondolok. De megnyugvást ad, hogy csak Isten ismeri tökéletesen minden gyermekét, és van remény, van remény. De hogyan ébresszem őket, ha udvariasan fogadják a „mondókámat”, rám hagyják. Itt nyilván az ember tudománya megáll. Ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. Az egyetemes üdvösség vígaszt ad, de senki nem szeretné időlegesen elveszíteni szeretteit, tudjuk, hogy a földön a halál és a gyász milyen mély szenvedések hordozója.

A könyv tervezetét bámulattal olvasva szívtam magamba

a szebbnél szebb egyéni utak történetét, küzdelmeket, csodálatos gondolatokat, melyek Isten akaratának megérzéséről és tervének megértéséről tanúskodnak. Örömmel töltött el bizonyságtételük, egynek érzem magamat velük.
Vannak, akik gyerekkoruk óta az eszme ölelésében élnek szüleik által. Számukra az Evangéliumi spiritizmus igazsága kézenfekvő, a reinkarnáció tana a maga tisztaságában része a mindennapi gondolkodásuknak. Azután felnőttként munkát kapnak az Úr szőlőjében, és segítik ateista vagy közömbös hitvestársukat a megtérésig elvezetni. Ez hol sikerül, hol pedig nem.
Mások hosszú utat járnak be a miszticizmus különféle tanításiban való kutakodásban, keresésben, elhagyva a jót a még jobbért, hogy azután révbe jussanak és lelkük megnyugodjon a megtalált IGAZSÁG-ban. Többen már gyermekkorukban természetes affinitást éreztek a keresztény vallás tanításai iránt, számukra Isten, túlvilág tényként létezett, de esetükben is fontos volt a Szentlélek hívó szavának meghallása. Szerencsések voltak, mert hívő családban, vallásos nevelésben részesülhettek.

Persze tudjuk, hogy sem szerencse, sem véletlen nem létezik.

Akiknek megadatott, hogy közvetlenül a „nagyoktól” tanulhattak, az nem a véletlen műve. Korábbi életében elért eredmény, elvégzett munka predesztinálhatta erre. Különösen érdekes, néha talán félelmetes azoknak a története, akik különös érzékenységüknél fogva álmokat, látomásokat kaptak, sőt konkrét látással, tapintással érzékelhették a szellemeket. Ma már tudjuk, hogy ez nem más, mint medialitás, csak az illetőnek fogalma sem volt róla, hogy ő ezzel a képességgel rendelkezik, vagy éppenséggel szenved miatta, mert bizony néha ijesztő élményben is volt részük. Persze óvó kezek vigyázták őket, nehogy bajba kerüljenek. Az egyes címek is jelzik az utak sokféleségét. Ma már azt is tudjuk, miért van így. Az utolsó időket éljük, az emberlelkek mentése egyénileg testreszabottan történik, óriási munkabefektetéssel a jó oldal részéről. Krisztus Urunk e hatalmas program vezetője, munkatársai a jó szellemvilág, akik a Szentlélek erejét hordozzák és fáradhatatlanul küzdenek minden egyes lélekért.
A minden igazságra való elvezettetés immár tény, a Szentlélek tana, Isten Harmadik Kijelentése a világban van, mindenki számára elérhető, akinek van füle hallja… A harsonák szólnak már, a királyi lakoma készen áll, öltsük fel hát ama menyegzői ruhát.

REINER ÁGOSTON