FORSBOOM: EMANUEL 2.

LÁNCOLATOK

A legutóbbi Forsboom cikk (Kardec és Adelma után Emanuel ?) ezzel a mondattal fejeződött be:

„Tartsátok mindig szem előtt a nagyot, az egységet és óvakodjatok attól, hogy a nagy láncolatnak egy szemét felismerve, annak nagyobb fontosságot tulajdonítsatok, mint a szomszédos láncszemeknek.[…]”

Ezt pedig így folytatta tovább egy nekem írt levélben Szántai Jóska:
„A nagy az Abszolút, a Hozzá visszavezető lépcsőfokok a láncolat szemei, a különböző korokban kapott tanítások (amik nem egymás mellett vezető utak), és ezek által megtapasztalható ismeretek. Korábbi lépcsőfokon veszteglés, ahhoz ragaszkodás, a lánccal való megkötözöttség. (Jelenések könyvében olvashatjuk: ”ezer évre megköttetik”) Ez a KIS LÁNCOLAT.
A „NAGY LÁNCOLAT” az emeletek közti lépcsősorok!
A kis láncolat, amivel most feladatunk van az, hogy a pincéből a földszintre, világosságra léphessünk! Ehhez már minden tudást megkaptunk a korábbi korokban, az Emánuel tanítása megértést ad, adhat ahhoz, hogy kórosan ne ragaszkodjunk a régihez.

A tudás az alapja a megértésnek: a megértés pedig a VILÁGOSSÁG!”

És bár Emanuel nem erre a láncolatra gondol, azért az alábbiak is fontos láncolatot képeznek:

• Kardec – Evangeliumi spiritizmus – Harmadik kijelentés, Szellemek könyve (1857 francia )
• Adelma – Szellem erő anyag (1870 német, 1900 magyar)
• Forsboom – Emanuel szellemi nyilatkozatai 1890–1897), (1897-1905) (1901, magyar)
• Eszter – Névtelen szellem (1913-1942)
• Pátkai – Laurentius (1937-1941)

És ha látjuk akkor tudjuk, ha tudjuk akkor csináljuk. Lépjünk fel a következő lépcsőfokra

Emánuel szellem egyébként önmagáról így nyilatkozik:

„Én sohasem voltam földi ember és csak mint olyan szellem, aki a durva anyagi világ homályos ködébe sohasem merült alá, vállalhattam el a missziót, hogy Földetek szellemi korszakának pirkadó hajnalán taníthassam az emberiséget. Az én szavaim most csak olyanok, mint az enyhe szellő, amely virágos mezők felett suhan át, de azért ez a szellő is megmutatja a szél irányát, a szél fúvása pedig meghatározott törvények szerint fog bekövetkezni.”

Ez pedig egy csemege: korabeli fakenews:

Szerkesztői üzenetek.

„R. I. Budapest. Valótlan állítások ellen alig lehet védekezni, mert azt, hogy valami nem történt meg, bizonyítani nem lehet. Amint először hallottuk, hogy Forsboom Bernát Emánuel szellem nyilatkozatainak közrebocsátója állítólag halálos ágyán bocsánatot kért az egyháztól a spiritizmus terjesztésével elkövetett vétkeiért és egy rokona jelenlétében töredelmesen bevallotta volna, hogy a szellemnyilatkozatokat ő, Forsboom írta, — mindjárt láttuk, hogy otromba valótlansággal állunk szemben. Írtunk tehát az előkelő társadalmi állású és mindenkép kitűnő médiumnak, (báró Gumppenberg Emmy) akinek keze útján Emánuel a szellemnyilatkozatokat közrebocsátotta, s aki Forsboom utolsó napjairól is tájékozva van. Ez a legerélyesebben tiltakozik a híresztelés ellen. Hivatkozik a Bellevue-szálló (München) személyzetére, mely szállóban Forsboom lakott és meghalt. Ez a személyzet a legjobban igazolhatja, hogy Forsboom utolsó napjaiban katholikus papokkal egyáltalán nem érintkezett. Friedrich ó-katholikus püspök áldozhatta meg a haldoklót és ennek meggyónta, hogy spiritiszta, de amint Forsboom médiumának elbeszélte gyónásában revokáczióról, vagy az igazság olyas elferdítéséről, miszerint Emánuel nyilatkozatai nem e szellemtől származnak, hanem azokat ő írta, szó sem volt. Halálos ágyról egyébként Bernátnál beszélni sem lehet, irja a médium, minthogy egész betegsége alatt úgyszólván sohasem feküdt ágyban és utolsó pillanatáig nem hitte közeli halálát. Amikor a médium Forsboomot mintegy tíz nappal halála előtt meglátogatta, megmutatta kezeit, melyek ismét lefogytak és azt mondta, hogy ezzel betegségétől megszabadult, csak erőre van még szüksége és pár hét múlva Meranba utazik. Ápolónője protestáns diakonusnő volt. Halála napján orvosa, ki ezt elbeszélte, déltájban jött Forsboomhoz, és haldokolva találta őt. Be akarta a halált ott várni. Forsboom az orvos jelenlétében egyre aludt, közbe-közbe-felébredt és egész tisztán és világosan beszélt az orvossal. Egy óra tájban az orvos elhagyta őt és meghagyta a kapusnak, hogy táviratozzon az ápolónőnek. Amikor ez megérkezett Forsboom már meghalt volt. Végül felemlíti a médium, hogy Forsboom betegsége alatt folyton és élénken beszélt a spiritizmusról s nevezetesen Emánuel szellem nyilatkozatainak űjabb és bővített kiadásáról. (Mint tudjuk ez a magyar újrakiadásban megvalósult). Egyébként a médium a legilletékesebb tanú arra nézve, hogy Emánuel szellem nyilatkozatai nem a Forsboom fejében születtek és felhatalmazott bennünket, hogy a valótlan híresztelésekkel szemben reá hivatkozzunk. De mit használ mindez. Aki hisz az álhíreknek, az hinni fog mindezek daczára, mert mi szegény földi emberek még nem vagyunk képesek a tiszta igazságot megtudni és a hasonlóságok nagy törvényénél fogva azt hisszük igaznak, ami saját felfogásunkhoz legközelebb fekszik.”

Égi Világosság 6. szám. 1902 március 5.