OLVASSUK EGYÜTT 35.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

XII. FEJEZET

Szeressétek ellenségeiteket!

Jót tegyetek a rosszért. – Testnélküli ellenségek. – „Ha valaki téged arcul üt jobbról, fordítsad felé a másik orcádat is.” – SZELLEMNYILATKOZATOK: A bosszú. – A gyűlölet. – A párbaj.

Jót tegyetek a rosszért. (::)

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeressétek felebarátotokat és gyűlöljétek ellenségeteket. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy fiai legyetek a ti mennyei Atyátoknak, aki felhozza az ő napját, mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket, szeretnek, minő jutalmatok lesz majd? Nemde a publikánusok is nem hasonlóképpen cselekednek e? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mivel vagytok különbek a többieknél? A pogányok nem cselekednek e hasonlóképpen? Mondom nektek, ha a ti igazságosságtok nem különb az írástudókénál és a farizeusokénál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába. (Máté V. 20. és 13-17.) Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a gonosz életű emberek is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda kedvességetek lészen azért az Istennél? Hiszen a gonoszok is hasonlóképpen cselekednek. És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. – Hanem szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek mindenkivel és adjatok kölcsön anélkül, hogy ti valamit remélnétek; és akkor nagy leszen a ti jutalmatok, és a Magasságbélinek fiai lesztek, mert ő jót tesz a háládatlanokkal és a gonoszokkal is. Legyetek tehát telve irgalmassággal, amint a ti Istenetek is telve van irgalmassággal. (Lukács VI. 32-36.)

Ha a kegyesség főelve a felebaráti szeretet, az ellenségeink iránti szeretet annak legfenségesebb alkalmazása, mert ez az erény a legnagyobb győzelem az önzés és a gőg fölött.

Azonban általában véve ezt a szót: „szeretni”, félreértik ebben a tekintetben; Jézus szeretet alatt nem azt értette, hogy ellenségeinkkel szemben is éppen olyan gyengédek legyünk, mint testvéreinkkel, vagy barátainkkal szemben. A gyöngédség bizalmat feltételez, és az ember nem lehet bizalommal az iránt, akiről tudja, hogy neki rosszat akar. Vele szemben nem tárhatja ki szívét barátilag, mert tudja, hogy képes lenne vele visszaélni. Oly emberek között, akik egymás iránt bizalmatlankodnak, a vonzalom olyan megnyilatkozásai nem lehetségesek, mint azok között, kik egyforma gondolkodásúak; s végre ugyanazzal a kedvvel nem lehet foglalkozni az ellenséggel, mint a baráttal.

Ez az érzés természettani törvényen t. i. a fluidok hasonlóságán és ellentétességén alapszik. A rosszakaratú gondolat olyan fluidikus folyamatot indít meg, amelynek benyomása kínos, míg a jóakaratú gondolat kellemes áramlásba burkol. Innen van az érzések különbsége, melyet barát vagy ellenség közeledésénél tapasztalhatunk. „Szeresd ellenségeidet” tehát nem azt jelenti, hogy ne tegyünk semmi különbséget közöttük és barátaink között. Ez az elv csak azért látszik nehéznek, sőt kivihetetlennek, mert az emberek azt hiszik, hogy azt rendeli, hogy ellenségeinknek ugyanazt a helyet adjuk szívünkben, mint barátainknak. Ha az emberi nyelv szegénysége arra kényszerít bennünket, hogy ugyanegy szót használjunk az érzések különböző változatainak megjelölésére, az értelemnek kell különbséget tennie az egyes esetek különfélesége szerint.

„Szeresd ellenségeidet” nem jelenti azt, hogy velük szemben természetellenes érzelemmel viseltessünk, mert az ellenséggel való érintkezés egészen más szívdobbanásokat vált ki, mint a barátunkkal való érintkezés. Ez a parancs csak annyit tartalmaz, hogy ne tápláljunk velük szemben se gyűlöletet, se megtorlást, se bosszúvágyat. Hogy minden hátsó gondolat nélkül bocsássuk meg azt a rosszat, amit nekünk tesznek; hogy ne gördítsünk semminemű akadályt a kibékülés elé, és hogy jót kívánjunk nekik ahelyett, hogy rosszat kívánnánk. Hogy örüljünk, ahelyett, hogy búsulnánk a jó fölött, mely őket érte, hogy szükség esetében segédkezet nyújtsunk, és hogy minden olyan beszédtől és tettől visszatartsuk magiunkat, amely nekik árthatna, s végül, hogy a rosszat mindig jóval viszonozzuk anélkül, hogy őket megalázni igyekeznénk. Aki ezt teszi, betölti e parancs kívánalmait: „Szeresd ellenségedet.”

„Szeressétek ellenségeiteket” – ez a hitetlen előtt józanész ellenes dolognak tűnik föl. Aki előtt minden a jelen élet, az ellenségében csak ártalmas lényt lát, aki zavarja az ő nyugalmát, s akitől – azt hiszi – csak a halál szabadíthatja meg; innen ered a bosszúvágy. Indokolatlannak látja a megbocsátást, hacsak ezzel nem elégítheti ki gőgjét a világ szemeiben, sőt bizonyos esetekben a megbocsátást hozzá méltatlan gyengeségnek tekinti; és ha nem bosszulja is meg magát, nem kevésbé őrzi meg szívében a bosszúvágyat és titkos rosszakaratot.

A hivő embernek, mindenekfölött pedig a spiritistának szempontja azonban merőben más. Mert ő tekintetét a múlt és a jövő fölött hordozza, melyek közt a jelen élet egy pontocska csupán és tisztában van vele, hogy maga a föld rendeltetése hozza magával, hogy itt gonosz és megromlott emberekkel találkozzék. És hogy az a gonoszság, amellyel harcban áll, szintén része annak a megpróbáltatásnak, amelyet el kell szenvednie, s magasabb szempontra emelvén tekintetét, az emberek és a körülmények okozta bántalmak kevésbé keserűeknek tetszenek előtte. Ha nem zúgolódik a megpróbáltatások ellen, nem szabad zúgolódnia azok ellen sem, akik ezeknek a megpróbáltatásoknak eszközei. És ha ahelyett, hogy panaszkodnék, hálát ad Istennek a megpróbáltatásokért, akkor hálát kell adnia azokért az eszközökért is, akik neki alkalmat nyújtanak erősbödni a türelemben és lemondásban. Ez a gondolat természetesen hajlandóvá teszi őt a megbocsátásra, és általában érezni fogja, hogyan válik nemesebbé és nagyobbá a saját szemeiben. És vértezve érzi magát ellenségiének rosszakaratú támadásaival szemben.

Az olyan ember, aki a világban magas rangot tölt be, nem érzi magát megsértve annak támadásaitól, akit mélyen alatta állónak tekint. Így van ez azzal is, aki az erkölcsi világban emelkedik föléje az anyagias emberiségnek: megérti, hogy a bosszúvágy és megtorlás leszállítaná és lealacsonyítaná őt. Hogy tehát különb legyen ellenségénél: nagylelkűnek, finomabbnak, nemesebbnek kell lennie.

Testnélküli ellenségek

A spiritistának még más indokai is vannak, hogy elnéző legyen ellenségeivel szemben. Mindenekelőtt tudja, hogy a gonoszság nem állandó állapota az embernek, hanem rövidéletű tökéletlenség, és hogy mint a gyermek megjavul a hibáiból, a gonosz ember is tudatára jut egykor rosszaságának és megjavul.

Tudja továbbá, hogy a halál ellenségének csak testi jelenlététől szabadítja meg, azonban gyűlöletével még azután is üldözheti őt, amikor már elhagyta a földet; a bosszú tehát nem csak céltalan dolog, hanem ellenkezőleg, még nagyobb ingerültség kiváltására alkalmas eszköz, amely egyik létből a másikba nyúlhat át. A spiritizmus feladata bebizonyítani kísérletek és ama törvények megállapítása által, amelyek a látható és láthatatlan világ viszonyait szabályozzák, hogy ez a kifejezés: „A gyűlölet tüzét csak vérrel lehet kioltani” – merőben téves. Ellenben igaz, hogy a vér átviszi a gyűlöletet a síron túl is, következésképp ez adja meg a létjogosultságát és gyakorlati hasznosságát Krisztus magasztos parancsának: Szeressétek ellenségeiteket. Nincs olyan romlott szív, melyet meg ne indítana a jó bánásmód – sokszor öntudatlanul. A jó bánásmóddal legalább is kiküszöböljük a megtorlás minden anyagát, s ellenségből barátot csinálhatunk, úgy a síron innen, mint a síron túl. A rossz bánásmód felingerli az ellenséget. S akkor ő lesz Isten törvényének büntető eszköze azzal szemben, aki nem bocsátott meg neki.

Lehetnek ellenségeink úgy a testben élők, mint a testnélküliek között. A láthatatlan világbeli ellenségek rosszindulata megszállottságok és leigázások alakjában nyilvánul meg, amelyeknek annyi áldozata van, akik ez élet megpróbáltatásainak anynyiféle változatait tüntetik elő. Ezek a megpróbáltatások, mint a többiek is, az előhaladást szolgálják, s megadással kell fogadni azokat, mint amelyek a föld alacsony fokozatának következményei. Hiszen ha nem volnának gonosz emberek a földön, gonosz szellemek sem lennének a föld körül. Ha tehát elnézéssel és jóindulattal kell viseltetnünk testet öltött ellenségeinkkel szemben, akkor ugyanúgy kell viseltetnünk a testnélküliekkel szemben is.

Valaha véres áldozatokat hoztak, hogy kiengeszteljék az alvilági isteneket, akik nem egyebek voltak, mint gonosz szellemek. Az alvilági istenek után a démonok következtek, akik ugyanazok. A spiritizmus bebizonyítja, hogy ezek a démonok gonosz emberek szellemei, akik még nem vetkőzték le anyagias ösztöneiket, akiket semmi más áldozattal sem lehet megengesztelni, mini a gyűlölet feláldozásával, azaz: szeretettel. Ez a szeretet nemcsak arra való eszköz, hogy megakadályozzuk őket a rossz tettek elkövetésében, hanem hogy visszavezessük őket a jó útra üdvözülésük érdekében. Ekképp ez az elv: Szeressétek ellenségeiteket: nem szorítkozik a föld és a jelen élet szűk körére, hanem része a szolidaritás és testvériség törvényének.

Ha valaki téged arcul üt jobbról, fordítsad felé a másik orcádat is.

Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem ha valaki téged arcul üt jobbról, fordítsad felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldnyire kényszerit menni, menj el vele kettőre. Aki kér tőled: adj neki, és aki kölcsön kér tőled, ne utasítsd vissza, (Máté V. 3842.)

A társadalmi előítélet, amelyet meg szoktunk becsületbeli kérdésnek nevezni, betegesen gyanakvó érzékenységet szül, amelynek szülői a gőg és a személyiség, túlértékelése, amely arra ösztönzi az embert, hogy bántalmazást bántalmazással, sértést sértéssel viszonozzon. És ezt igazságosságnak tartja az, akinek erkölcsi érzése még nem emelkedett ki a földi szenvedélyekből. Ezért mondja a mózesi törvény: „Szemet szemért, fogat fogért” – amely törvény megfelelt annak a kornak, melyben Mózes élt. Majd Krisztus jött, aki azt mondta: Jót tegyetek a rosszért. Sőt többet mondott: „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem ha valaki téged arcul üt jobbról, fordítsad felé a másik orcádat is.” A gőgös előtt balgaságnak látszik ez az életszabály, mert nem érti meg, hogy több bátorság kell egy-egy bántalom elszenvedéséhez, mint megbosszulásához egyszerűen azért, mert tekintete nem terjed túl a jelen életen.

De vajon betű szerint kell e vennünk ezt az életszabályt? Nem. Éppúgy nem, mint azt, amely azt mondja: Vájd ki a szemedet, ha megbotránkoztat téged. Hiszen, ha minden tekintetben alávetnők magunkat, ez nem lenne más, mint elitélése minden, még törvényes védekezésnek is és átengedése a küzdőtérnek a gonosz számára. Amely azonnal levetkőznék minden félelmet, s támadását semmi fék sem akadályozván, hamarosan áldozatául esnék minden jó. Maga a létfenntartás ösztöne is, amely természeti törvény, azt bizonyítja, hogy nem kell önként kiszolgáltatnunk magunkat a gyilkosnak. Jézus fenti szavai nem tiltják a védekezést, de elítélik a bosszúállást. Az, hogy tartsuk oda a másik orcánkat is, mikor az egyiket megütötték, más szavakkal azt jelenti, hölgy a rosszért nem kell rosszat cselekedni, s hogy az embernek alázattal kell fogadnia mindazt, ami gőgjét leszállítja. Mert sokkal dicsőbb dolog szenvedni az ütleget, mint adni, s türelmesen elviselni a sérelmet, mint megsérteni mást. Hogy jobb megcsalatni, mint mást megcsalni, tönkretétetni, mint mást tönkretenni. Ez egyúttal a párbaj elitélése is, ami nem egyéb, mint a gőg megnyilvánulása. Csak a jövő életbe és Isten igazságosságába vetett hit – amely igazságosság semmi rosszat sem hagy büntetlenül – adhat erőt az érdekeink és önszeretetünk ellen való támadások türelmes elviselésére. Ezért intünk benneteket szüntelenül: Tekintsetek csak fölfelé és előre s emelkedjetek ki gondolatban az anyagi életből s a földi dolgok kevésbé fognak benneteket sújtani.