OLVASSUK EGYÜTT 29.

S Z E L L EMN Y I L A T K O Z A T O K

Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket.

Jézus monda: „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket.” Ezek a maguk egyszerűségében mély értelmű szavak nem tekintendők a gyermekekre való egyszerű hivatkozásnak, hanem az alsóbb osztályokhoz vonzódó lélekre való hivatkozásnak, ahol remény nélkül szenvednek. Jézus azokat hívta magához, akik a teremtésnek értelemre nézve gyermekei: a gyöngéket, az elnyomottakat, a bűnösöket; hiszen Ő semmit sem taníthatott azoknak, akik még fizikailag gyermekek, beágyazva az anyagba, alávetve az ösztön igájának és nem tartozván még az értük és körülöttük működő értelem és akarat rendjéhez. Jézus azt akarta, hogy az emberek a botorkálva lépegető kis gyermekek bizalmával jöjjenek hozzá, akiknek hívása meghódítja számára az asszonyok szívét is, akik mindannyian anyák. Így az ő gyöngéd és misztikus hatalma alá hajtotta a lelkeket. Ő lett a fáklya, mely megvilágítja a sötétséget, a hajnali harsona, mely az ébredőt fújja; Ő lett kezdeményezője a spiritizmusnak, amelynek rendre magához kell hívnia – nem a kis gyermekeket, hanem a jóakaratú embereket. A férfikor beköszöntött; nem kell többé ösztönből hinni, és gépiesen engedelmeskedni, hanem az embernek az értelem törvényét kell követnie, amely megismerteti vele egyetemes voltát.

Szeretteim, itt az idő,

amikor a megmagyarázott tévelygések igazsággá válnak. Megtanítjuk nektek a parabolák valódi értelmét, és megtanítjuk azt a hatalmas viszonylatot, amely öszszeköti a múltat a jelennel. Bizony mondom nektek: a spiritizmus megnyilvánulása betölti a látóhatárt, és az ő hírnöke úgy ragyog, mint a napfény a hegyek csúcsain. (János evangélista. Paris, 1863.) *

Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, itt nálam van a tej, mely a gyöngéket erősíti. Engedjétek hozzám jönni mindazokat, akik szenvednek és a szomorkodók és szerencsétlenek sokaságát, én megmutatom nekik a jó orvosságot, mellyel életük bajait enyhíthetik, feltárom előttük a titkot, mellyel sebeiket gyógyíthatják. Barátaim, melyik is az a fenséges balzsam, melynek ilyen kiváló tulajdonságai vannak, balzsam, mely a szív minden sebére való, s mely azt meggyógyítja? A szeretet, a könyörületességi az!

Ha megvan bennetek ez az isteni láng, mitől féltek?

Éltetek minden pillanatában azt fogjátok mondani: Atyám, legyen meg a te akaratod és ne az enyém. Ha jónak látsz engem megpróbáltatásnak kitenni fájdalom, viszontagság és nyomor által, légy áldott, mert ez az én javamra történik, ennek tudatában vagyok, amikor kezed rám súlyosodik. Ha jónak látod, Uram, hogy megkönyörülj gyönge teremtményeden, és ha szívének megengedett örömöket adsz, légy szintén áldva; de add, hogy az isteni szeretet ne szenderedjék el lelkemben, és hogy szüntelenül a hála szavát emeljem föl Hoz126 zád.

Ha van bennetek szeretet, mindenetek meglesz, amit csak kívánni lehet itt a földön; bírni fogjátok a legkiválóbb gyöngyöt, melyet semminemű viszontagság, sem azok gonoszsága nem ragadhat el, akik titeket gyűlölnek és üldöznek. Ha szeretet van bennetek, kincseiteket oda helyezitek, hol sem a férgek, sem a rozsda meg nem támadhatják azokat, és látni fogjátok, hogy észrevétlenül kitörlődik a lelketekből mindaz, ami annak tisztaságát bemocskolhatná. Érezni fogjátok, hogy az anyag súlya napról-napra kisebbedik, és madárhoz hasonlóan, mely a légben szárnyal, és nem gondol többé a földre, szálltok fel és emelkedtek szüntelenül, míg; csak szomjas lelketek az Úr ölében meg nem elégíttetik. (Egy őrszellem. Bordeaux, 1861.)

Boldogok azok, kiknek szemei zárva vannak.

Jó barátaim, ti hívtatok engem, ugyan minek? Úgy-e azért, hogy a szegény szenvedőre, aki itt van, rátegyem kezeimet, és őt meggyógyítsam? Milyen szenvedés ez, jó Istenem! Elveszítette látását, és sötétség van körülötte. Szegény gyermek! Hadd imádkozzék és reméljen, én nem tudok csodákat tenni a jó Isten akarata nélkül. Minden gyógyítás, melyet végeztem, és amelyről tudomástok van, csak közös Atyánktól való volt. Bajaitokban pillantsatok tehát mindig az égre, és szívetek mélyéből mondjátok: „Atyám, gyógyíts meg engem, de add, hogy testi betegségem előtt előbb beteg lelkem gyógyuljon meg ” . Testem és húsom bűnhődjék, ha arra szükség van, csak a lelkem emelkedjék Hozzád oly fehéren, aminő akkor volt, mikor megteremtetted.” Ez ima után, jó barátaim, melyet Isten mindig meg fog hallgatni, erőt és bátorságot nyertek és talán meg is gyógyultok, amit csak félve kértetek, – jutalmazásul lemondástokért.

* Ez a közlemény egy vak asszony kedvéért történt; ennek kívánságára hívták Vianney Jarsi plébános szellemét.

De minthogy már itt vagyok e gyülekezetben, melynek célja a tanulás,

azt mondom nektek, hogy azok, akik a látástól meg vannak fosztva, boldogoknak tekinthetik magukat, hogy bűnhődhetnek.
Emlékezzetek arra, hogy Krisztus azt mondta, hogy ki kellene vájni az oly szemet, mely gonosz, és hogy többet érne, ha tűzbe vetnék, mintsem hogy elkárhozás okául szolgáljon. Jaj, hányan vannak földeteken, kik a jövendő sötétségben átkozni fogják, hogy egykor élvezhették a világosságot! És milyen szerencsések azok, kik jóvátételképpen, szemük világától meg vannak fosztva, mert szemük nem szolgáltat okot botránkozásra és bukásra; ezek egészen lelkűknek élhetnek, s többet láthatnak, mint ti, kik világosan láttok. Mikor az Isten megengedi nekem, hogy elmenjek kinyitni szegény szenvedők valamelyikének a szemét és visszaadjam annak világosságát, magamban azt mondom: kedves lélek, miért is nem ismered annak a szellemnek a gyönyöreit, aki csak elmélkedésből és szeretettől él. Mert ha ismernéd, akkor te sem kívánnál látni oly képeket, amelyek kevésbé tiszták és kevésbé kedvesek, mint azok, melyeket már félig látsz vakságodban.

Oh, igen, boldog a vak, ki Istennel akar élni,

boldogabb, mint ti, kik itt vagytok. Ő érzi a boldogságot, látja a lelkeket, és felemelkedhetik velük a szellemi szférákba, melyeket a föld kiválasztottal sem láthatnak. A nyitott szem mindig kész a lélek bukását előidézni, a zárt szem ellenben mindig kész a lelket Istenhez emelni. Higgyétek el nekem kedves jó barátaim, hogy a szemek vaksága gyakran a szív igazi világosságát jelenti, míg a látás sokszor a sötét angyal, mely a halál felé vezet.

És most néhány szót számodra, kedves szenvedőm. Remélj és végy bátorságot! Ha én neked azt mondanám: Gyermekem, szemeid nemsokára megnyitnak: mennyire örülnél, és ki tudja, vajon ez az öröm nem válnék-e vesztedre? Légy bizalommal a Jóisten iránt, ki a boldogság szerzője és a szomorúság megszüntetője. Mindent elkövetek, amit érted tehetek; de te imádkozzál, és különösen gondolkozzál arról, amit neked mondtam.

Mielőtt eltávoznám, ti, mindnyájan, kik itt vagytok, fogadjátok áldásomat. (Vianney arsi plébános. Paris, 1865.)

Megjegyzés.

Ha valamely csapás nem a jelen élet cselekedeteinek következménye, akkor annak okát régebbi életben kell keresni. Amiket a sors szeszélyeinek nevezünk, nem egyebek, mint Isten igazságosságának érvényesülései. Isten nem sújt önkényes büntetésekkel; Ő azt akarja, hogy a bűn és a bűnhődés között meglegyen a pontos viszonosság. Ha Ő jóságában fátyolt vetett is a múlt tetteire, azért bennünket mégis a helyes ösvényre helyezett mondván: „Aki karddá öl, kard által vész el”, amit Így is lehetne mondani: „Mindig abban bűnhődünk, amiben vétkeztünk.” Ha például valakinek az a (büntetése, hogy elveszti a szeme világát, ez azért történik, mert a látás volt bukásának oka. Az is lehet, hogy okozója volt más ember szeme világa elvesztésének, vagy hogy valakit úgy halmozott el munkával, hogy az megvakult bele, vagy vakságát rossz bánásmódja okozta, vagy általa okozott gondok és nélkülözések, – és most a jóvátétel szenvedéseit kell elviselnie. Talán ő maga választotta a bűnhődésnek ezt a módját, mikor a megbánás fájdalma utolérte, magára alkalmazván Jézusnak szavait: „Ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt.”