OLVASSUK EGYÜTT 33.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

SZELLEMNYILATKOZATOK

A szeretet törvénye

A szeretet magában foglalja Jézus összes tanításait, mert ez a legkiválóbb érzés és az érzés nem más, mint a tökélyig magaslatára emelt ösztön. Az ember kezdetben csak ösztönökkel rendelkezik, melyek további haladásában fejlesztve és tisztítva érzésekké válnak. Az érzelmek legkiválóbbja a szeretet; nem az, amit közönségesen szerelemnek neveznek, hanem az a benső nap, amelynek közelében egyesítve vannak az összes emberfeletti vágyódások és megismerések. A szeretet törvénye a személyi tekinteteket az összesség szolidaritásával váltja föl, és 152 ezzel a társadalom nyomorát megsemmisíti. Boldog az, aki legyőzvén emberi természetét, túláradó szeretettel szorítja keblére azokat, akik neki testvérei a fájdalomban. Boldog az, aki szeret, nem ismervén el sem a lélek, sem a test gyarlóságát; lábai könnyűek s úgy él, mintha ki volna emelve magából. Amikor Jézus ezt az isteni szót kimondta, az őt hallgató nép megremegett, s a szenvedők reménytelten sereglettek köréje.

A spiritizmus a maga részéről ez isteni ábécének második szavát hozza; figyeljetek, mert ez a szó felemeli az üres sírok kövét és az újratestetöltés diadalmaskodva a halál fölött, feltárja az elkápráztatott ember előtt értelmi örökségét; nem az elkárhozásra vezeti őt többé, de saját lényének átalakult és felmagasztosult teljességére. A vér megváltotta a szellemet, és ma a szellemnek kell megváltania az embert az anyagból. Azt mondtam, hogy kezdetben az embernek csak ösztönei vannak. Az tehát, kiben csak ösztönök uralkodnak, közelebb van a kiindulási ponthoz, mint a célhoz. Hogy a cél felé haladhasson, le kell győznie az ösztönöket az érzés javára, azaz tökéletesíteni kell emezeket, elnyomván amazok, rejtett csiráit. Az ösztönök az érzésnek csirái és embriói. Magukkal hozzák azonban a haladás lehetőségét is, éppúgy, mint a makk magában rejti a tölgyet. A legkevésbé előhaladott lények azok, kik csak nagyon lassan hányják le magukról a bábburkot, ösztönöktől lévén leigázva. A szellemet éppúgy művelni kell, múlt a szántóföldet; minden jövő gazdagság a jelen munkájától függ és ez a lelki életben még inkább érvényesül, mint a földi javaknál, mert a lelki munka dicsőséges felmagasztosulást hoz magával, s akkor megértvén a szeretet törvényét, mely az összes lényeket egyesíti, keresitek majd a lélek kedves örömeit, amelyek a mennyei boldogság előjátékát képezik. (Lázár. Paris, 1862.)

*

A szeretet isteni princípium; és első naptól az utolsóig bírjátok szívetek mélyén a szent tűz eme szikráját. Ez oly tény, melyet gyakran megállapíthattok. A legelvetemültebb, legalantasabb, legvétkesebb embernek is van bizonyos lény vagy bizonyos tárgy iránt élénk és égő szeretete – bizonyságul azoknak, akik e tényt kisebbíteni akarnák, – amely szeretet gyakran fennköltebb arányokat is el tud érni.

Azt mondtam, hogy valamely lény vagy tárgy iránti szeretet, mert vannak köztetek olyan egyének, akik a szeretet kincseit, amelyek szívüket eltöltik, állatokra, növényekre, sőt anyagi tárgyakra is pazarolják. Az embergyűlölők, akik rendesen elégedetlenek az emberiséggel, lelkük természetes hajlamával szemben, mely mágia körül szeretetet és rokonszenvet keres, merevek; ők a szeretet törvényét az ösztön állapotára süllyesztik alá. De akármit tesznek is, nem tudják elnyomni az élő csirát, melyet Isten a teremtésükkor szívükbe helyezett. Ez a csira az erkölcsiséggel és az értelmiséggel fejlődik és nagyobbodik, és ámbár azt az önzés gyakran el is nyomja, mégis szent és szelíd erények forrásává válik, melyben őszinte és tartós szeretet nyilvánul meg, és előre segít titeket az emberi élet kemény és meredek útján. Némelyeknek az újra testet öltés tana nem tetszik abban az aggodalomban, hogy mások is részesülnek azokban a gyöngéd érzelmekben, amelyekért szeretteikre féltékenyek. Szegény testvérek, vonzalmatok önzővé tesz benneteket, és szereteteteket kis körre szorítja, mikor a többiek iránt közömbösök akartok maradni. Bizony, ha úgy akarjátok gyakorolni a szeretet törvényét, ahogy Isten kívánja tőletek, akkor fokozatosan kell megtanulnotok szeretni összes felebarátaitokat megkülönböztetés nélkül. Ha ez a feladat itt-ott nehéz is, annak azért egykor teljesedésbe kell mennie. Isten így kívánja és a szeretet az új tannak az első és legfontosabb parancsa, mert az önzést kell megsemmisítenie, bármily alakban jelentkezik is az. Egyébként nemcsak személyi önzés van, hanem családi, osztályi és nemzetiségi önzés is. Jézus azt mondja: „Szeressétek felebarátaitokat. De vajon hol végződik a felebarát fogalma? Talán a családnál, a felekezetnél vagy a nemzetnél? Nem, hanem ez a fogalom az egész emberiséget magában foglalja. A felsőbbrendű világokban úgy is van, hogy a kölcsönös szeretet

vezeti az ott lakó előhaladottabb szellemeket, és a ti bolygótok, amely közeli társadalmi átalakulás küszöbén áll, látni fogja a fenséges törvény általános érvényesülését, amely törvényben maga Isten tükröződik vissza.

A szeretet törvényének következménye az erkölcsi javulás és a földi élet boldogsága. A legmakacsabb és a legvétkesebb szellemek is megváltoznak, amikor azokat a jótéteményeket észreveszik, amelyek abból a szabályból fakadnak, hogy ne tegyétek másoknak azt, amit magatoknak nem akartok, ellenkezőleg tegyetek annyi jót, amennyit csak bírtok.

Ne higgyétek, hogy az emberi szív végképpen meddő és megátalkodott. Az igazi szeretetnek van hatása reá. Oly mágnes az, melynek nem tud ellenállni, és amely képes feleleveníteni és megtermékenyíteni az erény csiráit, amelyek szívetekben szunnyadó állapotban vannak. E szent tűz megtisztítja majd a megpróbáltatás és a számkivetés helyét, a földet is, amelyen egykor a könyörületességet, az alázatosságot, a türelmet, az odaadást, az önmegtagadást, t.i. lemondást és önfeláldozást fogják gyakorolni, vagyis mindazokat az erényeket, amelyek a szeretet leányai. Hallgassatok János evangélista szavaira, ki aggkorában, mikor gyöngeségénél fogva többé szónokolni nem tudott, folyton csak azt ismételgette: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”

Szeretett testvéreim, okuljatok e leckéken. A szeretet gyakorlása nehéz, de a lélek mérhetetlen jót merít belőle. – Hittel és fennkölt odaadással teljesítsétek azt, amire kérlek: „Szeressétek egymást”, és nemsokára meglátjátok az átalakult földet, amely a boldogság helyévé válik, ahol az igazak lelkei nyugalmat fognak élvezni. (Fénélon. Bordeaux, 1861.)

*

Kedves tanulótársaim, az itt jelenlevő szellemek ezt mondják nektek általam: „Szeressetek, hogy titeket is szeressenek”. Ez a gondolat oly igaz, hogy, benne vigaszt és enyhülést találtok minden nap szenvedésére. Vagy, még inkább, gyakorolván ezt a bölcs életszabályt, annyira az anyag fölé emelkedtek, hogy még a földi ruha levetése előtt átszellemültök. A szellemi gyakorlatok kifejlesztvén nálatok a jövő megértésének képességét, egyben biztosak vagytok a haladásban Isten felé s mindazokban az Ígéretekben, amelyek a ti lelketek vágyakozásainak megfelelnek. És bár elég magasra tudnátok emelkedni, hogy az anyag nyomásától szabadon ítélkezzetek, s ne vádolnátok meg felebarátotokat, mielőtt gondolatotokat Istenhez emelnétek.

Szeretni: ez a szó legmélyebb értelme szerint annyit tesz, mint törvényesnek, becsületesnek, lelkiismeretesnek lenni. Úgy cselekedni a felebaráttal szemben, mint ahogy kívánnátok, hogy veletek cselekedjenek; szorgosan keresni magatokban azt a benső együttérzést mindazokkal a fájdalmakkal szemben, amelyek felebarátaitokat lenyűgözik, hogy általa enyhületet nyújtsatok nekik. Úgy tekinteni az emberiség nagy családját, mint saját családotokat, mert ezt a családot bizonyos periódusokban viszontlátjátok előhaladottabb világokon. És a szellemek, kik ezt a családot alkotják, mindannyian Isten gyermekei, mint ti, eljegyezve homlokukon az örök haladás jelével. Ezért nem tagadhatjátok meg testvéreitektől, amit Isten önként adott nektek, mert bizonyára ti is örömmel; fogadjátok, ha testvéreitektől olyat kaptok, amire szükségetek van. Minden szenvedésben adjatok egy segítő és reménykeltő szót, hogy szeretetteljesek és igazak legyetek.

Higgyétek el, hogy ez a bölcs mondás: „Szeress, hogy szeretve légy!” utat tör magának a földön; forradalmi szó ez, mely határozott és változhatatlan úton halad előre. Ti magatok is, akik rám hallgattatok, már is nagyot haladtatok, mert sokkal jobbak vagytok, mint száz év előtt. Előnyös változástok már abban is megnyilvánul, hogy manapság már ellenmondás nélkül fogadjátok a szabadság és a testvériség eszméit, amelyeket régente még makacsul visszautasítottatok. De az is igaz, hogy száz év multán ismét oly eszméket fogadtok el, amelyek ma még nem hatolhatnának be agyatokba.

Látjátok, hogy mostanság mily nagy lépést tett a spiritista mozgalom, és a szellem nyilatkozatokba foglalt igazság és megújhodás eszméi mily rohamosan terjedtek el a művelt középosztályban. Ez azért van, mert ezek a gondolatok megfelelnek a bennetek levő isteni csiráknak, amelyeket az utolsó század készített elő bennetek termékeny vetéssel, amikor a társadalom a haladás nagy eszméit elültette. És valamint az egész mindenség a Magasságbelinek keze alatt egyetlen láncolatot képez, úgy az emberiség minden további megoldandó feladatát a felebaráti szeretet általános és kölcsönös érvényesülése foglalja magában. E szeretet segítségével a testet öltött szellemek helyesebben ítélkeznek, és jobban éreznek, kezet nyújtván egymásnak bolygótok minden részén. Nagy egyesülés lesz az, hogy az emberek megértsék és szeressék egymást, s hogy a népek között az igazságtalanság s a félreértés minden okát lerombolják. Megújhodás nagy gondolata, nagy csodákat fogsz művelni a spiritizmus által a jövő században; egyesíted az emberek összes anyagi és szellemi érdekeit: e jól megértett elv alkalmazásával: Szeressetek, hogy titeket is szeressenek! (Sanson, a párisi spiritista társaság régi tagja. 1863.)