OLVASSUK EGYÜTT 41.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

S Z E L L E M N Y I L A T K O Z A T

A gyermekek hálátlansága

A hálátlansági az önzés legközvetlenebb termékeinek egyike, amely miatt minden becsületes szív felháborodik, de a gyermekek hálátlansága szüleikkel szemben még; visszataszítóbb. Tekintsük csak közelebbről a dolgot, hogy okait és következményeit elemezhessük. A spiritizmus mint mindenütt, úgy itt is kellő világosságot vet az emberi szív egyik problémájára.

Mikor a szellem a földet elhagyja,

természetéhez fűződő szenvedélyeit vagy erényeit magával viszi, s a szellemvilágban vagy tovább tökéletesedik, vagy pedig vesztegel, amíg csak az akarat a világosság meglátására fel nem ébred benne. Már számosan távoztak úgy a földről, hogy heves gyűlöletüket vagy ki nem elégített bosszúvágyukat magukkal vitték; az előrehaladottabbak azonban betekintést nyerve az igazságba, szenvedélyeik gyászos következményeit felismerik. Jó elhatározások fogamzanak meg bennük, s megértik, hogy ahhoz, hogy Istent megközelíthessék, csak egy útlevél van: a „szeretet.” De nincs szeretet a sérelmek és bántalmak elfelejtése nélkül s nincs szeretet gyűlölettel a szívben s megbocsátás nélkül. Akik erre nem képesek, azoknak aztán hallatlan megerőltetésükbe kerül azokra tekinteni, akik a földön gyűlöletesek voltak szemükben, s indulatuk ilyenkor újból feltámad. Föllázadnak a megbocsátás gondolatára, még inkább arra, hogy megtagadják magukat, de legfőként arra, hogy szeressék azokat, akik talán földi szerencséjük, becsületük vagy családjuk megrontói voltak. De utóvégre e szerencsétlenek szíve is megrendül, s az ellentétes érzelmek befolyása alatt ingadozni kezdenek. És ha a jó elhatározás magával ragadja őket, fohásszal fordulnak Istenhez, kérvén, hogy a jó szellemek adjanak nekik erőt a megpróbáltatás döntő pillanatában.

Végre néhány évi elmélkedés és ima után a szellem inkarnálódni, vagyis testet ölteni kíván ugyanabban a családban, amelyet egykor megvetett. És ekkor a felsőbb rendeleteket végrehajtó szellemekhez fordul azzal a kéréssel, hogy az új testet magára öltvén, sorsát a földön kellő módon betölthesse.
Milyen lesz a magaviselete ebben a családban? Az attól függ, hogy jó elhatározásai menynyire szilárdak. Szakadatlan érintkezése azokkal, akiket gyűlölt, rettenetes megpróbáltatás, amely alatt néha összeroskad, hogyha akaratereje nem elég nagy. Így tehát aszerint, amint a jó vagy a rossz elhatározás irányítja, barátja vagy ellensége lesz azoknak, akik között hivatva van élni. Ilyképpen magyarázható meg az a gyűlölet, az ösztönszerű ellenszenv, mely bizonyos gyermekeknél észlelhető, s amelyet semmi más megelőző indok nem igazolhat. Mert valójában semmi sincs, ami e létezésben az ellenszenvet életre kelthette. Ha tehát annak magyarázatát akarjuk tudni, figyelmünket a múltra kell irányítanunk.

Óh ti spiritisták, értsétek meg ma az emberiség nagy szerepét,

értsétek meg, hogy mikor új testet alkottok, a szellem azért jön beléje testet ölteni, hogy haladjon. Értsétek meg, kötelességeteket, hogy ezt a szellemet egész szeretetetekkel közelebb vigyétek Istenhez. Ez a ti hivatásotok, mely rátok várakozik, és amelynek jutalmát elnyeritek, ha feladatotokat hűségesen teljesítettétek. Azok a gondok, s az a nevelés, melyet rája fordítottatok, segíti elő tökéletesedésüket, s jövendő jólétüket; gondoljátok meg tehát, hogy Isten minden szülőtől ezt fogja kérdezni: Mit tettél a rád bízott gyermekkel? Ha a gyermek a ti hibátok folytán maradt vissza előhaladásában, büntetésiek az lesz, hogy a szenvedő szellemek között látjátok őt, mikor tőletek függött, hogy boldog legyen. És akkor a lelkifurdalástól gyötörve arra lesztek késztetve, hogy hibátokat jóvátegyétek; új testet öltést fogtok kérni magatok és az ő számára, amelyben már több megértő gonddal veszitek őt körül, és ő hálatelten fogja a szeretetet viszonozni.

Ne riadjatok tehát vissza az olyan gyermektől,

aki már a bölcsőben ellenkezik anyjával, vagy attól, aki nektek hálátlansággal fizet; nem a véletlen hozta őt hozzátok. A múltnak tökéletlen sejtelme támad fel benne, nektek pedig ebből arra kell következtetnetek, hogy valami sérelem miatt gyűlölet volt közöttetek a múltban, s hogy vagy az egyik, vagy a másik jött megbocsátani, jóvátenni azt. Anyák, öleljétek meg bútokozó gyermeketeket mondván: Egyik közülünk vétkes volt. Érdemeljétek ki az isteni örömöt, amelyet Isten az által tűz az anyaságihoz, hogy gyermeket küld a földre hozzátok, hogy tökéletesedjen, szeressen és áldjon titeket.

De sajnos, sokan közületek ahelyett, hogy a neveléssel kiirtanák gyermekükből az előbbi földi életekből átszármazott rossz hajlamokat, nemcsak fönntartják, hanem vétkes gyöngeségük és nemtörődömségük által még tovább fejlesztik azokat, úgy hogy későbben, gyermekeik hálátlansága által megsebzett szívük már ebben az életben megkezdi vezeklését.

Pedig a feladat nem is olyan nehéz, mint gondolnátok, s nem kíván semmiféle világi ismeretet; a tudatlan épp úgy, mint a tudós teljesítheti azt, a spiritizmus pedig megkönnyíti ennek útját, amennyiben feltárja az emberi szív gyöngéit.

A gyermek már a bölcsőben elárulja jó és rossz hajlamait,

amelyeket előbbi életéből mágiával hozott; igyekezni kell ezeket tanulmányozni, hogy bánni tudjunk velük. Minden hibának alapja az önzés és a gőg: kémleljétek tehát a legkisebb jeleket is, amelyek előttetek e bűnök csiráit feltárják s legyetek azon, hogy azokat legyőzzétek, mielőtt még mélyebb gyökeret vernének. Tegyetek úgy, mint a jó kertész, aki a fattyúhajtásokat azonnal lenyesegeti, mihelyt látja, hogy előbújnak. Mert ha az önzést és a gőgöt fejlődni hagyjátok, ne csodálkozzatok azon, ha későbben hálátlanság, lesz a béretek. Ha a szülők mindent megtettek, amivel gyermekeik erkölcsi haladásának tartoznak, ha szándékuk nem is sikerül, nem tehetnek maguknak szemrehányást, és lelkiismeretük nyugodt lehet. És ha nagy is a bánatuk amiatt, hogy igyekvésük sikertelen volt, Isten végtelen nagy vigaszt nyújt nekik abban a bizonyosságban, hogy ez csak halasztás, és hogy egy másik életben itt elkezdett munkájukat befejezhetik, s hogy egykor a hálátlan gyermek szeretetével fogja őket jutalmazni. (L. XIII. fejezet utolsóelőtti szellemnyilatkozatát.)

Isten senkinek sem küld erejét felülmúló megpróbáltatást,

még ha ilyet kérne is; csak olyanokat enged meg, amelyek teljesíthetők. És ha a siker elmarad, ez nem azért történik, mintha a képesség hiányoznék hozzá, hanem hiányzik az akarat. Hányan vannak ugyanis, akik ahelyett, hogy a rossz ingereknek ellenállanának, örömet lelnek azokban. Ezekre könnyek és sóhajok várnak a következő életekben. Ámde az isteni jóság soha sem zárja el a vezeklés ajtaját. A bűnös egykor majd csak belefárad a szenvedésbe, s gőgje megtörik, és akkor Isten kitárja karjait tékozló fiának, ki lábaihoz borul. A nagy megpróbáltatások, – jól értsetek meg engem, – majdnem mindig valami szenvedésnek végét, és a szellem tökéletesedését jelentik, ha Isten akaratában való megnyugvással fogadjátok azokat.
Magasztos pillanat ez, és főleg akkor szükséges, hogy az ember zúgolódása miatt el ne bukjék, mert különben elveszíti munkája gyümölcsét, és azt kénytelen lesz újból kezdeni. Ahelyett tehát hogy panaszkodnátok, adjatok hálát Istennek, ki alkalmat ad nektek a győzelemre, hogy megadhassa a győzelem jutalmát. És amidőn majd kiléptek a földi élet forgatagából és beléptek a szellemek birodalmába: üdvrivalgással fogadnak benneteket, mint azt a katonát, ki győzelmesen kerül ki az ütközet hevéből.

Minden megpróbáltatás közül azok a legkínosabbak, amelyek a szívet érintik. Az, aki bátran viseli el a nyomort és az anyagi nélkülözéseket, összeroskad a búbánat súlya alatt, hozzátartozóinak hálátlansága miatt. Oh mily kínos, fájdalmas érzés ez!
És vajon ilyen körülmények között mi más kölcsönözhetne az embernek nagyobb erkölcsi bátorságot, mint a baj okainak megismerése és az a biztos tudat, hogy ha hosszú ideig tartó is a fájdalom, de ok a kétségbeesésre nincs, mert Isten nem akarhatja, hogy teremtése örökké szenvedjen. Mi lehet vigasztalóbb és bátorítóbb, mint az a gondolat, hogy önmagától, saját igyekvésétől függ a szenvedések megrövidítése, ha t.i. lerombolja önmagában a bajnak okait? Hogy azonban ezt elérjétek, nem szabad tekinteteteket csak a földre korlátozni és csak egyetlen életet látni. Emelkedjetek föl a múlt és a jövő végtelenébe, s akkor felismeritek majd Isten nagy igazságosságát. És türelmesen vártok, mert az ami most a földön képtelenségnek látszik, érthető lesz, a kapott sebek pedig csak karcolásoknak tűnnek fel előttetek. Az így nyert áttekintés közepette a családi kötelékek is valódi jelentőségükben, s nem mint törékeny anyagi kapcsok, hanem mint maradandó szellemi kötelékek tűnnek fel előttük, amelyeket az újra testet öltés nem csak hogy meg nem szakíthat, de a tisztulás során még meg is fog erősíteni.

Az ízlés, erkölcsi haladás és vonzalom hasonlósága

által egyesült szellemek családokat alkotnak; ezek a szellemek földi vándorlásukban is felkeresik egymást, hogy egy csoportot alkossanak éppen úgy, mint a szellemvilágban; és ha pillanatnyilag egymástól el is válnak vándorlásaik közben, később újra találkoznak, és örülnek újabb haladásuknak. De minthogy nem csak a maguk számára vannak hivatva dolgozni, Isten megengedi, hogy kevésbé előrehaladott szellemek is testet öltsenek közöttük, hogy eképpen haladásuk érdekében tanácsot és jó példát nyerjenek. Néha zavart okoznak ugyan, de épp ebben van a megpróbáltatás és a feladat. Fogadjátok tehát őket testvérileg, segédkezzetek nekik, és később a szellemek világában a család csak örülni fog, hogy hajótörötteket mentett meg, akik a maguk részéről ismét másokat menthetnek meg. (Sz. Ágoston. Paris, 1862.)