Júlia levelei – hogy könnyebben elviselhessük szeretteink halálát.

Ez a könyv, az elengedés könyve. Hogyan tudjuk elviselni szeretteink halálát. Korábban írtam arról, hogy többen kerestétek nálunk ezt a könyvet. Miután azonban csak egy támpéldány volt, és újraolvasás után úgy gondoltam segítség lehet azoknak, akik elvesztett szeretteik után vágyódva, nehezen barátkoznak meg a halál gondolatával. Az ittmaradóknak, sőt az egyedülmaradóknak szól tehát ez a könyv és bár nem mostanában íródott az aktualitása rettenetesen fontossá teszi. Az összes kiadásra váró könyvünk elé téve azonnali megjelenést vállaltunk. Változatlan utánnyomásban készült, csak néhány szó kiigazítására volt szükség.

Kíváncsi voltam, ki lehet az a Júlia akivel W. T. Stead olyan beszélgetést folytat, hogy még az ő életében hatszor kellett utánnyomni, alig tíz év alatt. Sikerült is kideríteni, így a könyv legvégére bekerült egy informatív szerkesztői írás a könyv keletkezéséről és az írókról.

És még a legvégi csattanót nem is említettem: STEAD a mindenki által ismert Titanicon halt meg. Halálát előre megjósolta egy korábban megírt könyvében… Erről bővebben a könyv végén íródott áttekintésben.

Részlet az írómédium (W. T. STEAD) előszavából

„Júliát és Ellent kora ifjúságuktól fogva oly szoros, benső barátság kötötte össze, hogy még a halál sem volt képes elválasztani őket. Mindketten, mint igazi keresztények, inkább az élőkkel szemben igyekeztek jó cselekedeteket gyakorolni, semhogy a halál utáni dolgokkal törődtek volna. De koronkint, mikor tevékeny életükre egy-egy sír vetette szomorú árnyékát, mint oly emberek, kinek szeretete a síron túlra is kihat, ünnepélyesen megígérték egymásnak, hogy az, aki előbb költözik el, az ittmaradotthoz vissza fog térni, – föltéve, ha ez meg lesz engedve neki, hogy időnkint egy-egy örömteljes viszontlátást ünnepelhessenek. Az elköltözöttnek tényleges jelenléte – úgy gondolták – oly látható bizonyíték lenne, mely minden kételyt kizárna és a tovább élőt meggyőzné arról, hogy úgy az élet, mint a szeretet a síron túl is megszakíthatatlanul tovább tart.

Múltak az évek s Júlia meghalt.

Ez a csapás minden barátjának nehezére esett, de senkit sem ért oly kegyetlenül, mint Ellent. Úgy látszott, mintha az ő életének fényét is kioltotta volna a halál fekete sötétségével. Néhány hónapon keresztül úgy tűnt fel neki, hogy barátnője nélkül az élet terhét el sem bírhatja. Egy éjjel azonban Ellen az ő régi otthonában aludt, s egyszerre hirtelen felébredt. Dacára a sötét éjnek, szobájában teljes világosság volt és ágya mellett látta Júliát állani, abban a ruhájában, amit életében hordani szokott, szinte sugárzott az élettől, békességtől és az örömtől.

Beváltotta ígéretét.

Pár pillanatig állt így mosolyogva, de hallgatagon. Ellen is sokkal inkább meg volt hatva, semhogy beszélni tudott volna. Szíve vágyának ez a hirtelen és kétségbevonhatatlan teljesedése szinte megfosztotta őt minden képességétől, egy kimondhatatlan öröm érzését kivéve. Az alak aztán lassan, jóformán észrevétlenül eltűnt és Ellen ismét egyedül volt. Pár hónappal később Júlia ígéretéhez képest ismét megjelent Ellennek. Véletlenül én is a falusi házban tartózkodtam, s miután Júliát ismertem és az efféle dolgok iránt érdeklődtem, Ellen közölte velem Júlia mindkét látogatásának részleteit.”

Amikor a könyv készítésekor a szerkesztői utolsó simításokra került sor és rákerültek a dátumok a borítóra, döbbenten láttam, hogy pont száz éve jelent meg magyarul (1924-2024) Kempelen Farkasné fordításában.

Még egy érv volt a megjelentetésre: utánanézve az eredeti könyv fellelhetőségének hihetetlen árakat láttam – 16-20 ezer forint közötti áron lehetne előjegyezni. Nos, ennek az ára 3.000,-Ft.

A könyvet itt tudjátok megrendelni: konyvek.evangeliumispiritizmus.hu