Hoffmann Ferenc: A Szellem, Erő, Anyag bírálata 1.

A Szellem, Erő, Anyag bírálata 1.

Adelma felvezetése Hoffmann Ferenc* würzburgi professzor bírálatához.

„A könyv kiadása után élénk levelezést folytattam 1870-ben Hoffmann Ferenc (1804-1881) würzburgi tanárral. Alább közlöm a bírálatot, melyet ő a „Szellem, erő, anyag” könyvre vonatkozólag írt.

Megfoghatatlannak tartotta, hogyan írhattam én még fiatalasszony létemre ezt a könyvet az ábrákkal és számtörvényekkel együtt olyan rövid idő alatt, minden előmunkálat és gondolkozás nélkül. Hetven éves nőnek tartott, aki buzgón tanulmányozta a Kabbalát, Plátót és Eckhardt Hausent. Alig bírta elhinni, mikor megírtam neki, hogy én 30 éves vagyok és még semmiféle filozófiai munkát nem olvastam. A médiumi írást nem volt képes felfogni és talányszerűnek tartotta az egész dolgot.

Gyakran levelezett velem és több mint 300 mély értelmű tudományos kérdést intézett szellemeimhez. Magam alig értettem a kérdéseket, de választ azért mindegyikre kaptam és azokat közöltem a kérdezővel.

„Hoffman tanár bírálata a következőleg hangzott”:

„Ez az írás a spiritisztikai irodalom teréről való, aminek létezését ismerik Észak-amerikában, Franciaországban, Angliában és Németországban. Cime és az anyagiasság ellen irányított tartalma: Szellem, Erő, Anyag

Három előszava van.

Az elsőben Adelma, illetve Vay báróné kijelenti, hogy a következő fejezeteket médiumi úton írta és így előtte ismeretlen dolgoknak jutott tudomására. Azzal a biztos érzéssel szolgáltatja át azért e szent adományt az emberiségnek mint testvéreinek, hogy igy Isten akaratát teljesiti.

A második előszóban Adelma férje, Vay Ödön báró mondja:

hogy ő naponként szemtanuja volt annak, miképen készült ez a könyv és hogy a médiumnak rendesen hirtelen támadt ellenállhatatlan vágya a gépies írásra. A közlemények pedig váratlanul hirtelen és oly sebességgel írattak, hogy képtelenség lett volna a médiumnak az írás ideje alatt a tartalom fölött gondolkoznia, vagy egyéni gondolatait belekevernie.

A harmadik előszóban

a műben használt kifejezéseket magyarázza meg a médiumnak három vezető szelleme.

A 39 fejezetből álló mű három könyvre oszlik, melyeket egy számoknak és potenziáknak (egyenlő tényezőkből származó eredményeknek) táblázataiból
álló függelék követ A közleményeket valamely teozofiából eredőknek lehet tekinteni, amely János apostollal kapcsolatosan, bizonyos tekintetben
nagyon hasonló Böhme, Baader és Saint-Martinéhez, sőt velük rokon és terjedelmes elmélkedésekbe bocsátkozik. A gondolatok és tanítások magyarázása és megvilágítása céljából egy számok- és ábrákból álló képlet kiséri folyton a közleményeket; ez azonban csak jóval nehezebbé teszi a megérthetést. A 21. fejezettől kezdve valamivel könnyebben felfoghatók a közlemények és könnyebben áttekinthetők, bár itt sem maradnak el feltünőségek. Egész a harmadik könyvig az életelvről, a földről mint parányi világról, az Isten fogalmáról a földön, az érzéki testbe öltözésekről, a halálról, az ember szellemi adományairól s a delejességről és villamosságról beszél e mű. A körforgást végző életelvet éltetőleg mindenütt jelenlevőnek mondja. A légnek minden porszemét és a földnek minden parányi magvacskáját élőnek tekinti, melyek minél jobban élednek, annál inkább gyarapszanak erőben és tudatban. Mivel pedig éltetőleg hat az életelv a törvénynek érzéki fluidjaira, azért érzékí tulajdonságokkal bíró szervezetekké alakult maga, t. i. állatokká és azok fajaivá. Amint lefelé sürítőleg éltet az életelv, úgy felfelé szellemiesítőleg cselekszi azt. Szellemileg semmi sem vész
el. A parányoknak (atomoknak) legcsekélyebb mozdulata is beletartozik az életelv nagy egészébe, az pedig fejlődése útján szellemivé válik és az ősfénynek szellemi elve gyanánt visszatér a mindenségbe újraéltetőleg. A földet ez a könyv a legmélyebbre sülyedett és legérzékibb fokozaton levő világok egyikének tünteti fel, mely a bűnbánatnak és a vezeklésnek helye; vezekelni pedig csakis előmenetel által lehet. Szellemi elfajulás és sűrűsödés következményének tekint mindent, ami állati; így tehát akadályokba ütközik és nehéz a földön lakóknak a magasabb szellemekkel érintkezniök. Az Istenről alkotott fogalmat a zsidóktól a keresztények és a mohamedánok is átvették, más népek azonban Istent az ő szellemi lényegében nem ismerik. A teremtő Istenben való hit pedig még a keresztények egy részénél is elenyészik, mert a materialisták (az anyagiság hivei) tagadják létét. Ha azonban egyebet nem hinnénk el, mint amit láthatunk és megtapinthatunk, akkor minden tudománynak romba kellene dőlnie.

Csak a szellem és az erő mozgatják az anyagot.

Hogyan érzékelhetnők tapintásunk által a szellemet, mikor még az erő létezését is csak az anyagban való működése által bizonyíthatjuk, de látnunk, vagy kezünkbe venni az erőt nem lehet. Szerinte Isten ismerete nélkül semmiféle tudomány sem maradandó; és minél jobban megismerjük, annál nagyobbnak és fenségesebbnek találjuk Őt. A szellemek bukása érzékiessé tette az Istenről való fogalmat és a földiek a valódi istenismeretet csak fokozatosan érik el. Lépésről lépésre juthatnak hozzá csupán, a kinyilatkoztatások szellemei útján, vagy pedig a küldetésből testbe öltözött magasabb
szellemek által. Az elsődszellemeknek gőg által történt bukása elhomályosította a szellemek értelmét és tehetségét s a megfelelő sűrűségű testekbe öltöztette őket. Minekutána létrejött a bukott szellemeknek a földön való legelső, szervezetbe való öltözése: elszaporodtak és népeket s emberfajokat alkottak.

Az emberi főtust (magzat, embrió) a szellem élteti.

Eszerint ha hibás valamely emberi szerv: fogyatékos az annak megfelelő képesség is, valamint tökéletlen azok mozgatója, t. i. a szellem. Máskép meg sem lehetne magyarázni a szellemi tulajdonságok rengeteg fokozatát, ami sokkal többféle a szerves képződmények fizikai egyenlőtlenségeinél. Az ember szellemi adományai annyira változatosak, hogy agya szerves alakulásának és foszfortartalmának különféleségeiből erre logikailag következtetni éppenséggel nem lehet. Az ember agyát a gondolkozás fejleszti, az agy maga pedig gondolat nem
lehet. Alantas szellem tökéletlenebbül, magasabb szellem tökéletesebben fejleszti ki a szerveket. A földön történő rendes (normális) megszületés után a szellem nem emlékezik az előbbi életéből semmire és emberi szervein és érzékein keresztül gondolkozik s érez; hoz azonban magával tehetségeket, tudományokat, erényeket és bűnöket emberi szerveibe, amik ott a külső benyomásoktól indíttatva fejlődnek. A halál csak elszakasztása az életszalagnak,
midőn az életerő a szellemhez vonzódik. Átalakulás és testbeöltözések nélkül a szellem nem nevelődhetik és előmenetelt nem tehet.
Az életkörpályafutás a szellemek számára oly törvényes átalakulásoknak köre, amelyek magasabb fokok elérésére képesítik.A körforgásból kitérő ellenkező szellemek sülyednek. A szomnanibulizmus állapotában a szellem nem rendes, és a szomnambulák nézetei gyakran egyénien alanyiak. — Egy második fajta pszihologiai jelenséghez azok a médiumok tartoznak, akik írnak, hallanak, beszélnek, látnak és gyógyítanak, még pedig nem a saját mozgatójuknak, t. i. szellemüknek, hanem egy idegen mozgatónak, szellemnek indításából. Ezekben az esetekben nem tágul meg az életszalag, mint a szomnambuláknál, hanem csupán csatlakozik az ember saját szelleméhez egy idegen szellem, aki úgy nyilatkozik, hogy mozgatólag hat a médium szervezetére és helyettesíti a természetes vezetőt, mely gépiesen engedelmeskedvén az idegennek, gépies eszközzé (médiummá) válik. A mediumság nem szervileg rendellenes állapota az embernek, hanem csupán az az állapot, melyben az embernek saját vezetőjét, mozgatóját egy idegen
helyettesíti.

Többé-kevésbé minden ember médium anélkül, hogy sejtené.

Gonosz, ellenkező szellemek is helyettesithetik az ember saját szellemét, amiből betegségek származnak, vagy görcsök, epilepszia, sőt őrültség (megszálltság). Mindeddig csak a médiumok útján találják meg a szellemek az ő kinyilatkoztatásuknak eszközét; de ha képes volna az ember a kellő vegyi és erőbeli összetételnek alakot adni, akkor ennek útján nyilatkozhatnának. Ha a fötusz vegyi és erőbeli összetételét volnának képesek az emberek megalkotni és életképes emberek közé helyezhetnék azt: akkor a körforgást végző belső szellemi elv által éltetve bizonyára embrióvá változnék ez a fötusz. A mediumság adományát épen úgy kell gyakorolni és fejleszteni, mint minden más tehetséget; a médiumság tehetsége pedig az idegeknek bizonyos simulékonyságában és az életdelej bizonyos mennyiségében rejlik. Szükséges a fejlődéshez az önnemesités, az alázatosság és az ima. A jó ember jó szellemeket vonz, és a tiszta, tökéletes szellemek csakis tiszta, tökéletes médiumok által nyilatkoznak.
A második könyv a földnek delejére és villamosságára vonatkozó közleményekkel végződik, további figyelemreméltó vonatkoztatásokkal.
A harmadik könyv tartalmát illetőleg aligha sikerül röviden teljes ismertetést nyújtanunk. Kénytelenek vagyunk eltekinteni az említett számábráktól és a 14 pontenciás táblázattól, melyek fogalmat akarnak nyújtani a mindenséget összetartó fokozati hálózatról. Igazságnak nyilvánítja ez a könyv a kereszténységet, de nem a keresztény felekezetek dogmáit. Krisztusról azt tartja, hogy mint elsőd-szellem, vagyis Isten fia — az Atya szelleméből való
szellem — az elsődök bukása után teremtett embriószellemek, vagyis paradicsomi szellemekétől különböző lényegben emberalakot öltött a földön, szenvedett, meghalt és feltámadott. Mindazokért a bukott paradicsomi vagy embriószellemekért jött a földre, kik a földön való testbeöltözés útján keresik megváltatásukat általa. A szellemi szentháromságot szerinte az Isten mint atya, az elsődök vagy Istennek fiai és az elsődök után teremtett paradicsomi vagy embriószellemek alkotnák. Minekutána egy foknyi előmenetelt tettek a bűnhődő szellemek, küldetést nyernek az előbb elhagyott világokon, hogy ott szellemi szeretetet és tudományt közöljenek testvéreikkel.

Elhagyott paradicsomjaikba csak akkor térhetnek vissza,

ha szellemi tökéletességben, anyagilag, t. i. fluidikusan teljesen megfelelőkké lettek e világoknak. A teremtés történetének végével eljutván az eggyélevésig, előttünk áll a szellemi hármas egység: Isten, a hozzá viszonylagos elsődök és az utánuk teremtett, hozzájuk viszonylagos paradicsomi szellemek. Isten az igenlegesség. Az elsődök az ő teljességükben Isten fiai. A Fiú képmása pedig, t. i. az azután teremtett szellemek, kik tökéletességben az elsődökhöz hasonlókká lettek: teljességükben Szentléleknek neveztetnek. Isten a középpont, akihez varamennyien fohászkodnak; a fohásznak meghallgattatása pedig a kegyelem. A szellemi elvek kölcsönös viszonylagosságban mint egység működnek. Az embereket ez arra utalja, hogy minden isteni megvilágositásban és sugalmazásban szellemi küldetést lássanak a földön, még némely ellenkező szellemében is. Az egész mindenségben gyakorolják befolyásaikat az emberekre az elfajult ellenkező szellemek és a földön naponként és másodpercenként megcselekszik ezt. Ha van legfelsőbb, úgy van legalsóbb befolyás is; az ember szabad akarata és értelme van ezeknek megkülönböztetésére hivatva. Ne csodálkozzunk azon, ha a médiumok által nyilatkozó szellem az emberek különbözősége szerint különbözően nyilatkozik; mert alkalmazkodnia kell a médiumok különböző szervezeteihez, és a megnyilatkozásra alkalmas képességeikhez, valamint azokhoz a különféle mozgási lehetőségekhez is, melyekkel a médium motora (a teste gépezetét mozgató saját szelleme) rendelkezik.

A Krisztus és az elsődök megváltó munkájában hinniök kell nem csupán a földön lakó embereknek,

hanem a nagy mindenség valamennyi szellemének, mert e nélkül az ismeret nélkül előre nem haladhatnak. Egyedül a szeretetnek és hitnek szellemi tulajdonságai képezik ki tökéletességre a szellemet. Isten adott az embernek értelmet arra, hogy ezeket kiképezze és adott neki tudásvágyat, hogy tanuljon. Az állatoknak a saját mozgatójuk mellett nincs meg ez a tudás iránt való vágyuk. Az ember akarja tudni, mi ő, honnan jön és hová megy; és ez a szomjúhozása az igazságnak bizonyságot tesz az ember szelleméről.
A zárószó kijelenti, hogy egészen mellékes, melyik szellem írta mindezt; mert a fődolog a szavak tartalma. Azt mondja: „Küldetést kaptunk, hogy átadjuk az embereknek ezt a kinyilatkoztatást és mi a szent háromságból szólunk. A médiumot mi már születésitől fogva erre a feladatra készítettük elő, állandóan körülvevén őt delejünkkel fluidikusan és sugalmazásainkkal szellemileg. Mivel pedig szívesen engedelmeskedett nekünk, könnyebb volt őt
erre a gépies médiumságra alkalmassá tennünk. Létraként szolgált nekünk és önként engedte át befolyásolásunknak gondolkozó szerveit.
Maga is segített bennünket imái és Istenhez küldött fohászai által” stb. Minekutána működésre szólitja fel a háromból, úgymint szellem, erő, anyagból álló egyet: az Istent, az Ősfényben változhatatlant, az elsődök megváltó erejét és a szentlélek befolyásolását: egyúttal befejezi egy háromszögből álló aláírással.
A 133. laptól a 167-ig számábrákból, számításokból és elnevezésekből álló táblázatok következnek, melyeknek céljuk megvilágítani e mű tárgyában szétszórt számképleteket. Nehezen megfejthető talány áll előttünk, ha már most azt kérdezzük, miként magyarázható meg ez az írás a tartalmával együtt. Lehetetlen azonban a materialisták, panteisták és racionalisták ismeretes magyarázati kísérleteivel beérnie annak, a ki tanúja volt már az asztal és különböző tárgyak mozgásában nyilvánuló pszichográfiai jelenségeknek; vagy aki gondosan összehasonlított médiumi közleményekre vonatkozó különböző tudósításokat; és aki eléggé jártas a magnetizmus (delejezés), szomnambulizmus (alvalátás „vagy járás”), szellemmegjelenés és megszálltság régebbi és újabbkori irodalmában.

Reichenbach a jelenségeknek ezt a körét egészen a kézzelfoghatóságig bebizonyította

„Az érzékeny ember és annak az óddal szemben való magatartása” című munkájában; és még különösebben „Az ód tana és néhány mozgási jelenség, mint az ód elvének a természetben rejlő, újonnan felfedező alakja” című művében. (Wien, 1869. Braunmüller.)

Azt mondja: „Alig látott a világ a médiumi jelenségek tényének letagadásához hasonló, nem tudományos erőszakoskodást!”
Nem lehetne határozottan föltételeznünk a szellemvilág befolyásolását, ha lehetséges volna úgy férfiaknak, mint nőknek médiumi úton keletkezett közleményeit, rajzait stb., a szomnambulizmusra vagy álmokra visszavezetni; csakhogy erre a legcsekélyebb bizonyítékot sem vagyunk képesek megszerezni. Paninsky gróf a saját tapasztalatai alapján intuitív (sugalmazott) és gépies médiumokat különböztet meg; s ugyanazt teszi a médiumokról írott könyvében Allan Kardec, a francia spiritiszta iskolának megalapítója.
A sugalmazott médiumoknak a gépiesekhez hasonlóan megvan az az érzésük, mintha vezetné valaki a kezüket; csakhogy ők a mellett tudják, hogy mit irnak; mig a gépies médiumok nem birnak tudomással irásuk tartalmáról. Ha mégis azt akarnók hinni, hogy a gépiesen leirt gondolatok forrása magában a médiumban rejlik: akkor be kellene bizonyítani tudnunk, hogy a médiumnak egy és ugyanazon személyében egyidejűleg két külön térség létezik,
melyek egyikében a tudatosság és a tudott gondolatok léteznek, másikban pedig a nem tudott gondolatok foglalnak helyet.

Ez esetben a nem tudott gondolatok térségének kellene gondolatokat diktálnia

a tudatosnak, mely csak később, a gépies írás áttekintése után tudhatná meg annak tartalmát. Mivel pedig ezt bebizonyítanunk lehetetlen, kénytelenek vagyunk a médium által gépiesen leírt szavakat idegen forrásból eredőknek tekinteni, t. i. egy más világ szellemi személyű lényeitől eredőknek. Ha pedig ez a megállapításunk a tényekből ki nem mutathatónak bizonyulna, akkor legalábbis az oktatások, mint fődolgok elől nem volna szabad elzárkóznunk. Ezek az oktatások ugyan bármennyire tanulságosak,
mégis leplezetten hagynak előttünk sok oly talányt, amilyenek a médiumi közleményekben, különösen a „Szellem, erő, anyagban” merülnek fel. Elég olyasmi fordul ebben elő, ami idegenkedést ébreszt bennünk. A legtöbben már abba sem tudnak belenyugodni, hogy Adelmának szellemi vezetője nem egy, hanem három ; és hogy ezek évek óta dolgoztak volna az ő előkészítésén. A mű előadási hangjában a teozófoknál nem ritkán előforduló
dagályossággal sehol sem találkozunk; meglepően egyszerű az, még ott is, ahol a legnagyobb fejtörést okozza és a magasztos gondolatok kifejezésben is mindenkor mérsékelt.
(Folyt, köv.)

*) Hoffmann Ferenc német filozófiai iró született Aschaffenburgban 1804. január 19-én, meghalt Würzburgban 1881 október 22-én, Baadernek(német kat. teologiai iró s müncheni egyetemi tanár) legkiválóbb tanítványa volt. Munkáinak legnagyobb része Baader teozofikus, misztikus bölcselkedéseinek magyarázataira vonatkozik. Művei összegyűjtve 8 kötetben „Philosofische Schriften” czim alatt jelentek meg.után itélve azt hinné az ember, hogy a „szellemeket” e könyv megírására Büchnernek „Erő és anyag” czimü munkája indította.