HÍDÉPÍTÉS ZITÁVAL 3.

A KÁRMA TÖRVÉNYE ERŐSÖDIK

„Lassan-lassan elfogytok. Lassan-lassan visszahívattok.

Intézkedéseket kellene tennetek hogyan tovább, ha majd ezt a munkát egyre több dolog gátolni fogja. Hogy hogyan és miként gondoljátok tovább. Nekünk megvannak a terveink arra nézve, hogy mit tegyünk. Mert nemcsak a tanítványoknak, nemcsak a régieknek, hanem nektek, e késő kor tanítványainak is szól az ígéret, hogyha ketten-hárman az Ő nevében összejöttök, Ő közöttetek lesz. Hívjátok Őt, tárjátok ki szívetek ajtaját számára.
Ha nincs lehetőség arra, hogy együtt legyetek, akkor saját kis otthonotoknak is szentéllyé, templomokká, istentisztelet helyévé kell válnia.
Az idők és az események sokkal gyorsabban forognak, mint ahogy az ti látjátok, érzékelitek, vagy felfogni képesek vagytok. A gonosznak háttérhatalmai vannak minden népben, minden nemzetben, minden helyen. Az ilyenek önzése, hatalmi vágya, ereje miatt teljes pénzügyi, anyagi, természeti és mindenféle egyéb összeomlások jönnek majd az emberiségre.

A hit, a hit, a hit és a reménység az, amely az embert, így benneteket is a végső pontig megtarthat

Akinek erős a hite, és reménysége, az a legvégsőkig kitart. Aki pedig mindvégig kitart, az üdvözül. Az ilyen ember bár látja, hogy körülötte hogyan tesz mindent tönkre a gonosz, hogyan nyomul be és teszi tönkre az emberi életeket, népek, nemzetek életét, de ő még próbálja magasan tartani a zászlót és menetelni előre. […]

Mindennek másként kellett volna történnie, de az ember szabad akarata által minden más irányt vett, rosszul alakult. […]

Az utolsó időkre minden embernek a maga lelkében kell kiépíteni Istennek templomát. Mindenkinek az egy igaz Istenhez kell imádkoznia, és erőt kérni bűnei elhagyásához. […]

A kegyelem a megmagyarázhatatlan erők tárháza.

A kegyelem egyik pillanatról a másik pillanatra mindent csodálatosan megváltoztathat. Ebben a pillanatban még minden hihetetlenül sötétnek, elveszettnek néz ki, és az ember vagy emberek egész csoportja úgy érzi, hogy az ő életét nagy-nagy pusztító vihar fenyegeti. De Istennek kegyelme más irányba terelheti a viharfelhőket, és egyik pillanatról a másikra a sötét felhők oszladozni kezdenek, és újra kisüt a Nap, és újra fény és világosság borítja be az ember, az emberek életét. Ha pedig a viharon keresztül is kell mennie, Isten átsegíti azon. […]

Mondhatnátok, hogyan hihetnénk, hogyan bízhatnánk mindebben, mikor a földi életnek jelenségei már mind azt mutatják, hogy a világ sorsa, a földi világ sorsa megpecsételődött, a lavina elindult, és annak megállítására már lehetőség nincs?
Valóban a földi ember, az egész emberiség számára nincs, mint ahogy nem volt menekülés Szodoma és Gomora számára sem, mint ahogy nem volt menekülés a vízözön alatt sok-sok ember számára sem, vagy mint ahogy nem volt menekülés Pompei számára. De most nem egyes csoportok részére jön el a pusztító, a tisztító vihar, hanem az egész emberiség számára.

Megméretik az ember fia

Lesznek, akik azt hiszik, hogyha bunkereket építenek, vagy sok pénzt halmoznak fel, vagy élelmet tudnak a maguk részére biztosítani, akkor ők a nagy katasztrófát túlélhetik. Nem, ez egyáltalán nem így lesz, mert megméretik az ember fia, és Istennél van, hogy kiknek kegyelmez. Istennél van, hogy kiknél pótolja ki a még meglévő hiányokat, amit az ember még nem szerzett meg. De akik az élet könyvébe be vannak írva, azok megmenekülnek. […]

Most, [Jézus Krisztus] második eljövetele előtt ezek a csodák ilyen formában, és ilyen intenzitással már nem ismétlődnek meg, de akiknek figyelme nemcsak a földieken, hanem az égieken is van, annak látnia kell az idők jeleit. Az idők jelei egyben azt is megmutatják, hogy bár kegyelmi időszakot éltek, mióta a mi Urunk Jézus Krisztus a földre jött, de most már egyre inkább mindazok az erők is a világba tódulnak, amelyek ezt a kegyelmet igyekeznek visszaszorítani. […]

A káosz, a fejetlenség egyre nagyobb lesz,

és az isteni kegyelem bárhogyan próbálkozik az ember lelkéhez elérni, nem jut el. Nem azért, mert Isten mindenhatósága ezt nem tehetné lehetővé, hanem bár Isten tudja, hogy mi lenne az ember javára, de erőszakot nem alkalmaz még a jónak érdekében sem. Különben is az ember a jót nem akarja Isten kezéből elfogadni, így a természettörvény, a kárma az, ami az emberi életekben érvényesül, és méginkább érvényesülni fog. […]

„… ismét a szemet szemért, fogat fogért törvény érvényesül, és nyúl bele az emberek világába. A kárma törvénye újra erősödőben van, és mind az egyéneket, mint a családokat, de népeket, nemzeteket is utoléri, és sújtja majd.”

Az idézetek Zita médium NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER I. kötetéből valók. – KEGYELEM NÉKTEK ÉS BÉKESSÉG című közlemény. – 2011 február 27.