HÍRES EGYESÜLETI TAGOK – BAKTAY ERVIN

FÁKLYAHORDOZÓ: BAKTAY ERVIN

Dr. Baktay Ervin (1890-1963) (1925-ig Gottesmann); festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító.
Magyar–osztrák–francia–zsidó gyökerekkel egyaránt bíró nemesi családban született, apja Gottesmann Raoul, anyja Martonfalvy Antónia Alojzia volt.

A budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festőművészetet, Hollósy Simonnál. Az első világháborúban a fronton szolgált. Megtudta, hogy az ő születése előtt két évvel elhunyt kollégája, Schöfft József Ágoston indiai útján találkozott Kőrösi Csoma Sándorral, akit le is rajzolt. (Ez az egyetlen hiteles portré a nagy tibetistáról.) Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát.
Baktay Ervin világszerte ismert indiológus keleti tudós India című nagy műve első helyet érdemel a lélekkutatók könyvtárában.

Egyesületi tag volt

Baktay Ervin közvetlen, magávalragadó, elmesélő képessége közismert. Kelet világáról szóló előadássorozatait még az anyagelvű emberek is feltűnő érdeklődéssel hallgatták. Gyönyörűen illusztrált, hatalmas műve azonban még sokkal többet jelent nekünk, a lélek síkján kutatóknak. Művében az író gazdag lelki megáldottságával, ihlettségével – s valószínűen Keleten – kiteljesedett, elmélyült érzelem-világával, a leggyönyörűbb, ezeregyéjszakai filmet pergeti le lelki szemeink előtt, és varázslatos színekben tárja elénk India meseországának csodás, világát.
Nemcsak bölcseleti, de földrajzi, történelmi és természetrajzi ismeretek gazdag tárházát nyújtja az olvasónak. Mégis bennünket legközelebbről könyvének azok a részei érdekelnek, amelyekben az ember-lélek transcendentális vonatkozásait, titokzatos erőit, Kelet vallás-bölcseletének fő elvét; az „újraszületést”, annak törvényszerűségét, valamint a Karma-elméletet keleti szemszögből tekintve ismerteti.
Egyszerű logikával, elfogulatlan bölcseleti szemlélettel tárja elénk a hinduizmus, brahmanizmus, buddhizmus, mohamedánizmus’, a teozofia, az indiai kereszténység, a hindu regevilág, az asztrológia, ajurvéda (ősrégi hindu orvostudomány) a vallás- és természettudományok keletkezését, lényegét, szerepét egészen napjainkig.
Közvetlen átélésének eredményeként kedves és megkapó képet nyerünk az indiai nagyoknak: Mahatma Ghandi, Rabindranath Tagore, Krisnamurti, Kőrösi Csoma Sándor életéről, elhivatottságáról, küzdelmeiről és mozgalmuknak jelentőségéről. Mint élő valóságokat vonultatja fel lelki szemeink előtt a káprázatos gazdagságot birtokló Maharadzsákat és Nagymogulokat minden erényükkel, de bűnös kilengéseikkel is. Közvetlen és jellemző színekkel ecseteli a világ javaitól elfordult, s a vadon magányossagába visszavonult szent jógik (Maharisik), szádhuk, fakírok, csalók világát, valamint a különféle vallási kasztrendszerek szemléletes különbségét. Egész művén keresztül átvonul az írónak művészetté emelkedett filozófiai és szellemi felfogása, meglátása, alapossága, amelyek e művet valóban klasszikussá és örökéletüvé emelik.
A mű elolvasása éppen ezért csak nyereség lehet minden hívő és hitetlen nyugati embernek. A hívő lélek gazdagabbá válik, ha magáévá teszi e kelleti vallásokat jellemző mély magábaszállás és belső elmélyülés nagy jelentőségét és a belőlük merített ismeretek gyakorlati alkalmazását!. A hitetlen pedig bizonyára vonzásába kerül annak a nagy erőt jelentő szellemi légkörnek, amely őt tompult álmából felébresztheti

Égi Világosság 1944. november

Baktay Ervin hamar elhagyta a Képzőművészeti Főiskolát,

ahol 1909-ben kezdte meg tanulmányait Ferenczy Károly mellett. Csatlakozott Hollósyhoz Münchenben, a nyarakat pedig ugyancsak a mester mellett töltötte a máramarosi művésztelepen, Técsőn. Az 1890-ben született, tehát a fent említetteknél jó egy generációval fiatalabb Baktay nem Münchenben ismerkedett meg a teozófiával és a keleti tanokkal, India iránti érdeklődése korábbról való. A teozófiával gyerekkorában találkozott először, Dunaharasztiban, ahol egy ott élő teozófus adta a kezébe Blavatsky és Annie Besant könyveit. A fordulat, amikortól India és a keleti tanok iránt elköteleződött, tizenhat éves korára tehető, ekkortól olvasta a teozófia és az indiai irodalom magyarra már lefordított írásait, és komoly lendületet adott a későbbi kutatásaihoz, hogy nővére 1912-ben férjhez ment egy szikh főnemeshez, Umrao Singh Sher-Gilhez. A család 1920-ig Budapesten és Dunaharasztiban lakott, itt született 1913-ban Amrita, a modern indiai művészet egyik legfontosabb alakja. Fotók bizonyítják, hogy Baktay az 1910-es években már jógázott, ebben feltehetően sógorának is fontos szerep jutott, aki Budapesten elsőként tanított jógát. Nem véletlen, hogy a főiskolával elégedetlen Baktay Hollósy körében találta meg azt a szellemi közeget, amelyik mellett élete végéig kitartott, hiszen számos ottani festődiák lett a barátja, később pedig játszótársa a Symposionokon, az indiántáborokban és az általuk rendezett és játszott westernfilmekben. Baktay a szemléletbeli különbség ellenére mindvégig hű maradt Hollósyhoz, alapembere volt a técsői telepnek, sőt, a mester halála után őrá várt volna a festőiskola és a közösség egyben tartása, ám erre több okból (Trianon is elég lett volna, de ráadásul Baktay felhagyott a festészettel és már a húszas években hosszabb időt töltött Indiában) nem került sor.

Homo ludens, de nagyon

A „főállásban” indológus Baktay Ervin csodálatos gyerekkorának köszönhetően minden olyan szellemi irányzathoz és területhez is vonzódott, ami a lehető legtávolabb állt a közép-európai kultúrától. A jógát és a meditációs gyakorlatokat élete végéig folytatta, fordított, gyűjtött és szakkönyveket írt, ám csaknem ilyen erős vonzalmat érzett a (vad)nyugati kultúra iránt is. 16 éves volt (tehát éppen annyi, mint amikor először találkozott a teozófiával és kezdett el indiai irodalmat olvasni), amikor Buffalo Bill vadnyugati társulata Budapesten szerepelt. Az előadás olyan hatással volt Baktayra, hogy barátaival – már meglett felnőttként – megalapították a képzeletbeli Loaferstownt, a seriff persze maga Baktay lett (Bucktye Sheriff), és cowboynak öltözve játszottak jeleneteket Zree Meeting címmel, széles közönség előtt.

Az állandó szereplők között találunk Hollósy-tanítványokat, így Huzella Pált és Haranglábi Nemes Józsefet, de Walleshausen Ernő minden bizonnyal rokona lehetett az ugyancsak Máramaroson Hollósynál tanuló Cselényi Walleshausen Zsigmondnak. A Város és a fiúk öröme sokáig tart, hiszen Baktay csak 1953-ban mond le címéről, igen betegen. A dolog azért is érdekes, mert ezzel párhuzamosan indiánként is működik ugyanez a társaság, 1931-től indián tábort is szerveznek, amelyben természetesen Baktay a nagyfőnök, Heverő Bölény néven.

Artmagazin Online