„Boldog az, aki észreveszi az idők jeleit, és engedi magát felébresztetni ez által az áramlat által!”
[…] „… akiknek a lelkük ébren van, akiknek a lelkét megérinti annak az életnek a szellője, mely felülről jön és végighullámzik a világon, a világon élők gondolat- és érzésvibrációin: azok érzik, hogy valami van a levegőben, hogy változás előtt állnak. De ezek sem tudják, honnan, merről jön a változás, mi okozza azt a különös feszültséget, amely a mát a holnaptól elválasztja. Kínosan érzik magukban is ezt a változást és szenvednek a külső nyomás alatt, de a lelkükben már elfogadták a mennyei szellő által hozott újat, frisset, világosabbat, üdítőbbet, és mintegy az emberi akaratukon kívül megragadja azt a lelkük, mert érzik és a tudatalatti énjükben meg vannak róla győződve, hogyha élni akarnak, és a lelkük előmenetelét akarják munkálni, akkor ehhez az égből alászállt eszméhez kell pártolniuk.
Ezek legtöbbnyire már mint szellemek elfogadták az igazságot és magukban sok fogadkozással és kemény elhatározással jöttek a földre, hogy részt vegyenek ebben az átalakuló és átalakító munkában, mint ahogyan ti is részt vesztek benne. Boldogok mindazok a lelkek, akik megérzik az idők szelét, akik megérzik, hogy jönnie kell valaminek, ami átalakítja a világot, mert úgy, ahogy eddig volt, nem maradhat. Ez az új eszmeáramlat lelkeket vonz, lelkeket sodor magával, és mindjobban és jobban terjed szét a világon az ébredés a lelki megmozdulások, a lelki feleszmélések alakjában. Nézzetek szét: a lelkek mindenfelé fáradtak és keresik, kutatják a megoldást; keresik, hogyan lehetne jobb, igazabb és több életet élni, mert elfáradtak a saját tévelygő eszméik következményeinek feldolgozásában. Elfáradtak és szeretnének megpihenni; szeretnék a lelküket felfrissíteni, hogy az újabb, a jobb, a tisztább, a becsületesebb áramlatban munkálkodhassanak a saját lelkükön. […]
Boldog az, aki észreveszi az idők jeleit, és engedi magát felébresztetni ez által az áramlat által! Mert ki miben munkálkodik, kit miféle eszme szív fel, szükséges, hogy az annak az eszmének a diadalra jutásában fáradozzék, szükséges, hogy áldozzék az életéből. Amikor pedig az az eszme diadalra jut, ki mit tudott benne munkálni, ki mit tudott érte áldozni, az az eszme annyit fizet vissza az ő munkásainak. És hogyha az az eszme Istentől való és az igazságot, a kegyelmet hirdető, akkor boldogok lehetnek azok, akik annak az eszmének a szolgálatába szegődtek és elfeledkeznek érte az ő múlandó életükről, az ő testi szükségleteikről, igényeikről, önző emberi céljaikról, s ahelyett a lélek céljának szolgálatában élik le az ő kicsiny életüket. Ez az eszme ezért felemeli, és áldásaival árasztja el őket. […]
Azért mondom, hogy új élet, új tavasz, új virágfakadás áll azok előtt, akiket az eszme fel tud szívni. A régiek elmúlnak, megszűnnek kísértéseikkel, szomorú és bánatos emlékeikkel együtt; új életturnus, új kezdés előtt állnak azok, akik ennek az eszmének a szolgálatába szegődtek.”
Titkos tanítások II. Befejezés c. rész – A Névtelen Szellem közleményei – Eszter médium útján
A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.