A HIT FOGALMA 1. - Evangéliumi Spiritizmus

Tolnai György: A HIT

A napokban olvasgattam – keresve valamit – a Spiritualitas.hu oldalt amikor is elém került Tolnai György dolgozata a HIT-ről.
Szeretném megosztani ezt veletek, mert igazán fontos gondolatok.
Arról nem beszélve, hogy Gyuri ezt az un. „Kuklis körben” publikálta, ami egy önmunkálkodó kör volt.
Több okból is emlegetődik ez a kör. Először talán olvassuk el Benedek László könyvéből (Az Evangéliumi Spiritizmus története az asztaltáncoltatástól a szellemnyilatkozatokig) az erre vonatkozó részt, hogy világosabban értsük miről is volt szó ebben a körben.

Kuklis Ferencről

„Kuklis Ferenc (1923-2016) Bodnár László tanítványaként már fiatalon megismerte a Bodnár féle önmunkálkodás módszerét, és annak hatékonyságát az önnevelésben. Kuklis Ferenc elkötelezett híve lett az önmunkálkodás módszerének, amelyet családi körükben elindítottak és hosszú éveken át végeztek, hogy aztán, amint erre megnyílt később a lehetőség, nyilvános körben is elindíthatta ezt a munkát.
Ő is részt vett Bodnár László legendás – Zeneakadémiai összejövetelein -, ahol még fi atalként átélte a nagytudású avatott vezető mindig magasra állított mércéjének és elismerésének ösztönző hatását, személyiségformáló erejét.
Kezdetben családi körben szervezett csoportot, amelyben továbbvitte Bodnár László hagyományát és módszerét. Ezekben az önmunkálkodási csoport foglalkozásokon részt vettek – Kuklis Ferenc irányítása mellett – többen is, akik aztán saját életútjukat járva hasznosították mindazt, amit itt kaptak. Ebből a körből ismertebbek: Makk István (1906-1996) és Dr. Jókay István, Kotányi Ottó, Kuklis Iván, Kuklis Géza, Kuklis Kálmán, Kuklis Magda, Tolnai György, Pálok Margit, Fekete László, Nyírő László, Katica néni. 1990-ben mintegy húsz fővel indult el a munka.

»Tolnay György így emlékezik meg erről az időszakról:

„Az 1990-ben megindult szellemi pezsgés nyomán Kuklis Ferenc is új – Bodnár László féle Önmunkálkodó Csoportot – indított a Szellemi Búvárok Egyesületének keretében, amely aztán önállósodva 17 évig, haláláig működött. Élete során végig élte a szellemtannal foglakozók számára bizony nem könnyű időszakot, amelyet a szocializmus időszaka jelentett. Bár hivatalosan tiltott volt nemcsak a szellemiekkel való foglalkozás, de a nyílt csoportosulás is, ennek ellenére ezalatt is folyamatosan működött a családi médiumi és a szélesebb körű önmunkálkodó csoport is.
A bibliai alapon és a folyamatos Biblia-tanulmányozáson alapuló elkötelezett csoportfoglalkozás az évtizedes munka során őszinte szeretetre és elfogadásra épülő közösséget hozott létre, amelyben az őszinte feltárulkozás megteremti az igazi lelki átalakulás lehetőségét is. A kialakult összetartó csoportban az önmunkálkodás Krisztus szellemében zajlik, a gondolkodás érlelődését, de a mindennapi cselekedeteket is ennek mércéjében értékelik.
Egész életében – egészen 93 évesen bekövetkezett haláláig – töretlen erővel folytatta szép és felelősségteljes nevelő, segítő munkáját, melynek hálás tanúja vagyok én magam is. A csoport élete a vezetője kiválása után sem halt el, hanem a tanítás szellemében, azóta is folytatja megkezdett munkáját, amelyet hitük szerint égi szellemi vezetés hozott létre és irányít.
Az eddigi „tanulási időszakot” lezárva, most már az életben kell hasznosítaniuk mindazt, amit az égiektől kaptak.
Kuklis Ferenc Biblia-központú értékrendje alapján végzett szellemi kutatásai is meghozták az eredményeket, amelyeket aztán saját önmunkálkodó csoportjaiban ismerhettek meg tanítványai.«”

Benedek László: Az Evangéliumi Spiritizmus története az asztaltáncoltatástól a szellemnyilatkozatokig

Szükséges még magának Kuklisnak is a dolgozat elé írt bevezetője is.

A rendszeres és módszeres önmunkálkodási csoportmunkában részvevők, tematikusan összeállított témacsoportok és témasorokról írt dolgozatokkal fejlesztik ismereteiket és önismeretüket. Egy-egy téma kidolgozása egy újabb lépcsőfok, ahonnan tisztább a rálátás az egyetemes rend világára, s ahol reménységgel telik meg a szív.
Itt már nincs hibáink feletti sajnálkozás, alkalmi meakulpázás megjavulási határidőket kitűző és azokat elodázó jámbor szándék, hanem egymást erősítő, ösztönző, egymásra figyelő munkálkodás.
     Egy-egy közösség egyszerre szellemi családja, lelkes hallgatója, fóruma és hozzászólásaival szinte vizsgabizottsága az éppen felolvasónak, megnyilatkozónak. A csoport előtt minden gondolatunk fontossá válik, mert felolvasó és meghallgató egyaránt Isten színe előtt áll.
     E lapszámunkban a Bodnár-módszer harmadik témacsoportjának hetedik témája: A HIT egyik elmélyült kidolgozását közöljük.
     Örülnénk, ha a cikk olvasója maga is kedvet kapna e téma (témák) írásban való kidolgozására, mely segítene rendet teremteni saját magában, hiszen életünk legaktuálisabb kérdése az: mikor kegyelmezünk meg önmagunknak.

Kuklis Ferenc

Tolnai György: A HIT

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a Te neved.
Legyen meg a Te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen itt a Földön is.

     Ez a jól ismert pár sor hadd legyen mottója ennek a dolgozatnak. Pontosan kifejezi hitünk lényegét:
     – Istenre tekintünk, akit magunk felettinek, de mégis jó Atyánknak látunk, aki teremtette az Eget, a Földet, a Mindenséget, benne magunkat is.
     – Gyermekei vagyunk, akiket féltőn óv, akiknek útját segíti, irányítja, amennyiben mi is akarjuk ezt.
     – A teremtett világ az ő rendje szerint működik, mozog, él, fejlődik. Az a világ, amelyet mi magunk is megcsodálunk, végtelen fölsége mellett megilletődve állunk meg.

     Persze, csak akkor nyílik meg számunkra világunknak ez a képe, az isteni ajándék, ha rácsodálkozunk valóban. Ha megállunk rohanó életünkben és tekintetünket a magasba emeljük. Ilyenkor magunkat is kívülről látjuk meg, rádöbbenve, mennyire magunk vagyunk minden gondolatunk központja.
Lefoglalnak saját képzeteink, és észre sem vesszük, hogy mennyire magunk szempontjai szerint alakítjuk ki környezetünket, világunkat. Szemléletünk mögött alapvetően érdekeink munkálnak. Akaratunk, erőnk, tehetségünk, mind csak a saját érdekeink megvalósítását szolgálja. Isten nincs benne gondolatunkban. Látókörünkbe nem fér be szellemi lényünk, semmi, amit a hitünk tár elénk.
     Nem, keresztény hitünk merőben más perspektívát ajánl. Hogyan feledkezhetünk meg ennyire mindennapi életünkben mindarról, amit elmondunk a Miatyánkban.
     „Legyen meg a Te akaratod itt a Földön” – ezzel életünket Isten akaratához igazítjuk. Hisszük, hogy az Ő irányítása, terve szerint alakul legjobban életünk. A hívő ember vele összhangban alakítja életét, neki ajánljuk fel életünk irányítását. Legyen meg a Te akaratod itt a Földön is, itt az én világomban is, itt, az én életemben is. A misztikus Eckhardt mester világosan fejezi ki ugyanezt: az embernek minden dolgában Istenre kell figyelnie. Életét úgy kell alakítania, hogy minden dolgában Vele legyen. Vagy ahogy Gandhi tömören összefoglalja ugyanezt: a hit a bennünk élő eleven Isten tudata.

Milyen hittel éltem le én eddigi életemet?

     Hát nem ilyennel, mint amit itt most röviden jellemeztem. Hiába volt a családi vallásos indítás! Elszakadva az otthoni tápláló gyökerektől, – mint sokaknál, barátaimnál, akiknek életére van rálátásom, ugyancsak megfigyelhettem – eltávolodtam a kapott értékrendtől, amint kialakítottam új életvitelemet. Hogyan jellemezhetnénk ezt a saját használatra alakított világképet?
     Abból építkeztem, amit a szülői házban megkaptam, amit erkölcsi elvekként magammal hoztam. Átgondolva a magam számára újra fogalmaztam őket, ezekhez aztán következetesen tartottam is magam. Ráismerek negyven évvel ezelőtti önmagamra ebben az őszinte és kritikus gondolkodásban és a következetes végrehajtásban.
Van azonban egy hiba is, amelyet most visszatekintve, jól látok: – az irányzék egy kicsit eltért attól, amerre pedig megkaptam a pontos indítást, amerre édesanyám is indított. Ennek következménye aztán az lett, hogy észrevétlen egészen máshová jutottam el. Sok szellemi irányzatot megismertem, de magamból csak nem léptem ki. Ötven éves koromig nem Isten gondviselő szeretetétől vártam az életem irányítását. Fel sem merült ennek igénye bennem, mert mindig éreztem annyi erőt magamban, hogy a saját utamon akarjak járni.
     Ma már persze világosan látom azt is, hogy akinél az Isten-ismeret, vagy mondhatnánk úgy is egyszerűen, hogy a vallási ismeretanyag megrekedt a gyermeki – óvodai, vagy kisiskolai – szinten, azt a világképe nem szolgálhatja ki megfelelően. Ismereteink, látókörünk időközben jelentősen kitágul, kibővül. Ha nem sikerül visszatalálnunk, az a helyzet áll elő, hogy sokat tudunk más vallásokról, ismerjük a kereszténységgel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat, de nem ismerjük magát a keresztény tanítást. Nincs kellő Biblia ismeretünk, nem ismerjük jól Jézus tanítását és annak jelentőségét sem. Nagy az esély, hogy valami sajátos, vegyes világképet fabrikálva elkövetjük a nagy hibát: „azt hisszük, hogy tudjuk, miközben valójában nem tudjuk!”

Önzésünket pontosan kifejezik a leghétköznapibb cselekedeteink is.

Csak mi nem látjuk meg a fától az erdőt. Nem is akarjuk magunkat igazából reálisan meglátni. Mentséget találhatunk, hiszen ennek kedvez a korszellem. Olyan világban élünk, hogy itt Európában sem lehet már kimondani, vállalni keresztény gyökereinket!
Ifjúkori életemben tudatosan elkerültem minden felelősségvállalást. Az életemet úgy alakítottam ki, hogy csak magammal kelljen számolnom. Párkapcsolataimban is meghatározó lett ez a szemlélet, elkerültem a családalapítást, a család vállalását. Kerültem azt, hogy vezető legyek a munkahelyemen, mert abban is mások gondját-baját kellene a nyakamba venni.

Szerencsére nem maradt mindez így egész életemben.

Ki fejti meg azokat az apró hatásokat, amelyek nyomán fény villan be oda, ahol addig homály terjengett? Mitől látjuk meg magunkat, cselekedeteinket egyszer csak más fényben? Ez nagy titok. Én nem vettem észre, olyan finoman, folyamatosan kaptam a segítséget, az ösztönzést. Ma már figyelem és megbecsülöm a szellemi világból érkező finom jeleket.
Ha meglátunk végre valamit ellentmondásosságunkból és merünk lépni, változtathatunk ezzel az életünkön. A felismerést tett, cselekedet követheti. Ha követi. Ha kilépünk a megszokott mederből, ha változtatunk életvitelünkön. Nem könnyű ezt megtenni, de kapunk hozzá sok segítséget.
Isten segítsége legtöbbször más embereken keresztül jut el hozzánk. Édesanyám imáinak jelentőségét csak sokkal később, mostanában ismertem fel. Baráti körömben, vagy régi tanárom higgadt, szeretettel teli tanácsaiban, abban, ahogy egy ismerősnek, – akinek ma már nevét se tudom – beajánlott egy lelkigyakorlatra, felvillannak azok a segítségek, amelyek löktek egyet az életemen.

Ki segített ebben? Fontos kérdés.

Mint az is, hogy miért nem láttam meg mindezt korábban?
Felismerni sorsunk alakulásában a saját lépéseink ok-okozatát és egyúttal meglátni Isten segítő, szervező munkáját, talán nem is megy anélkül, hogy ne nyitnánk meg szívünket e mélyebb igazság befogadására. Rejtély ez a folyamat nekem ma is. Mindenesetre azt pontosan látom, hogy amint rádöbbentem erőlködéseim kicsinyes voltára és letettem életem gondját az Úr elé, azóta megváltozott az életem. Nem tudom számba venni mindazokat, akik tudatosan, vagy öntudatlanul segítettek ezen az úton, de számolatlanul is hálával gondolok rájuk, köszönöm, amit kaptam tőlük.
Isten embereken keresztül alakítja életünket. Megszólítanak, segítenek, esetleg éppen megtámadnak. Mi meg reagálunk aszerint, megértjük, vagy csak ösztönösen válaszolunk. Ha mélyebben átlátjuk az adott pillanatot, kiderül, hogy életünk apró módosítása zajlik, irányváltásokra van mindig lehetőség. Ezek a változások újabb kapukat nyitnak ki előttünk. Kapukat, ahol beléphetek, ahol új világ nyílik meg megint. Ezek azok a kinyíló kapuk, felkínált lehetőségek, amelyeket nem jó, ha visszautasítunk, mert lehet, hogy többé nem nyílik már meg előttünk. De ha belépünk a kapun, minden megváltozik körülöttünk.

A Biblia tanítása a hit dolgában

     A Biblia számára a hit az egész vallásos élet forrása és középpontja. Istennek felénk megnyilvánuló szándékára az embernek hittel kell válaszolnia.

A hit Isten elfogadása
     A hit Isten elfogadása. Ahogy az apostol mondja: „a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgokban való meggyőződés. … A hit által értjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta.” A teremtés titka, amelyet a mai tudomány oly hévvel ostromol, ezzel a megértéssel feltárul a hívő előtt, megérti, ahogy „a nem láthatókból állt elő a látható”. (Zsid. 11,1-3.)
     Ennek a hitnek alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek, ennek alapján igazodunk el mi is.

Istennek kedves, aki hisz
     Az Ószövetség nagy alakjai mind mély és fenntartás nélküli hitükkel fordulnak Isten felé. Igen tömören foglalja össze mindezt Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében (Zsid. 11,5-34.):

– Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van, és Ő megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
– hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot,
– hit által ragadtatott el Énok,
– hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók,
– hit által engedelmeskedett Ábrahám, majd
– hit által költözött az ígéret földjére, …
– hit által kapott erőt arra, hogy Sárával nemzetséget alapítson, …
– hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákobot és Ézsaut, …
– hit által rejtegették Mózest szülei, …
– hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, …
– hit által keltek át a Vörös tengeren, …
– hit által omlottak le Jerikó falai, …
– hit által országokat győztek le, … ígéreteket nyertek el, tűz erejét oltották ki, … betegségekből épültek fel, háborúban lettek hősökké.

Hitünk Krisztusban
     Az Újszövetségben Jézusra tekint a hívő. Jézus, a Megváltó, Istennek Fia, akire minden hatalmat rábízott e világgal kapcsolatban az Atya. Ő az „Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak”. Jézus maga mondja nekünk: „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik soha…” (Jn. 6,33-35.)
     Hangsúlyosan kifejeződik Isten akarata, tanúsága János apostolnál: „Isten … tanúságot tett Fia mellett. Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja Isten tanúságát, … annak örök élete van.” (1Jn. 5,9-13.)

A Törvény korszakát felváltotta a Krisztusban való hit
     A törvény korszaka ezzel véget ért: „Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, … Tehát a Törvény nevelőnk volt Krisztusig. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gal. 3,21-26.)
     A mai ember, aki ebben a korszakban él, Isten kegyelméből kapja hitét, ezzel reményét az örök életre: „Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” Ezt pedig megkapja mindenki, itt nincs különbség zsidó és pogány közt „Mert Jézus Krisztusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit„. (Gal. 5,5-6.)
     Ezért Pálnak az efezusi gyülekezet számára adott jókívánsága miránk is értelmezhető: „Adja meg nektek, … hogy … megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy a Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi az igazi szélesség és hosszúság, magasság és mélység, és hogy megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Ef. 3,16-19.)

Nem a mi cselekedeteink által, hanem Isten kegyelméből
     Meg kell értenünk a reformációban feltárt fontos tanítást, amely rávilágít a kegyelem szerepére. Üdvösségünk nem a mi cselekedeteinkkel kivívott, megérdemelt jutalom, hanem Isten különös ajándéka: „Hiszen kegyelemből van az üdvösségetek a hit által, és nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetért, hogy senki ne dicsekedjék.” (Ef. 2,8-9.)
De a mi cselekedeteink mégiscsak igen fontosak, mert cselekedet nélkül a hitünk önmagában halott dolog: „…mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?…a hit…, ha cselekedetei nincsenek, halott egymagában.” (Jak. 2,14-17.) Tömören szólva így is mondható: „Mert ahogy a test halott lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak. 2,26.)

Hitünk jutalma az üdvösség
     Hitünk tehát Isten előtt igazi érték. Jutalma is ennek megfelelő: a legtöbb, amit Istentől kaphatunk: Isten szeretete, és üdvösségünk. Ne felejtsük el tehát, hogy az üdvösséget a hit által kapjuk meg.
„Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, hogy … nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben” (1Pt. 1,5.)

A Névtelen Szellem tanítása a hitről
     Ha fellapozzuk ezek után a Névtelen Szellem köteteit, igen fontos további tanításokat találunk ott, amelyek megvilágítják a Biblia igazságait. A hitről is figyelemreméltó új szempontokat kapunk innen. Nem véletlen, hogy a Névtelen Szellem kiemelten foglalkozik a hit témájával.