POZITÍV GONDOLATOK 33.

„Az Úr sokszor a neveteken szólít benneteket …”

„Azon a reggelen, amikor Mária Magdolnának az Úr megjelent, ragyogó vasárnap volt. És Mária, akit az ő nagy szeretete a sírhoz vitt, az első pillanatban nem ismerte fel az Urat. Ti is, testvéreim, akikhez az életnek ezer meg ezer változatán keresztül szól az Úr, csak ritkán ismeritek fel Őt. Nem ismeritek fel, mert a lelketeket megtelítő bánat, mely a sors csapásai következtében reátok nehezedik, lelki szemeiteket elfátyolozza. Ilyenkor azt hiszitek, hogy mivel az emberi életeteknek nem kedvez a földi lét, Isten is elhagyott benneteket; azt hiszitek, hogy Ő elrejtőzött tőletek s mivel Tőle oly igen messze vagytok, az imáitokat nem hallgatja meg. Amikor a szívetek vérzik, amikor a lelketek mint egy rosszul vezetett hajó hányódik, s hol itt, hol ott keresitek boldogulásotokat, könnyebbülésteket, sokszor szól hozzátok az Úr. De ti azt hiszitek, hogy valaki más, olyan valaki szól hozzátok, aki titeket nem szeret, aki a ti ellenségtek, mert nem azt adja, amit szeretnétek, ami szerintetek nektek járna. Ilyenkor nemcsak az Urat, hanem egymást is okoljátok a szenvedésért, mert így gondolkoztok: ha ezt, vagy azt nem cselekedte volna más, ez a rossz nem ért volna benneteket.

A lelkek folyton keresik az okot, amivel valakit vádolhatnak,

hogy a nehéz és szomorú események felidézésének felelőssége alól szabadulhassanak. Ilyenkor ti is ott álltok az élet rejtett problémája előtt, mint ahogy Mária Magdolna állt a nyitott sír előtt és nem találjátok az igazságot, nem találjátok a Megváltót, mert nem azon az úton óhajtjátok megtalálni az igazságot, amelyen Ő szól hozzátok. Pedig az Úr sokszor a neveteken szólít benneteket, mint Mária Magdolnát is, és rávilágít azokra az okokra, amelyeknek okozatai körülöttetek felsorakoznak. De ti csak akkor ismeritek fel az Ő bölcs intézkedéseit, amikor már túlestetek a bajokon. Csak akkor ismeritek fel a vezető kezet, az Ő kezét, amikor a lelketekben már megnyugvás és béke honol. Őt felismerni az életben, az úton annyi, mint önmagát feltalálnia a léleknek. Ameddig önmagát meg nem találja, addig nem tudhat az Ürral közvetlen kapcsolatot létesíteni. Addig számtalan alakban közbefurakodik az „ember”, az önmagát nagyratartó, a saját érdekeit hajszoló ember, aki alighogy egy kicsiny jóhoz hozzászegődik, máris óriási érdemeket akar érte elkönyvelni magának és kikövetelni Istentől az ő sorsának kedvezőbb fordulatát. Gyermekeim, legyetek mindenkor alázatosak és Istenben bízók … mert ott áll az Ő ígéretében: „Én veletek vagyok a világ végezetéig.” És hogyha hiszitek azt, hogy Ő veletek van, … akkor legelsősorban a ti lelki életeteket ajánljátok fel Neki, hogy megtisztíthassa, egyszerűvé és erőssé képezhesse ki a lelketeket, és elláthassa látó, halló és érző szervekkel, hogy ezeken a szerveken keresztül folyton-folyvást érezhessétek Őt, a Szellemet és átvehessétek az Ő akaratát.[…] Mert az Ő kegyelme átvilágítja azokat a rétegeket, … hogy azokon az életforrásokon keresztül több reménységet, hitet, bizalmat, megnyugvást és békét tudjatok befogadni magatokba az isteni Lelken keresztül. És akkor ebben a lelki békességben … ti is meghalljátok az Ő szavát, mert titeket is neveteken szólít, mint Mária Magdolnát a feltámadás reggelén és felismeritek ti is Őt és követni tudjátok mindvégig emberi életeteken keresztül, sőt még azon túl is.”

A Névtelen Szellem közleményei III. / III.: Nagyobb, részletes tanítások, 3.: Mária Magdolna, a bűnbocsánat bizonyossága

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.