János evangéliuma 1. rész; 36-52. vers

IX/2.

36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
  37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
  38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
  39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
  40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
  41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
  42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
  43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
  44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
  45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
  46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
  47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
  48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
  49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
  50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
  51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
  52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

IX./2.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 1. rész; 36-52. versekhez

Most pedig lerakom bizonylatomat Krisztus születéséről:

Isten, a Teremtő elküldte Krisztust, a Megváltót az összes, a földön fogva levő szellemekhez. Krisztus, az Istenhez hasonló Fiú, felruházva Istenéhez hasonló világossággal vagy fluiddal; Krisztus, aki önmagában bírja a megváltás erejét, aki ismeri Istent és az Ő törvényeit, és mint az Örökkévalónak képmása Istenhez viszonylagos teremtőerővel rendelkezik, ez a Krisztus legyen emberré.

Betlehemben kellett, hogy szülessék egy szűztől, Dávid törzséből, s épp így meg is történt.

Ha mármost a születésnek ezen módja a földi tudomány előtt lehetetlennek látszik, akkor ez csak annak a jele, hogy nem ismeri a szelleminek erejét és a mennyeinek lényegiségét; jele annak, hogy ez a tudomány csak az emberi törvényeket ismeri, de nem a szellemieket.

Isten elsődje, Krisztus, legyen emberré, mint ilyen éljen és szenvedjen; egész megjelenése szerint ember legyen. Az imént mondottuk, mennyire hasonló Krisztus minden tulajdonságára nézve Istenhez, és még mindig nem írtuk körül elég élesen az Istennel és a törvénnyel való ezen egységét. Ő magában hordta az összes erőket, az összes fluidok csiráját és fejlődését s ezen teremtőerejének segélyével maga alkotta meg magának a földi testöltést egy tiszta szűznek anyagai és fluidjai által. Ő nem szorult sem a férfinak, sem a nőnek akaratára a nemzetes céljából.

Megvolt neki az a hatalma és tudománya, melynél fogva a születéshez szükséges szöveteket a saját fluidjaiból maga megsűrűsíthette és kiképezhette, hogy önmaga fektethette bele Máriának szülésre képes fluidjaiba az életnek és a mozgásnak csiráját: a megteremtés törvénye szerint.

Ez a törvény azonban azt parancsolta, hogy az a női lény, aki ezen fluidikus áthasonításra méltatva lett, szellemileg tiszta, szűzies legyen; valamely érzéki nő sohasem bírta volna az ezen áthasonításhoz szükséges erőt. Az, ezen áthasonításban és születésben fekvő igazság, ezen szellemi és fluidikus fogantatás módja sohasem lett volna közölhető az érzékiséggel, hanem csak egy, Krisztusnak megfelelő magas és tiszta szellemmel volt közölhető. Lényegben hasonlóságnak kellett fennforognia mindkettőnek szelleme, ereje és fluidja között, hogy lehetséges legyen ez az idegszellemi születés, ez az emberi megjelenés.

Mária átvette Gábriel arkangyaltól az üzenetet, hogy most elérkezett az az időpont, amelyben ez a jelenség rajta véghez fog menni. Kinyilatkoztatta neki, hogy ő szellemi, földöntúli módon anyjává lesz a Messiásnak, és megígérte neki a Szentlélek megvilágítását és befolyásolását.

Mária, aki tudatával bírt a saját magas küldetésének és önmagában hordozta ezen szellemi törvényeknek tudományát, kételkedés nélkül monda egyszerűen és alázatosan: „Én Isten szolgálója vagyok, történjék velem az Úr szavai szerint”, és legnagyobb elragadtatásában énekelte Istennek a maga himnuszait. Krisztus tehát maga készített magának egy, megjelenésre nézve emberhez hasonló testet a Mária fluidjaival való áthasonítás útján. Neki emberré kellett lennie; épp ezért használta fel Máriát, mint tiszta edényt és saját földi testének megszülőjét.

A fogantatásnak és szülésnek minden hajadonban meglévő erőit Krisztus életre keltette és mozgásba hozta, úgy hogy ezek magukba fogadva az emberi formák csiráját, azt kiképezték és a világra hozták. Ez a test megjelenésére nézve emberhez hasonló volt, anyagára nézve azonban finomabb, nem olyan durva anyagi, mint a nő és a férfi akaratából keletkezett emberi test.

Mária megszülte Krisztus testét, melyet Ez töltött el élettel és mozgással.

Már most ti azt kérdezitek: Ha Krisztus, mint Istenfia teremtőerővel volt felruházva, akkor mért volt még szüksége valamely nőszemélyre a saját emberi megjelenéséhez? Hiszen Ő egészen egyedül Önmagából is megteremthette volna azt.

Igenis, megteremthette volna, de nem tehette, mert, hogy megválthassa az embereket, szükséges volt, hogy Neki emberi része legyen bennük. Azért áthasonult a nőszemély szülési fluidjaival és képességeivel, önmagában hordva az életcsirát, s ily módon részesülvén a nőszemélyben, lett: emberré; de szellemi emberré. Teste nem volt emberi érzékiség folyománya, az egy oly képződmény volt, mely a legmagasabb szellemi tudomány és erő összműködéséből keletkezett. Megjelenésére nézve ember volt, de lényegileg nem, a fentebb említett okokból. Azért nevezem az Ő emberi testét „emberhez hasonlónak”, azért nevezendő Ő fluidikus megsűrűsödésnek, mely emberi alakot és emberi életet öltött. Ember voltánál fogva szenvedett és élt Krisztus emberileg, isteni voltánál fogva élt és szenvedett Ő istenileg.

Krisztusnak eme burokja már az anyai testben is igen gyakran átváltozott világosságra és fényre és megdicsőítette a maga anyját. Ezen testen keresztül hatott Krisztus gyógyító ereje a legnagyobb távolságra. Ezen test, mely olyan volt, mint egy vegyileg összetett embertest s emberfölötti erővel és tulajdonságokkal bírt, emberileg szenvedett, mialatt Krisztus szellemének kellett szenvednie az emberiség bűnei miatt.

Halála után átváltozott a Krisztus teste. Minthogy rothadásnak kitett alkatrészeket nem tartalmazott, vegyileg felszívódott, szellemileg megdicsőült. Krisztus feltámadott előbbi testének megdicsőült képmásában, s így kellene feltámadnia mindenkinek: átváltozva és megdicsőülve a test képmásában.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.