KARÁCSONYI LÁTOMÁNY

Mi is nagyon örvendezhetünk a mai napon,

hiszen bennünket is – amint látom – angyalok látogattak meg arany és ezüst szegélyű, hófehér ruhákban… különösen kettő csodálatos… az egyik keletről, a másik nyugatról tart felénk… És most közel hoznak egy nagy és régi könyvet… nagyon régi, nagy könyvnek látszik… most lapozni kezdenek benne… ez a könyv azokat az eseményeket rögzíti meg, amelyek az Úr és a Szentcsalád életéből valók, hogy mit adott a Föld Máriának, Józsefnek, az isteni kisdednek és a hatalmas Megváltónak, Jézus Krisztusnak… Főleg régi festmények – közöttük falfestmények is – kifejezik azt, hogy akik ezeket alkották, milyen érzések és gondolatok hatották át őket, mielőtt alkották ezeket… tehát mielőtt a Földre jöttek és miután távoztak innen, akkor is összekötötte őket az alkotásuk a krisztusi elvvel és eszmével… Nem vagyok művészlélek, de a szépet szeretem… és ezek az alkotások csodálatosak… ahogyan a könyv lapjain össze vannak állítva a képek, olyanok, mintha élők és elevenek lennének… nem tudom másként mondani ezeket, mert nem tudom visszaadni, amit látok… hasonlítanak Feszty: A magyarok bejövetele körképéhez, amit odahaza láttam… ezek éppen úgy plasztikusan kiemelkednek a könyvből és annyira élethűek és annyira valóságosak, hogy egy egész korszakot, vagy az életnek egy-egy pillanatát tökéletesen tükrözik vissza… Ez azért van, mert nemcsak a művész elgondolásai alapján jöttek ezek létre, hanem a

képek mögött a valóság van, a történtek vannak…

azok az érzések, gondolatok, az elv és eszme, amit Krisztus képvisel… amit Mária képvisel… a védelem, amit József ad… a gyermek, amit reprezentál… a 12 éves ifjú a templomban, amit kifejez… csodálatos… én nem tudok erre szavakat találni és én a képzőművészet terén sem vagyok járatos… de mindenesetre néhány képben Michelangelo művét vagyok képes felfedezni… és közöttük a magyar Munkácsynak a képét is… de vannak itt olyanok is, amiket nem ismerek…

Itt valaki azt mondja nekem,

hogy ilyennek kell lennie a Föld művészetének, amely az élet valóságát, az abban lévő hitet, reménységet, isteni gondolatot, akaratot, elvet, eszmét képviseli, amire, ha csak rátekint a szemlélő, a lelkét magasra emeli… Jaj, még ezt is meg kell mondanom… az egyik angyal a figyelmemet ide irányítja… ennek az alkotóját sem ismerem, de ez a Krisztus kép, ami itt, nálunk a falon van, benne van ebben a nagy könyvben, mint értékhez a krisztusi elvet, eszmét sugározza magából… különösen a homlok, a szemek, a nemes vonalú orr, a száj, amely nem mond pillanatnyilag semmit, de mégis beszédes, és ezen keresztül hangzottak azok a gyöngyszemek, amelyekkel az Úr tanította mindazokat, akik az övéi lettek… Csodálatos művek, értékek vannak ebben a könyvben, amelyet még mindig lapozgatnak… de már egyre távolabb és távolabb viszik tőlem… és a helyét egy aranyosan szitáló köd fogja be… és újra sok-sok gyertyácska lángol fel, és – igen – látom már, a mai vasárnappal a negyedik gyertya lángja is fellobbant… Most már csak magunkat látom, minket, egyszerű pásztorokhoz hasonlatos embereket… vagyis én szeretném, ha olyanok lehetnénk lélekben, amilyenek az egyszerű pásztorok voltak…

Milyen szomorú a Föld

és a mi életünk is a szellemi világosság, a szellemi fények nélkül… most, hogy ezek a fények már kezdenek innen eltűnni és csak ez az aranyköd szitál, mennyivel kevesebb hangulatot, mennyivel kevesebb érzést hordoz, mint amikor az angyalok ezeket a lapokat, ezeket a csodálatos művészi alkotásokat nekem megmutatták… Azt gondolom, nagy szükségünk van a szellemvilág világosságára, erejére, melegségére, amely Krisztusból árad a didergő, sötét, szegény földi világra…

ÁDVENT – KARÁCSONYI LÁTOMÁNY Zita médium által 2000. december 24. – Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által