SZELLEMI BULVÁRLAT – Sándor aki Sarolta

SZELLEMI BULVÁRLAT – gróf Vay Sándor, (Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna)

Bár mással készültem mára, de nem kerülhetem el a tegnapi nap egyik nagy bejelentését, eseményét: a „woke-izmus” (állítólagos) kitiltását Amerikából. Ebből az alkalomból – hátha átcsordogál onnan felénk Európába a tiltás, és akkor vége ennek a lehetőségnek, mert tán még itt is tiltva leszen, sürgősnek vélem megemlíteni a már korábban bekészített egyik anyagot: tudniillik gróf Vay Sándor író (itt) röviden megemlítendő történetét.

Most semmiképp ne érezzetek bele ebbe a történetbe mást, mint egy kis korrajzot az akkori időkről. Volt azidőben más is, nemcsak a Szellemi Búvárok Pesti Egylete.

Mint a Szellemi Bulvárlat…

Kutatás közben sokszor szembejön velem Vay Sarolta 10 kötetes életműve.
Hozzánk csupán annyiban kapcsolódik, hogy Vay Ödön másodunokahúgáról van szó, kortárs, (később születik és korábban hal meg) de nem a vayai ágból, hanem a laskodiból. Vay Sándornak sok érdekes (akár még hihető története is van a Vayakról, de azt a kort mindenképpen hitelesen ábrázolja. – Mikszáthoz hasonlítható, de Vay Sándor inkább „érdekes történeteket” írt.) Erre a családra is rásütötték a spiritiszta billogot, de ez inkább a felmenőkre volt jellemző.

Már elöljáróban szükségesnek tartom leszögezni a tényeket.
Nem akárki volt ő… Tulajdonképpen egy termékeny, bár nem jelentős korrajzokat megörökítő íróról van szó.
Vay Sándor írt novellákat, verseskötetet, írt újságokba tárcákat, tárcanovellákat. Mindezeket 10 vaskos könyvben, még életében sorozatban ki is adták. (Gróf Vay Sándor munkái I-X. Légrády, 1909-1910.)

Pályáját újságíróként kezdte, és számos lapban (Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Új Idők, Egyetértés, Magyar Szalon, Országos Hírlap, Debreczeni Hírlap, Képes Családi Lapok)közölt cikkeket, amelyekhez viszont már különböző álneveket használt (a Vay Sándoron kívül többek között D’Artagnan, Vayk, Floridor és Celesztin Gróf-y, Lancelot, Nemo kapitány, Letorieres vicomte, V-y gr. nevek fordulnak elő)

És akkor a tények:

Gróf vajai és laskodi Vay Sándor, születési nevén: Vay Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna grófnő (Gyón, 1857 (máshol 1859). május 21. – Lugano, Svájc, 1918. május 23.) író, újságíró; testvére gróf Vay Péter író, üszkübi (szkopjei) címzetes püspök, világutazó.

Apja, gróf Vay László, „kossuthista” ezredes, ‘aki a szabadságharcban Bemnek hadsegédeként szerepelt, majd József főhercegnek, a honvédség első főparancsnokának híres főudvarmestere, Dembinski tisztjeként végigküzdötte a szabadságharcot, annak bukása után emigrált. 1855-ben hazatért, megnősült, és alig várta, hogy fia szülessen, aki majd folytatja a harcot a magyar szabadságért.

Lánya született.

Ő azonban úgy neveltette, úgy öltöztette, mintha fiú lenne. (Öccsét, Vay Pétert pedig állítólag szoknyában járatta. Belőle lett a katolikus püspök…) A család egykori nagy vagyonából már csak az alsódabasi (gyóni) birtok és kúria maradt. „Terebélyes faluvégi kúria. Ennyire futotta a szétszaladt vagyon maradékából. Saroltának persze így is palota. Rejtélyes folyosók, nyikorogva nyíló tölgyfaajtók, barátságos búvóhelyek, ijesztően tágas termek, és köztük egy kedves is, a toronyszoba.” Anyja Bemiczky Sarolta. Testvére, Péter később pápai prelátus, apostoli protonotárius, neves misszionárius és útikönyvszerző.
Sarolta grófkisasszony ifjúságát a dabasi kúrián töltötte, nevelője a hírneves Kászonyi Dániel volt. (Kászonyi Dániel, Kossuth bizalmas követeként 1863-ban hazatért. „Pesten lődörgött, bizonytalan terveken tűnődve, jóformán pénztelenül, amikor az Arany Sasban összeakadt Vay Lászlóval. A gróf nevelőnek szerződtette a barátságból.) Tőle, „Dani papától” tanult meg Sarolta írni, olvasni, kiválóan vívni, lovagolni – ahogy egy fiúhoz illik.
1867-ben a kiegyezés ellen tiltakozva Kászonyi ismét elhagyja az országot. Tanítványa is vele tart. Vay papa pénzén kis házat bérelnek Lipcse mellett. Sarolta/Sándor ott tanul, aztán pedig Drezdába kerül anyai nagyanyjához. A nagymama nem törődik bele, hogy leányunokája fiú legyen. Beteszi őt egy leánynevelő intézetbe.
Itt a kiskamasz Sarolta mint Sándor rögvest elcsábít egy hasonló korú, szende angol leányzót, és meg is szökteti. Dani papa a harmadik vonatmegállónál éri utól őket, ahol a csatlakozásra várnak. Ezekután az ifjú Vay gróf egy időre visszatér az alsódabasi kúriába, majd nagy utazásokat tesz apjával szerte Európában. Lipcsében, Drezdában és Berlinben tanult, az egyetemet Budapesten fejezte be.

19 éves korában megindítja első lapját, a Színlapokat. Húsz éves korában bemutatják első népszínművét.
Közben évről évre újabb és újabb liezonok színezik az életét. Kizárólag hölgyekkel. Nem mintha leszbikus lett volna, hiszen identitása szerint heteroszexuális férfi volt.
1879-re, huszonkét éves korára számolja fel életében a kettősséget.

Ekkorra a Vay Sarolta név szinte teljesen eltűnik.

Egyik méltatója így írja le Vay Sarolta különc viselkedését:
»Hogy hány éve, nem mondom meg, de annyit elárulok, hogy akkor még lóvasút járt a Kerepesi-úton, az Andrássy-út helyén kikiáltó bódék voltak, a Király-utcában ötpercenként kidobtak egy-egy részeg vendéget a Kék macskából, ahol Waldau kisasszony volt a legelső primadonna: egy szép májusi napon láttam legelőször a Régiposta utca sarkán a furcsa grófkisasszonyt, aki feszes zsakettben fixírozta a sétáló asszonyokat, akkora szivart tartott az ajkai között, amilyent az öreg Sina báró is csak ünnepnapon szívott. Akkor még kisdiák voltam, ostoba tréfának tartottam, hogy ez az önérzetes aszfaltbetyár voltaképp egy született grófnő, aki gyerekkora óta nadrágban jár s épp úgy udvarol a fiatal lányoknak, akár a híres Ráth Karcsi-társaság tagjai. Később személyesen is megismerkedtem a dabasi udvarházakról zengő gróffal s magam is. mint mindenki, szemhunyorgatás nélkül hallgattam, mikor a hódításairól beszélt nekem s fölényesen lefitymálta az asszonyokat, akik a természettől alárendeltebb lények nálunk férfiaknál. Ez már akkor nem is poén volt nála, maga is hitte, hogy ő férfi, önérzetesen pöfékelt a szivarjából s kacérkodva nézett a váci-utcai szép asszonyok kalapja alá. A női természet csak akkor ütközött ki belőle, ha tollat vett a kezébe. Bánatos, csöndes, csipkéket rendezgető, almáriumokat rakosgató asszonyok szentimentalizmusa csurgótt le a pennáján, valami különös, megható bájossággal, mely teljesen idegen a férfiírók világában.«

Krúdytól ezt olvassuk róla:

„Férfias frizurájú, csupasz arcú úriember volt, aki vastag szivarokat szívott, sétapálcát forgatott, gavalléros nyakkendőket viselt, és olyan férfias mozdulatai voltak, hogy tán a Mark Twain-regénybeli asszonyság előtt sem árulta volna el magát, aki tudvalevőleg olyan formán állapította meg a látogatói nemét, hogy pamutgombolyagot nyomott az ölükbe. Csak a hangját, az öregasszonyos hangját nem tudta megváltoztatni Vay Sándor, pedig már káromkodott is, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavának. […] A divatos öltözködésben nem tagadta meg magát a benne rejtőzködő nő. […] »Dandybb« volt, mint akár azok a púpos vagy sánta gavallérok, akik öltözködésükkel akarják leplezni testi fogyatkozásukat. Neki nagyobb dolgot kellett eltitkolni az öltözködés rafinériájával. Azt kellett eltitkolnia, hogy nő. […] Mondom, igen »adta« a férfit, és bizonyára boldog volt, ha ezt itt-ott elhitték neki.”

Máshol így emlékezik rá Krúdy (érdekes milyen sokat foglalkozik Vay Saroltával?): „… tőrt hordott zsebében, hogy férfinak eszébe se jusson nőiségére gondolni. Fekete szivart szeretett a szájában tartani , .. szürke vagy fehér keménykalapja mindig félre volt csapva rövidre nyírt fején, bergsteiger cipőt viselt, mert az volt a férfidivat, nyakkendőjébe egy turbános fő volt tűzve, kisujján pecsétgyűrű, kezében gigerli pálca. […] Ő egyszer azzal indokolta férfivé való átváltozását, hogy szülei szántszándékkal íratták be lánynak az alsódabasi mánikulába, mert a kalendáriumok 1859-et írtak, katonafogdosás volt a császár parancsára Magyarországon, csak a lányokat kímélték. Sári tehát azt beszélte felnőtt korában, hogy ő már férfi volt a csecsemőpólyák között is, csak szülője óvatoskodott, amikor az akkori kegyetlen verbunk miatt Saroltának kereszteltette. ”
Az arisztokrata hölgy-úr különcségét még csak-csak elnézték, ám amikor annyira férfinak érezte magát, hogy lányszöktetésre adta a fejét, meggyűlt a baja a törvénnyel.

Tudósítóként jelen volt az 1883-as Tiszaeszlári per tárgyalásán is.

Krúdytól: „Itt Nyíregyházán követte el egyik stiklijét: megszöktette Eszéki törvényszéki bíró Emma nevű leányát. Ahogy Krúdy mondja, „elkövet egy olyan stiklit, amely majdnem olyan szenzációs volt, mint Solymosi Eszter tiszaeszlári kis parasztlány halála.”
Apja 1884. november 25-én Berkeszen meghal, anyagi gondjai lesznek, szinte csak az írásaiból él. Előszeretettel kutatott ősi famíliák archívumaiban, amíg megtalálta a neki illő anyagot. Szinte menekült külföldre, onnan küldözgette írásait a magyar lapoknak.
1887-ben Vay a Wörthi-tónál nyaralván megismerkedik egy klagenfurti család lányával, a huszonhat éves tanítónővel, Engelhardt Marival, egymásba szeretnek, és a család fenntartásai ellenére levelezésbe, majd szerelmi viszonyba kezdenek, amely 1889-ben házassággal végződik. Vay ekkorra felbontja a „házasságot” Eszéki Emmával, (korábbi nyíregyházi „házassági? – kapcsolata?”) aki azonban élete végéig Vay grófnénak tekinti magát. Mari, úgy tűnik, nincs tudatában a vőlegény biológiai nemének, erről tanúskodik ez a vallomása: „Nem szeretek többé idegen gyermekeket, de ha Sanyival volna gyermekem, ezt imádnám.” (Richard von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis.) Ezt a biztatóan induló kapcsolatot azonban durván kettétöri egy jogi procedúra, amely hamarosan orvosi vizsgálatba fordul át. Vay eladósodott, és kölcsönkért „apósától” nyolcszáz forintot egy nem létező titkári állás kauciójához. Amikor kiderült a csalás, az após feljelentette. Az esetről a napisajtó is hírt adott 1889 novemberében tartóztatták le, és a vizsgálati fogságban fény derült női nemére.
Richard von Krafft-Ebing szakértő foglalkozik vele, olyannyira, hogy a rendőrségi feljelentésből klinikai eset lesz és felmentik.

Krafft-Ébing

esettanulmányában, mely pszichopatológiai portrét rajzol Vay Saroltáról, ír arról hogy: „gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt”. Vonzódott a színésznőkhöz, sőt, bordélyba is járt. Férfiidentitását percre sem kérdőjelezte meg, egy anekdota szerint, amikor Gáspár Imre költő szerelmet vallott neki, sértődöttségében tőrt rántott, és kis híján megsebesítette a „perverz” szerelmest.

Vay tehetséges, produktív és viszonylag elismert szerző volt, szakmailag és szociálisan mégis a periférián maradt. Az újságírói pályát megszakítva, rövid ideig kávéimport-ügynöksége volt Fiuméban, de az üzlet tönkrement, és ő ismét visszatért az íráshoz.
Bolyongott, önmagával és az emberekkel való meghasonlásban. Elszigetelődik, csalódott, az anyagi és szakmai elismerés fájó hiányába belerokkan.
Az I. világháború alatt Zürichben tartózkodik, nem tud hazajönni, itt tüdőgyulladást kap, megoperálják és 1918. május 23-án egy luganói szanatóriumban 61 éves korában meghal.
Szülőhelyén, a dabasi Gyónon utca őrzi a nevét.
A Sándort.

Források:

Múzsák – Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)1989 / 4. szám
Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)Napirend, családi élet, 1848 emlékezete
Irodalmi Szemle, 19941994/11. ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)1986-08-09 / 187. szám – Nyéki Károly
Borgos Anna: VAY SÁNDOR/SAROLTA: EGY KONVENCIONÁLIS NEMISZEREPÁTHÁGÓ A MÚLT SZÁZADFORDULÓN
Rakovszky Zsuzsa: VS, Budapest, Magvető, 2011.
A „Vénus diadala Mars felett” című költemény pontos címe: „A szépség ereje a bajnoki szíven”.
A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)TANULMÁNYOKKilián István: Ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény Szárazbőről • 4
Richard von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis
Krúdy Gyula: A magyar George Sand
Rakovszky Zsuzsa: VS
Buza Péter: Budapest, 1983/7.
Kisasszony–férj, Borsodmegyei Lapok, 1889. november 12.
HOLMI, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)2. szám / Borgos Anna: Vay Sándor/Sarolta: Egy konvencionális nemiszerep-áthágó a múlt századfordulón
Az igazi úr/hölgy – Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 5.