AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 6.

János evangéliuma 1. rész; 9-12 vers

9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
  10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
  11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
  12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

VI. János evangéliuma 1. rész; 9-12 versének Szellemi magyarázata

A 9. versben mondom, hogy Krisztus volt amaz igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra született embert. Neki van hatalma az összes emberek fölött, az összes bukott szellemek fölött, kiket megvilágosítania, erősítenie, megváltania kell. Krisztus e világban volt, midőn az teremtve lett, de e világ az ő lényegiségét nem ismerte fel.

Istenből és az Igéből az elsődök; ezen a kezdet elsődei között Krisztus. Lássátok meg ebben a mindenség alaposzlopait, ezek összességében a Fiút, aki által az összes szellemek eljutnak az Atyához, azáltal, hogy hasonlókká válnak a Fiúhoz.

Az emberek, nem tudván maguknak megmagyarázni ezt a háromféle szellemiséget, amit pedig mindenben átéreztek. Krisztust Isten valamelyes töredékének tekintették, Isten valami emberré lett részecskéjének, mely íme most ismét Istenben Egy. Ez a fogalom az evangéliumban nem így van előadva, Krisztus saját bizonylata nem ily értelemben szólt; ez tehát a Krisztus emberré levésének és átszellemülésének emberies magyarázata. Pedig milyen nehéz és milyen természetellenes ez a fogalom!

Megszünteti Krisztus személyiségét, mint Krisztusét és Isten Fiáét. Természettörvényi álláspontról ez a felfogás nem világos, mert nem igaz. Csak egy oszthatatlan isteni princípium van: egy Isten, egy Szellem az összes szellemek fölött, egy Teremtő. Ebből az örök Atyából: a fiuk, az ő szellemének elsődei, akik kezdetben az Atya mellett voltak, akik megmaradtak Vele mindig benső összhangban, akik szeretetre, akaratra, bölcsességre nézve egymással egyenlők, úgy hogy azok az ezrek az összhangban egyek, úgy hogy ennek a láncnak egyik tagja éppen olyan, mint a másik.

Ha ők valamennyien emberekké lennének, akkor valamennyien olyanok lennének, mint Krisztus, minthogy a szellemi egyesülésnek és tökélynek, az Istenhez való hasonlóságnak ugyanazon fokát érték el. Ők mindazonáltal önálló lényegiségek, egyéniségek, körülvéve egy világosságtól, ugyanazon mennyei testiségtől. Egy az ő gondolatuk, mert egy az ő szeretetük, egy az akaratuk; ők élnek az egymáséihoz hasonló formákban és megmaradnak mégis egyéniségek, alanyok.

Minthogy az embereknek, az ő nagy ferdeségeik mellett, ily nagyszerű összhangnak fogalma lehetetlennek látszott, azért ők még súlyosabb, sőt az egyéniséget egyenesen megszüntető törvényeket gondoltak ki. Nincs törvényes bizonyosság a dogmákban, melyek éppen csak felkényszerített, emberek által felállított hittételek. A földön, persze, az isteni igazság csak az ember által nyilatkoztatható ki, minthogy ő az értelmiségnek és észnek hordozója. Minthogy pedig az emberek és a szellemek közti közvetlen közlekedés messze van még attól, hogy teljesen összhangzatos legyen, azért az isteni kinyilatkoztatások eddig csak kivételesen juthattak el az emberekhez. Most azonban elérkezett ,,a beteljesülés ideje”, amidőn az igazság sokaknak írása és szava útján megszólal.

A 11. versben mondom, hogy: Krisztus a maga tulajdonába jőve, vagyis abba a bolygóba, melynek vezetését és megváltását Ő vállalta. Az elsődök képezik a maguk egységében az erőt, ők hordozói a mindenségnek, képviselői az Isten-szellemnek. Ők dolgoznak a természettörvényekben, a teremtő erőnek, a teremtő akaratnak kihatásában; a legkisebb eltérés ettől a törvénytől bukás. De hogyan is térhetnének el ők, akik kezdettől fogva Isten fiai maradtak, s akik a világok megváltói! Az egyesülés és erő bizonyos fokának elérése viszonylagosan és hasonlatosan Istenhez csalhatatlanná tesz. Ezt látjátok Krisztusban, Isten Fiában.

Krisztus eljőve a maga tulajdonába a földre, de az emberek nem értették Őt meg, nem fogták Őt fel és tagadják manapság is az Ő lényegiségét; mindazoknak pedig, akik Őt magukba fogadják, megértik és szeretik, ad Ő erőt és hatalmat arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

Nem látta meg a világ Krisztusnak ezt az erejét és hatalmát s ezeknek hatását az Ő apostolaira és tanítványaira? Nem voltunk mi valamennyien szegény, tudatlan, jelentéktelen emberek, és nem tanultunk meg Krisztus ereje által isteni, világfölötti módon gondolkozni, beszélni, írni? Igenis, Ő megadja ezt a hatalmat, ezt az erőt mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében, mert hit nélkül nem lehet nyerni kegyelmeket, melyek lepattannak a hitetlenségről.

A hit vonzó, a hitetlenség taszító erő; ez okból vonzza az ember magához a hit segélyével Isten kegyelmét s a szellemi adományokat, épp úgy, mint ahogyan a hitetlenség által azokat magától eltaszítja. Ez természettörvény, nem képzelődés vagy koholmány. Ez okból nem kapnak a hitetlenek szellemi jeleket s ez okból, a hitben fekvő ezen erőnél fogva vonzzák a hívők magukhoz a szellemi nyilatkozatokat.

Az anyag világtudósai megvetik a hitet és az elsötétedéshez vezető első lépésnek tartják azt; pedig éppen ő a megalapozója a tudásnak, mindig ő az A, a tudás a B; mert a bizonyos (pozitív) tudást megelőzi a „kezdetleges” hit.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.