Tóvölgyi Titusz

Tóvölgyi Schaffner Titusz Gyula (1838-1918)

Az Égi Világosság című folyóirat szerkesztője 1899-1906 között

Kiegyensúlyozott és biztos polgári alapokon nyugvó életet biztosított részére a sors. Schaffner Titusz néven látta meg a napvilágot 1838 április 12-én, Egerben. Ott végezte a középiskoláit is, majd a Lipcse melletti lütschenaui gazdasági főiskolát hallgatta. Földbirtokai miatt végzett gazdasági tanulmányokat; 1858-1859-ben pedig a budapesti állatorvosi főiskolát is elvégezte. A gazdálkodástól azonban mégis elhódította az irodalom és az újságírás; lassankint teljesen ezeknek szentelte minden idejét. Feleségével együtt alföldi birtokára húzódott vissza, de azért figyelemmel kisérte a magyar szellemi élet minden frontját. És közben ontotta a könyveket. Mégis, amikor 1918-ban lehunyta a szemét, már a nevét sem igen ismerték az emberek.

Tóvölgyi az első magyar spiritiszta író

Kiemelendő Tóvölgyi spiritiszta munkássága, amelyben úttörő volt Magyarországon. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki ebben az irányban is (A lélek mint egyén; Spiritiszta, vagy a szellemek naptára; Egy új reformáció küszöbén; A mindenség földtani és leszármazási művelődésének természete; Az istenített emberek és a jótékony szemfényvesztők) és mellette ő szerkesztette az első magyar spiritiszta folyóiratot »Égi világosság«, címen. (Ez annyiban igaz, hogy részt vett az alapításban, és szerkesztője volt az újságnak 1899-1906 között – a közreadó szerkesztő)
Ha valaha megírják a magyar spiritizmus történetét (e mozgalom most 70 éves), bizonyosan kiemelik majd Tóvölgyi úttörő munkásságát. A spiritizmusban új reformációt látott, amelynek az a feladata, hogy Krisztus tanait hirdesse, amelyek az idők folyamán elmosódtak az emberekben. Ádáz harcot hirdetett a katolikus Egyház ellen, mert az elítélte a spiritizmus egyedül üdvözítő voltát s ebből a célból minden eszközt felhasznált. Tóvölgyi szerint a spiritizmus nélkül nem fog senki üdvözülni s a világosság nem volt, hanem lesz. Az Egyház fél a spiritizmustól — hirdette —, mert az idők folyamán már nagyon eltért Krisztus tanaitól. Az antispiritizmus alaptalanságát bizonyítja az is. hogy a túlvilági szellemek létezését egy vallás sem vonhatja kétségbe, hiszen minden vallás azon alapszik. »A spiritízmusnak az Egyház által feltüntetett ördögei angyalok, azok az angyalok pedig, akik az Egyházat Krisztus tanaitól elvezették, ördögök.. Tóvölgyi véleménye szerint az Egyház nem Krisztus, hanem a pogányság nyomdokaiban jár. A spiritizmus bibliájaként báró Vay Adelma Szellem, erő, anyag’« c. művét jelöli meg. »Ez a könyv Krisztus tanának a bázisa. Krisztus tana és ez a könyv egymást kiegészítik«.

Így írt róla Galambos Gruber Ferenc halála után 20 évvel 1938-ban, kiemelve, hogy ő volt az első magyar spiritiszta író.

Tóvölgyi (Schaffner) Titusz Gyula (1838. április 12., Eger – 1918. február 15., Budapest) – író, újságíró, politikus. A középiskolát Egerben végezte, azután Pesten tanult az Állatorvosi Főiskolán és Lütschenauban a gazdasági főiskolán. 1865-től foglalkozott irodalommal, ekkor változtatta meg nevét Schaffnerről Tóvölgyire. Szerkesztője volt a Szabadsajtó c. baloldali folyóiratnak, majd élete második felében az Égi világosság c. spiritiszta orgánumnak. – Első novellái Arany János Koszorújában jelentek meg. Pályájára a baloldaliság jellemző, élete utolsó szakaszában fordult a spiritizmus felé. – Sok regényt és novellát írt, de csupán egy sci-fi regénye van: Az új világ – Regény a szocializmus és kommunizmus társadalmából (1888). Műfaját tekintve az irányregényhez áll közel, az alcímből is láthatjuk, az eszményi kommunizmus ideologikus világába kalauzol minket a 2300-ban Budapesten játszódó regény. A bevezetésben leírja az író, hogy hogyan képzeli el a kommunizmus és a szocializmus társadalmát, és miben különbözik a régi és az új világ. A regénynek cselekménye főként arra szolgál, hogy az író bemutathassa az új világ utópisztikus társadalmát. Így sor kerül az összes olyan intézményre, amelyek fontosak egy ember vagy egy állam életében: család (házasság, gyermeknevelés), munka (iskoláztatás, foglalkozás), rendőrség, katonaság, börtön, parlament. Az új világban mindenki boldog, nincs zsarnokság, nincs erkölcstelenség, nincs nyomor és nincs igazságtalanság, az egyetlen megoldatlan egyenlőtlenség a szépek és csúnyák ellentéte, de a regény végére ez is orvoslást talál.

Bibliográfia: Az új világ, Budapest, 1888.

Tóvölgyi Titusz könyvei

• A lélek mint egyén. Budapest, 1897. (Különny. a Székely Nemzetből)
• Van-e más világ? A szellemek országából. Budapest, 1898. (2. kiadás. Budapest, 1900) – – folytatásokban a Pesti Hírlapban is megjelent
• Spiritiszta vagy a szellemek naptára. 1900. évre. Budapest, 1900
• Egy új reformácio küszöbén. Vagyis a XX. század, mint a római katholikus anyaszentegyház életének utolsó évszázada. A közerkölcsiség és a spiritizmus moráljának szempontjából. Budapest, 1900. (Ism. Prot. Szemle)
• A mindenség földtani és leszármazási művelődésének története. Az egész művelt világon ismert «Szellem, erő, anyag» és annak magyarázata. Mediumilag írta Adelma. Budapest, 1903. Három kötet
• Az istenített emberek és jótékony szemfényvesztők. Budapest, 1907
• Krisztus urunk második eljövetele és az utolsó ítélet vagyis: E világ vége Jézus Krisztus immár beteljesedett és még beteljesedésre váró jövendölései nyomán; Merkantil Ny., Bp., 1911