„HEPHATA” (184)
IMA a Hephatából – Adelma
A Nap ragyogóan árasztja fényét.
Mi látjuk és az egész természet érzi azt.
Te pedig, nagy Isten,
akitől minden ered,
ki mindeneket teremtettél,
Te szeretetet és békét árasztasz,
de mi, balga és rövidlátó emberek,
ezt nem akarjuk látni;
behunyjuk szemünket és
elzárjuk fülünket,
nem látjuk szereteted megnyilvánulását
és nem halljuk hangodat,
mely folyton szól hozzánk.
Óh Atyám,
add, hogy fölismerjem szeretetedet,
hogy halljam és megértsem hangodat
és szívemben hordjam
a Te békességedet.
Amily igaz,
hogy a Nap fényével elárasztja a Földet
és felnyitja a virág kelyhét,
éppen olyan igazán elárasztasz Te minket,
örök Istenünk, szereteteddel
és ébresztesz hívó szavaddal,
de mi vagyunk az okai,
ha azt nem látjuk és nem halljuk,
mert szegény,
bűnnel terhelt emberek vagyunk.
Esdve kérünk, jó Atyánk,
segíts, gyámolíts
adj nekünk megismerést és belátást!
Ámen.
Fortuna azt lepi meg, aki legkevésbé gondol reá.

Abonyi Tibortól kaptunk képes idézeteket a Névtelen Szellem nyilatkozataiból. Ezekből tallózunk.