Hoffmann Ferenc bírálata 2.

Hoffmann Ferenc: A Szellem, Erő, Anyag bírálata 2.

Adelma így ír Hoffmann professzorról, aki halála utám egyszer jelentkezett nála:

Nagy örömömre szolgált az általam nagyra becsült barátomat, prof. Hoffmannt 1876-ban Würzburgban felkereshetni. Azóta már a másvilágon van és most már tudja, mi az igazság, mert Isten kegyelméből világosságban élhet. Egyetlen egyszer írt általam médiumilag az alább következő nyilatkozatban:

„Igen kedves Barátnőm, Adelma. Már régen vártam a pillanatra, hogy Önnel írhassak; de eddig még soha nem volt számomra ideje. Földi életemben rengeteget fáradva kutatva, gondolkoztam, írtam a szellem halhatatlanságának kérdéséről. Baeder, Kant, Schoppenhauer, Schleiermacher, Perty, Daumer, Hartmann, Fechner, Fichte stb. munkáit nagy mohósággal tanulmányoztam. Kedves Barátnőm, az Ön jóságos szellemi vezetőit valósággal bombáztam állandó kérdéseimmel. Sohasem tudom Önnek megköszönni, hogy oly szellemi világosságot, tisztaságot és bizonyosságot nyújtott számomra a halhatatlanság kérdésében. Ez a szellemvilágban töltött első időszakomban óriási hasznot hozott, mivel földi életem utolsó éveiben számomra szilárd hitet és édes bizonyságot adott. –
A szellembirodalomba való belépésem valóságos diadalmenet volt, életemnek legszebb napjaként őrzöm szívemben. Itt találtam az én bátor Adolf fiamat, Baedert, Schleirmachert, Gellert, Kantot és sok másokat, az én ifjúságom és elvem barátait. Mi valamennyien találkozhattunk. Én boldogan kiáltottam: „Tehát Adelma szellemi vezetői igazat mondottak. Van halhatatlanság! Van megváltás! És van továbbtanulás, kutatás, fejlődés a szellemi életben és a szellemében, aki soha nem fárad bele a kutatásba.” Így egyesültünk mi valamennyien, kik egykor emberek voltunk a Földön. Felismerhettük munkáinkban, könyveinkben tévedéseinket, hiányosságainkat és viszont örülhettünk az igazságoknak, melyeket szintúgy tartalmaztak. Igen! Mi szeretnők és akarjuk a Föld médiumait inspirálni, hogy az igazság minél több és mélyebb utat törhessen a parányi bolygón. A médium valódi, átfogó inspirálása egyáltalán nem könnyű dolog. A médium gondolatai, akarata zavarják a szellemet, akinek a médium gondolatait át kell alakítania. –
Gondolhatja kedves szeretett Adelma, hogy én nagy mohósággal tanulok tovább és a szellemkérdést tanulmányozom. A tévedések, amelyekbe belebotolnak az emberek, ne szegje kedvüket, mert ezek eszközök a cél eléréséhez. A tévedésekkel addig folyik a küzdelem, míg az igazság nem győz; a vita, a megbeszélés hoz világosságot. Ez olybá tűnik számomra, mint egy főzőfazék, melyben mindenféle dolog fő együtt, de végül is egy tiszta mártás kerül ki belőle. Ugyanígy van ez a különféle médiumi közleményekkel, azok ellentmondásaival is. Egyetlen ember és egyetlen szellem sem hasonló a másikhoz. Mindenkinek megvan a maga szemlélete, a maga tudása, a maga hite; és a végén, mint a Phőnix madár emelkedik ki az igazság mindebből.

Drága Barátnőm! Ha most, mint szellem, nem is írok oly gyakran Önnel, azonban annál többet gondolok Önre! Minden szellem, akiknek, amikor még emberek voltak, jót cselekedett, a hála kötelékével van Önhöz fűzve. Kedves Adelma! A szellem nem felejt. S így számtalan szellem van segítségére anélkül, hogy sejtené és éppen így az Ön hűséges barátja is, az egykori

Hoffmann Ferenc

Geymüller Katalin Adelmának (Adelma elhalt anyósa) így ír Hoffmannról – a szellemvilágban felkereste, Hoffmann professzort.

„Drága gyermekeim! Végre megismerhettem a jó Hoffmann professzort. Mint szellemek, találkozhattunk és beszélgettünk. Laurentius által értesültem küszöbön álló haláláról (földi haláláról); tehát elmentem Würzburgba, hogy testének levetésénél segítségére lehessek. A fia, Adolf is jelen volt, ugyanazon Adolf, kinek nyilatkozatát egykor oly nagy érdeklődéssel olvastam. Hoffmann azonnal felismert engem. Megismerkedésünk örömteljes esemény volt. B. doktor is segítségére volt az átmenetelénél. A halhatatlanság felől teljes bizonytalanságban és homályosságban volt, azonban nemes szívű ember levén, ezen a másik világon jól megy a dolga. Útjaink azonban teljesen szétváltak. Az ő korábbi, minden fűszál iránti érdeklődése most elmúlt. Vonzalma többnyire a materiális felé irányult s a szellemet, aki mindent teremtett, nem tudta felfogni. Itt-ott felkerestem őt, és végül leszoktattam az „excellenz” megszólításról. A szegény Y .-nak -, ki megátalkodott materialista volt – átköltözésénél szintén segítségére voltam. Teljes apátiába esett, én megdelejeztem őt, míg végre öntudatra ébredt. Nagy buzgósággal tanul, felfogta, hogy ő most szellem. – Lassan felismeri azokat a dolgokat, amelyeket a földön oly nyakasan tagadott. Újra testet öltésre vágyódik földeteken, ennek elérése a leghőbb vágya.”

Katalin

A „Szellem, erő, anyag” bírálatának folytatása

Istent ez a könyv szellemnek és a világ teremtőjének hirdeti. Az Istennek nevezett szellemi elv a lehető legmagasabb fokú értelmet és képességet foglalja magában, valamint az ő korlátlan akaratában rejlő ereje az anyagnak lehető legmagasabb foka, amit ősfénynek nevezünk. Isten a kezdet, az ige és egy örökké teremtő szellem. Ő önmagában tökéletes és változhatatlan. Mozgatója és középpontja a mindenségnek s ura az összes törvényeknek. Magában foglalja mindennek a lehető legmagasabb fokát és önmagából teremt meg mindent. Isten tehát szellem, erő és ősfény, a melyből a teremtményeknek nevezett átalakulások és sűrűsödések létrejönnek ; ez a három minden létben egy széjjelválaszthatatlan egység. — A természeti törvények változhatatlanok, mert megalkotójuk, az Isten, változhatlan; és csodákat ezek nem ismernek, csupán a rövidlátószemnek tűnik csodának az, a mi előtte ismeretlen.
A természet törvényeinek kikutatása határtalan térség és a tanulásnak vége nincsen. Az ősfény épen oly mindenütt jelenlevő, mint az Isten maga, mivel egyúttal anyaghüvelye Neki. — Istennek teremtő mőködése is épen oly örök, mint ő maga, mindamellett nincs túlzsúfoltság a mindenségben. Csakis Istennel szűnnék meg a teremtés és a dolgok keletkezése. Minden Istentől ered és Hozzá tér vissza; itt tehát kizártnak látszik az a felfogás, hogy a világ valaha betöltendi rendeltetését. Ha mindamellett, hogy mindent Isten teremtett semmiből, a semmi alatt parányokból és tömecsekből álló élettelen és erőtelen anyagot kell értenünk, melyet Isten a szellem, erő és ősfény által felébresztve és képességekkel felruházva, élettel teljes mindenséggé teremtett: akkor észrevétlenül Herbartéhoz hasonlóan kettőssé válik ez a tan. Az ókorbeliek közül ez a kettősség Aristotelesre, még inkább pedig Anaxagorosra emlékeztet, továbbá Gledichnek arra a magyarázatára, melyet Mózesnek világteremtés tanára alkalmaz. Az élő ősvilág csak szabad képességekből és a természet törvénye szerint való parány- és tömecsfénytestekből állott; minden összhang volt, hármas összhang. — így mozgott a mindenség sok millió évezreden át egy kettős erő mozgását követve. Fenséges, Isten által betöltött mindenség volt az, a melyben a fluidikus csöppecskék agglomerácziókká (gomolyokká) képződtek és melyben az elsődök teremtési munkálatokat végeztek.

A következő rész

a világot felölelő vonásokban azt tárgyalja, miképen keletkezett az elsődök egy részének a szabadakarattal való visszaélése folytán, a teremtés ősösszhangjának megzavarása és hogy mily következményei lettek ennek a természet rendjére nézve; szóval az első törvényszegésről beszél. Ehhez fűződve fejlődik ki Istennek a tévelyedettek megmentését czélzó kegyelmi elhatározása, mellyel kiemeli az elsődök bukása által okozott zűrzavarból a világokat és ujjá teremti az ellenkező elsődök számára, hogy ott észre térjenek és javulni törekedjenek. Innen ered a teljesen tisztán maradott messiásoknak az ő bukott testvéreikhez való küldetése az alsóbb világokba. Gőgjüknél fogva azonban másodszor is buktak az elsődszellemek, a mi ujabb zavaros felfordulást okozott. Isten pedig másodszor is megkegyelmezett és paradicsomi világo at teremtett s embriószellemeket.
Ez volt a másodrendű szellemteremtés. így tehát voltak most már elsődszellemek, paradicsomi szellemek és bukott elsődök. Ez utóbbiak képezik az ellentétet, mely tehát megvolt már, mikor a paradicsomi embriószellemeket az Isten megteremtette. A bukott elsődök azután megkisérlették és ellenkezésre birták a paradicsomi szellemeket, a mi a harmadik bukást és zűrzavart okozta. Ez Mózesnek „teremtéstörténetére” emlékeztet, mely képét nyújtja a nagy egésznek. Mélyrehatóbb ismertetést nagyon nehéz volna nyujtanunk erről a meglehetősen páratlanul álló részéről a közleményeknek. Nagyon nehéz azonban röviden összefoglalni „A zűrzavarból való háromszoros kibontakozást” magában foglaló szakaszt is, mely a 18. fejezettel kezdődik. Ez a naprendszerekkel és azok lakóival foglalkozik. A napokat és különösen azoknak bolygóit anyagi világoknak nevezi, melyeken az odautasitott elfajult ellentétes szellemek sűrűbb anyagi testekben ébrednek. Az ilyen mélyensülyedt szellemeknek csakis állatemberi testet adhatott ezeken az alacsonyrendü világokon a szellem, erő és anyag; mert ugrást vagy kivételt az nem ismer, hanem mindig hasonlóan teremt. Csakis szellemi származásuk az, a mi fejlődésre képesekké teszi őket s megkülönbözteti az állattól; továbbá arra segiti, hogy fokról-fokra visszatérhessenek előbbi szellemi álláspontjukra.

A bukott szellemek elvesztették az Istenről való fogalmukat

és a magasabb szellemekkel való érintkezésük is teljesen megszakadt. Isten azonban oktatásuk czéljából elküldte hozzájuk elsődjeit. — Hat fokozat és naprendszer keletkezett, melyek közül a mi naprendszerünk és igy földünk is a hatodikhoz, vagyis a legalsóbb fokhoz tartozik. Ha mindjárt belenyugszunk is ezekbe a különös dolgokba: idegenkedünk attól, hogy véleményünk szerint oly ki nem elégitő tant hirdetnek az isteni hármas egységről ezek a magas szellemek, kiket kénytelenek vagyunk magasaknak elismerni. Idegenkedünk továbbá a teremtésre vonatkozó tanának kettős jellegétől és attól az állításától is, hogy a teremtés Istennel egyidejű és mégis csak kezdete van, vége pedig nincs. ¹) Habár a szellembukást nem kifogásoljuk, sehol sem találjuk alapját a háromszoros szellembukásnak.²) Legzavaróbb hatásúak a számképletek és az ábrák, melyeket aligha fog valaha földi lény megérthetni. ³) A vezető szellemek ugyan gyakran beszélnek parányokról és mégis alighanem egyedeket akarnak alattok érteni,⁴) Összes világnézetüket egészen jól lehetne monadologiának (egyediségtanának) nevezni, csakhogy túllép a közönséges monadologia színvonalán azáltal, hogy egy végnélkül folytatódó teremtést feltételez. Adelma vezetői hirdetik a kereszténységnek igaz voltát. Mivel azonban megkülönbözteti azt a később keletkezett keresztény felekezetek dogmáitól, igen kevéssé elégítik ki kívánalmainkat azok a nyilatkozatok, melyeket erre az őskereszténységre nézve tesz. A vezetők monadologiájához szükség szerint csatlakozik a lélekvándorlástanának egy neme, mely bár nem azonos az indusok és más keleti népek fantasztikus tanával, mégis rokona annyiban, hogy benne is nagy szerepük jut a megmérhetetlen időtartamoknak. Schelling ehhez hasonló gondolatokat nyilvánít a természetnek a szellemvilággal való összefüggéséről folytatott beszédében. (Összes munkái I. r. 9.) — Platón a sakkjátékos eljárásához hasonlítja a szellemeknek Isten rendeletéből a különböző világokba történő elhelyeztetését. (Hasonlítsuk össze Hoffmann filozófiai iratainak I. kötetével.) Monadologiai oldalát tekintve Kun Miklós, Bruno Giordano, Leibnitz, Krause és Fichte tanával hangzik egybe Adelma vezetőinek tana. Arra nézve pedig, hogy a szellemet és a természetet Istenben és a világban foglalja össze : Böhme, Öetinger, Baader és Schelling elméleteivel összecsengő. Szám és ábraképletei Eckchardthausenra, Pythagorasra, ujplátói kabbalisztikus tanokra és Saint Martinnak a számokról irt tanára emlékeztet. (Számok, Saint Martinnak halála után kiadott műve. Páris 1843. Hasonlítsuk össze Baader munkáinak XII. részével, 499—528.) Baader azt mondja, hogy a számokat azoknak az igazságoknak és törvényeknek rövidített fordításai vagy jelbeszédei gyanánt tekinthetjük, melyeknek tárgya és fogalma Istenben, az emberekben és a természetben található fel. A dolgok természetes ténykedésének értelmi ábrázolásai gyanánt is értelmezhetjük, sőt azok tulajdonságainak rekeszei és mozgásai gyanánt; vagy pedig annak a mértéknek vehetjük, melyet önmaguk eltorzitása nélkül át nem léphetnek.

Ezért nevezi Saint Martin a számokat a lények bölcsességének.

Nagyon szépen mondja továbbá Baader az lapon, hogy a számok nem a fogalmak, hanem csak azok bemutatói és hogy nem a lények erői rejlenek a számokban, hanem a számok az erőkben. Ezekkel az erőkkel és fogalmakkal pedig a számokat elegyítenünk nem szabad, noha a számoktól
megválnunk sem szabad.⁵) — Ha immár minden kételyen felülhelyezkedve kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez a gondolatvilág nem Adelma szelleméből származott: akkor a földön tul levő szellemvilág teozófiáját vagy bölcsészetét látjuk ezekben a közleményekben. Nem tagadhatjuk pedig, ha bármikép ítélnők is meg e munkát, hogy mélységes tartalmú, nagyszerű és bizonyos helyeken elragadó; kifejezései világosak, nyelvezete méltóságteljes és velős, akármennyire érthetetlen is az emberi elme számára a benne foglaltatott számképlet. Humboldt Sándor bizonyos megindultsággal beszélt (Kosmos I. 142.) a meteorkövek hullásáról, mert egyedül azokban érinthetünk olyasmit, a mi nem a mi bolygónkról való. Mennyivel bámulatraméitóbb és rendkivülibb lehet még ennél is egy oly bölcsészet, mely a szellemek hónából származik. Akkor is el kellene ezt ismernünk, ha ép oly bizonyossággal hihetnők, hogy Adelma közleményei szellemvilágbeliek, mint amily bizonyosak lehetünk abban, hogy a meteorkövek földünkön tul eső légkörök térségeiből valók.⁶) Mivel azonban kielégitőleg megmagyarázni semmiféle feltevés (hipotézis) nem képes azt, mikép származhatnék ez a médiumi írás Adelma szellemétől vagy emberi környezetétől: kénytelenek vagyunk a szellemek közreműködésének venni. Ez a feltevés pedig semmivel sem kevésbé biztos és érvényes, mint az, a melyet a meteorok eredetéhez fűznek. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt, hogy az ilyen eredetű közlemények megbirálásánál nagy nehézségek merülnek fel, amilyenekkel sűrűn találkozunk ebben a műben is. Egész könyvet kellene írnunk, ha ezt közelebbről akarnók megmagyarázni. Ha lehetőnek gondoljuk azt, hogy a túlvilágon folytonosan fejlődünk, a mi nagyon is elgondolható : akkor lehetségesnek tarthatjuk azt is, hogy a mely kutatásokat azelőtt itt a földön megkezdettünk, ott folytathatjuk. Lehetséges továbbá, hogy ott is vannak különböző rendszerek és világnézetek, melyek a földiekhez hasonlók vagy eltérők azoktól. Ezek csiráiban pedig talán feltalálható az a teljes tiszta igazság, a mit a földi életnek semmiféle rendszerében meg nem találhattunk eddig. Valamely túlvilági rendszernek vagy világnézetnek ép oly kevéssé volna szabad bennünket a magunkéval szemben megkötni, mint bármely földinek magunkétól megfosztani; a mint maguk az Adelma vezetői is határozottan helyeslik és rendjén valónak tartják azt, hogy az ő közleményeiket megvizsgáljuk.

Ha pedig az Adelma vezetői

világnézetének rendszerében találhatnánk bebizonyítható tévedéseket, homályosságokat és más olyasmikot, amik teljesen érthetetlenek maradnának előttünk : minden csodálkozásunk daczára az sem bizonyíthatná még azt, hogy ezek a nyilatkozatok nem a szellemvilágból származnak. Még akkor is kénytelenek volnánk a jelen esetben is elismerni, hogy az Adelma médium közleményeiből mélyértelmü nagyszerű világnézet tárul elénk, melyben örök igazságú gondolatok tündöklenek fényesen világító csillagzatok gyanánt. Ezt a jelentőségteljes voltát még az sem csorbíthatná meg, ha egyik gondolata sem volna már teljesen ismeretlen a földön; vagy ha mind együttesen, vagy szétszórtan fellelhetők volnának már a mi ókori vagy ujabb időbeli nagy földi szellemeinknél. Adelma mindenesetre felsőbbfokuan képzett médiumnak bizonyul. — Evvel még nem mondtuk azt, hogy ő a tökéletesülésnek ennél magasabb fokaira is nem emelkedhetnék, vagy hogy a jövőben nálánál jóval tökéletesebb médiumokkal ne találkozhatnánk ; sőt azt sem mondtuk, hogy a vezető szellemek ennél tökéletesebb módon már nem nyilvánulhatnának.⁷) Adelma vezetői éppen határozottan kilátásba helyezik ez utóbbi dolgot a jövő számára. Nem tarthatnók-e hát ide illőnek Sokratesnek a Herakleitos tanaira vonatkozó ismert nyilatkozatát ? Komoly megfontolással
ugyancsak megemlékezünk itt az őseredeti Shakespearenak kétségtelenül a legfigyelemreméltóbb tapasztalatain alapuló eme mondásáról: sokkal több dolog van a mennyben és a földön, mint amennyiről a ti iskolai tudományotok álmodik. Ki ne tudná, hogy evvel a mondással visszaélni is lehet és hogy vissza is éltek már vele, de minden visszaélés csak torzképe a helyes és igazi alkalmazásnak. Ha irodalomtörténetiróink komolyan igyekeznének arra képessé válni, nevezetes felfedezéseket tehetnének alapos megvizsgálása által annak, mily szoros a rokonság legnagyobb költőink és a legnagyobb teozófok felfogásai között. Kölcsönösen hatottak ezek egymásra ; sőt erősebben a teozófok a költőkre, mint a költők azokra.

Würzburg, 1870. Hoff mann Ferencz,

¹)Mert Istennek vége nincs. Adelma.

²) Nagyon természetes ez. Először az elsődök buktak és ahelyett, hogy javultak volna, újra buktak gőgjük által. Harmadik esetben már az utólag teremtett paradicsomi szellemeket buktatták el. Adelma.

³) Számképletek nélkül lehetetlen bebizonyítani a nyert szavaknak gazságát. A számok úgyszólván üte^röl-ütenjíre haladnak a szavakkal. Adelma.

⁴) Nagyon lehetséges, mert én akkor egyáltalában nem értettem ahhoz, mik az atomok vagy a monadok (parányok és egyedek); nagyon nehéz
lehetett tehát a szellemeknek az én agyamon keresztül olyasmiket írni. Adelma.

⁵) Csudálatosan egybehangzó ez az én vezetőimnek a számokra vonatkozó tanával, hogy minden a számokban rejlik és semmi sincs szám nélkül. Adelma.

⁶) Tudományosan épp oly kevéssé bizonyították be az utóbbit, mint a médiumi irást; mind a kettő kikutatásra várakozó kérdés még ma. Adelma.

⁷) 35 esztendős médiumságom történetében páratlanul áll az a kinyilatkoztatás és annak leglepő Írásmódja, melyet a „Szellem, erő és anyag”- .,-„’ ban nyertem. Soha többet ilyen mélyértelmü dolgot nem kaptam. — Spiritiszta hitünknek ez az irás szilárd alapját képezi; úgyszólván evangeliuma a mi irányunknak. Adelma.