AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 16.

János Evangéliuma 6. rész 39- 62. versek

XVI.

  39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
  40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.
  41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
  42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
  43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
  44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
  45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
  46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
  47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
  48. Én vagyok az életnek kenyere.
  49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
  50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
  51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
  52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
  53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
  54. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
  55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
  56. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
  57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
  58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
  59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
  60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
  61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
  62. Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XVI. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 6. rész; 39- 62. versekhez

A 39. vers mondja, hogy Krisztus ne veszítsen el semmit mindabból, amit Isten Neki megőrzés és vezetés végett átadott. Mindazon szellemekből és világokból, miket Isten vezetés végett reábízott, ne veszítsen el Krisztus semmit. Valamennyien megmentendők, felébresztendők, valamennyinek el kell érniük az újjászületést és törvényesekké kell válniuk.

Aki hisz az Atyában, annak hinnie kell Jézusban is az ö követében; aki hisz Jézusban, az hisz az örök életben és az Atyában is; s aki hisz, az felébresztetik az igaz életre, azaz felvilágosodott, tökéletes szellemmé lesz.

Senki sem juthat igazi megismeréshez más úton, mint ima, isteni közlés és kegyelem útján. Isten megadja az erőt és a megismerést, de ki kell azt küzdeni ima és jó cselekedetek által.

Aki elismeri az Atyát, az elismeri a Fiút, Jézust is, mert az tudja, hogy Isten kezdetben elsődöket teremtett, akik a mindenség támaszai, a bukott szellemek megváltói. Aki ezt meg nem ismeri, az gőgtől van elvakítva vagy nincs alaposan kioktatva. Istent nem látta senki, azért Ő mégis Teremtője a mindenségnek, az örök hatalom mindenki és minden fölött.

Jézus mondja, ,,hogy akik hisznek benne s Őt szóval és tettel elismerik, már magukban bírják az örök szellemi életet”, mert a tett nem mond ellent a cselekvőnek vagy mozgatónak, a következmények nem mondanak ellent az oknak, hanem ezek ismerik egymást és összhangzatos egységet képeznek.

Krisztus a 48. versben magát,,az élet kenyerének” nevezi, és az 50. versben mondja, hogy aki eszik ebből a kenyérből, az élni fog örökké és nem fog meghalni. Azt mondja, ,,hogy az a kenyér, melyet Ő ad, a maga teste, melyet fel fog áldozni a világ életéért”. Hogyan értendő ez? Mi az a Krisztus teste, amelyből egyék az ember, hogy elérhesse az örök életet? Az életnek ez a kenyere, ez a test, Krisztusnak ez a húsa és vére, képletileg jelenti az isteni igét, a Krisztus tanát és életét, melyeknek követése által elérhető a Jézussal való szellemi közösség, vagy a vele való Egység. Csak az, aki vele szellemileg Eggyé lesz s ezáltalfluidikussá, mehet be az örök, változatlan, szellemi életbe Istenhez; csak az élvez Krisztushúsából és véréből, azaz az ö szelleméből s az Ő erejéből; csak az mehet be Istenhez, akiszellemre és mennyei testre nézve hasonlít Krisztushoz. Igenis, egyetek Krisztus kenyeréből és testéből, azaz fogadjátok magatokba az Ő tanát és igéjét és teljetek meg azzal atörvényes elemmel, mely az Ő erejét és szeretetét képezi.

Krisztus a maga életét is feláldoztatanának; ti is áldozzátok fel magatokat egészen a szeretet ezen tanáért. Ezen testi feláldozásazonban sokszorosan félre lett értve a legméltatlanabb sanyargatások és kínzások által. Dolgozzatok ti szellemileg, javuljatok meg szellemileg, sanyargassátok és alázzátok meg a ti gőgös szellemeteket. Sokszor könnyebb önmagát testileg naponkint háromszor sanyargatni, mintakár csak egyszer is önmagát Isten és az emberek előtt igazában leküzdeni és megalázni. Atestnek ezen meggyalázása és kegyetlen kezelése által elhanyagolja az ember azokat az egészséges, szerves feltételeket, melyek segítségével, sőt melyek által javulnia kell.

Neki, mint embernek magas, tiszta szellemmé kell válnia, aki tudja önmagát legyőzni, aki képes önmagán uralkodni. A test legyőzése függ a szellem jóságától és világosságától, aki a testet, mint a szeretet és bölcsesség eszközét használja. Cselekedjék az ember jót, amennyit képes, és fogadja nyugodtan és alázattal mások megvetését. Eszerint tehát a hús és vér alatt érteni kell a Krisztus tanának és igéjének követését. Azért mondja Krisztus: „Aki nem eszik az én testemből és nem iszik az én véremből, az nem fogja bírni magában a szellemi életet”, vagyis: Ha nem szívjátok magatokba az én tanomat, ha nem isszátok az én szavaimat, ha egészen el nem teltek az isteni elvekkel, akkor sohasem lesztek teljesen összhangzatos szellemekké és sohasem fogtok bemehetni az összhangzatos életbe, az ő törvényeinek betöltése által? Hogyan is bírhatnátok Krisztust magatokban másként, mint az ő elveinek követése, az Ő törvényeinek betöltése által? Ez a legbensőbb közösség (áldozás, communió) Jézussal.

Krisztus itt bizonyára az úrvacsorának későbbi bevezetésére is gondolt, mely szintén egyik képe a Krisztussal való közösségnek, az ő szavából való erőmerítésnek és igéje követésének.

Ha Krisztus testét és vérét itt úgy fogjuk fel képletileg, mint az ,,Ő tanát”, akkor mindezen szavak fölséges, mély titkot képeznek. Ha azonban e szavakat – miként az akkori zsidók – korlátoltan, mint valódi húst és vért fogjuk fel, akkor azok a szavak észellenesek, sőt egyenesen emberfalást jelentenek.

Krisztus többnyire képletekben beszélt és mindezt szellemileg értette. Az akkori zsidók nem értették Őt meg, és sok tanítványának az ő beszéde keménynek és megfoghatatlannak látszott, mert nem tudtak behatolni annak szellemébe. Ugyanezen félreértés, ugyanezen emberi, anyagias felfogás a Krisztus szavairól történik még manapság is folyton.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.