AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 7.

János evangéliuma 1. rész; 16-25 vers

16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
  17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
  18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
  19. És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
  20. És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
  21. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
  22. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
  23. Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
  24. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
  25. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

VII. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 1. rész; 16-25 versekhez

A 16. vers így szól: „Az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért”. Így van! Mert hiszen a későbbi teremtés a Messiások vezetése alatt jött létre, minélfogva mi valamennyien, mi másodrendű szellemek, Istenen kívül nekik, a Messiásoknak, avagy Neki, Krisztusnak, hálára vagyunk kötelezve, mert Ő a hordozója és elosztója a kegyelmeknek, ők a törvények szellemi tényezői.

Mózes kapott törvényeket és parancsolatokat a nép számára, a még műveletlen emberiség számára; Krisztus pedig hozott isteni igazságot, kegyelmet, szellemadományokat, megváltást és megvilágítást. Ö volt ugyanis az Úr és Mózes a szolga.

A 18. vers utolsó mondata, mely szerint: „amaz egyetlenegy született Fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, az beszélte meg nekünk”, megsemmisíti az első mondatot, mely szerint: „az Istent soha senki nem látta”; mert az egyszülött Fiú, aki Isten fénykörében, a birodalom központjában van, igenis látta őt. Szemléljétek ebben az Isten és a Messiás közti benső összhangot, és keressétek ismét Krisztusnak az összes többi szellemek fölött álló magasztosságát. A „senki” alatt itt a hús, az anyag értendő, és világosabban így kellene szólnia: „Egyetlen ember, egyetlen érzéki szellem sem láthatja meg Istent”, hiányzanak neki ehhez az összes képességek; de igenis meglátja Őt a szellemi tökély és egység.

A következő versek ismét annak megerősítését tartalmazzák, hogy önmaga, János, nem messiási, nem krisztusi szellem; a maga alázatosságában még prófétának sem nevezi magát, hanem „kiáltó szónak a pusztában”.

Arra a kérdésre, hogy ,,Illés-e ő”, azt felelé: „Nem vagyok”. Mint ember tehát rendes (normális) állapotában nem bír előbbeni lényegiségének tudatával; de emelkedett szellemi állapotában (extázisban) igenis tudatával bírt annak, éppúgy, mint ahogy saját földi küldetésének teljes tudatával rendelkezett.

Az újra testöltés törvényének alapgondolata az ázsiai népek sok vallásában él, de többnyire eltorzítva és elhomályosítva.

Az újra testöltés, azaz az anyagi testek gyakori változtatása követte a szellemek bukását mint megváltó haladási és művelődési törvény; erről egyéb iránt ezen médium és más médiumok is eleget írtak már magas és kifejlődött szellemek nyilatkozatai alapján. Itt csak hangoztatni és kiemelni kívánom ezt a törvényt, csak annyit akarok itt mondani, hogy újra test-öltési törvény létezik, mint a szellembukás következménye. Ez a törvény isteni jóság, kegyelem, kiegyenlítés és kiengesztelése az ellentétnek a törvénnyel. Következménye a szellemek bukásának. Bukás nélkül nincs bűn, nincs ellentét, nincs anyag, hanem örökké zavartalan összhang és szellemi továbbképződés; de mert a szellemek elbuktak, azért a következmény érzékiség, anyag, emberré levés.

Mármost az olyan szellemek, akik nem buktak, akik az összhangot meg nem zavarták, és tiszták maradtak, azok szabadon tovább képződhetnek az anyagtalanban, megmaradnak szellemeknek, munkásoknak a szellemiben és megtalálják ott a maguk haladását. Ez szolgáltatta az alapgondolatot ahhoz a hithez, hogy vannak arkangyalok, Szerafimok és Kherubimok, melyek valamennyien a foklétrába foglaltatnak, és mint ilyenek léteznek.

A szellemek bűnbeesésük mélységéhez és természetéhez képest részesülnek a testöltésben. Van itt egy nagy foklétra és vannak határozott törvények arra nézve, hogy mennyi anyag-változtatást igényel ez vagy amaz eset egészen a szellem megtisztulásáig. Vannak szellemek, akiknek csak egy emberré levésre van szükségük, hogy azután kiképződhessenek a szellembirodalomban, az anyagtalanban. Ezen törvény, úgyszólván, egészen a szellem minősége és lényege szerint nyer alkalmazást. Kényszer nincs, de igenis van természettörvény, melynek követéséhez van a szellemnek szabad akarata és esze.

A mélyen bukott szellem, akinek esze puszta ösztönné fajult, aki már nem képes szellemileg szeretni, gondolkodni, ítélni, beleesik a körforgás természettörvényébe, mígnem újból felébrednek az ő szellemi képességei – ekkor azután újból kezdődik az önmunkálkodás. Saját akaratával és eszével kövesse és tartozik követni a szellem ésszerűen a természettörvényt, elismerve ennek bölcsességét.

Küldetéseket, magasabb természetű feladatokat végeznek magas, jóknak megmaradt szellemek Isten iránti szeretetből. Ez történt Jánossal is. Neki, mint Krisztus előfutárának kellett feladatot teljesítenie, ő tüzetesen ismeri azt az álláspontot, melyet elfoglal a Megváltóval szemben.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.