AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 10.

János evangéliuma 3. rész; 1-15. vers

X.

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
  9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
  10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
  11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

X. Szellemi magyarázat a János evangéliuma 3. rész; 1-15. versekhez

Ezen fejezet határozottan és világosan bizonyítja az újra-testöltés törvényét, a többszöri születés törvényét azok számára, akik a húsból valók, azaz buktak és nem a szellemből valók, azaz tökéletlenek.
Bizonyítja azután ezen fejezet továbbá, hogy Krisztus az Isten Fia. Aki ebben kételkedni akar, ám tegye; de az, ami itt meg lett írva, világos és velős, örök igazság.
A tudós Nikodémusznak is akkor érthetetlenek voltak Krisztus szavai, s még manapság is azok majdnem az összes embereknek. A jámboroknak azért, mert ők nem akarják elfogadni az újra testöltést, s mert ők maguk készítették maguknak Krisztusról saját dogmáikat. A tagadóknak, mert ezek csak az anyagból, a földi élet rövid pillanatából következtetnek. Nikodémusz nagy tekintélyben álló férfiú volt Izraelben, aki tanulmányozta az összes régi könyveket. Hatalmas vonzalmat érzett Krisztushoz, és gondolkozott azon, hogy tényleg Ő-e a megígért Messiás. Félve az emberektől és az ő gúnykacajuktól, meglátogatta Krisztust észrevétlenül éjjel és szólt hozzá: „Mester! Tudjuk, hogy az Istentől jöttél tanító Mesterül; mert senki nem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem, ha Isten leend azzal”.
Erre felelte neki Krisztus: „Bizony, bizony, mondom neked: Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Istennek országát”.
Nikodémusz előtt ez megmagyarázhatatlannak tetszett, azért újból kérdést intézett, melyre Krisztus világosan válaszolt: „Bizony, bizony, mondom neked: Ha valaki nem születik víztől, a keresztségtől, a Fiúnak elismerésétől, tanától és követésétől, és a Szentlélektől (szellemtől), mint szellemileg gondolkozó, szabaddá lett ember, aki legyűrte az érzékiséget, nem mehet be az Isten országába. Az egységnek és a szellemnek országába, mert a hús és az érzékiség maradnak földiek és emberiek, csak a szellemi tulajdonságok mennyeiek és örökkévalók.
Azért ne csodálkozzál, ha mondom neked: „Szükség nektek újonnan születtetnetek”, mert ez annyit tesz, mint átváltozni, átszellemülni, mássá lenni; a húst, a hibákat és bűnöket levetni. Hogy ezeket levethesd, újból kell születned, hogy keresztül mehess a tisztulás összes fokozatain, melyeknek feladata, hogy felemeljenek téged az anyag fölé, hogy tökéletesítsék szellemedet, mely csak így mehet be az Isten országába.
Átalakulás nélkül, újraszületés nélkül nincs átváltozás, nincs haladás. Aki bukott szellem, az kénytelen megbűnhődni a saját bukásának mélységét és fokát; ez vonja maga után a születést és újraszületést.
Krisztus azt mondja: „Ti halljátok a szélnek zúgását és nem ismeritek létezésének törvényeit; látni nem látjátok, csak hatásaiból ismeritek. Így járnak köztetek azok, akik magasabb szellemtájakról érkeznek; ti nem értitek meg őket, az ő jeleik nektek csodák és mégsem hisztek azokban”.

A 11. vers így szól: „Bizony, bizony, mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk; és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; de a mi tanúbizonyságunkat, ti emberek nem veszitek be”.
És hát nem így van ez manapság is, óh emberek! Mennyire igazán és a mai napokra illően mondja Krisztus továbbá a 12. versben: „Ha földi dolgokat mondottam néktek, és nem hiszitek: mi módon hiszitek, ha mennyeieket mondandók nektek?” Így van, ti még azokat a kisebb fokú szellemi megnyilatkozásokat sem hiszitek el, melyek naponként előfordulnak a földön, menynyivel kevésbé hinnétek el tehát a magasabb szellemi dolgokat!
Hiszen a jeleknek elegendő mennyisége érkezett már. Naponként ismétlődnek a szellemvilágnak ezen intelmei, és mégis tagadják azokat az emberek, kevesek kivételével, akik azokban felismerik a mennyei intést. Méltó-e tehát az emberiség magasabb kinyilatkoztatásokra?
Sokan mondják: A szellemi téren való összes búvárkodások mindeddig egyoldalúaknak és ki nem elégítőknek bizonyultak. Úgy van, de miért? Mert ti azt, amit bírtok, amit láttok, amit kaptok, soha elegendőképpen ki nem nyomoztátok, és meg nem vizsgáltátok.
Ti mindig a dolog külsejével foglalkoztatok, a magjával pedig nem törődtetek. Igenis, kaptatok elég jelet, elég csodálatos dolgokat; rajtatok áll, azokat értékesíteni, tanulmányozni, megszentelni. De mert az emberek anyagiasak, azért nem fogják fel a szellemit, s így újból kell születniük, hogy megtanulják azt megérteni.

13. vers. Senki sem mehet be a mennyek országába, aki ahhoz nem hasonló vagy vele egyenlő, mert az alacsonyabbik csak átváltozás, hasonlóvá levés által egyesülhet a magasabbikkal.

3
Krisztus magát Emberfiának nevezi. Ezzel hangsúlyozni kívánja a maga megváltási áldozatát.
Mindjárt utána a 14. versben keresztre feszítéséről szól; bizonyítéka ez az Ő határozott előretudásának.
A 15. versben, halljátok csak! Halljátok? Ti, akik lekicsinyelni akarjátok Krisztus erejét és lényét!
Igazság és törvény az, hogy mindazok, akik hisznek Őbenne, el nem vesznek; mert ha hisznek Krisztusban, akkor hisznek Istenben, önmagukban és a világtörvényben, s ilyképpen haladnak előre a világosság és örök dicsőség birodalmába.
Aki nem hisz Krisztusban, az már önmagát ítélte el, azaz hogy kénytelen elviselni hitetlenségének következményeit.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.