IMA a Hephatából – Adelma

DÁNIEL KÖNYVE – 2:22 (368)

„Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben és világosság lakozik Ővele.” Végtelen jóságú Isten! Te kinyilatkoztatod nekünk az elrejtett dolgokat, Te világossággal árasztod el a mi sötétségünket. Tenélküled örökös sötétségben és tudatlanságban lennénk, szellem és élet nélkül. Te adtál nekünk szellemet és életet. Te adsz nekünk értelmet és képességet, hogy megérthessük a dolgokat. Óh mily szomorú, hogy némely ember el nem ismeri, hogy ezek a Te kegyelemadományaid! Okosaknak és bölcseknek képzelik magukat, és Téged, akiből minden élet ered, tagadnak, s ezáltal önmagukat semmisítik meg. Irgalmas Isten, légy kegyelemmel az emberiség iránt, s engedd, hogy a Te világosságod áttörje ezt a sötétséget. Én csak gyarló teremtmény vagyok, de mostantól kezdve életemet és lelkem egész erejét a legszentebb célnak: a Te neved dicsőítésének fogom szentelni. Harcolni akarok a sötétség ellen, és magasan akarom lobogtatni a Benned való hitnek zászlaját, amíg csak el nem szólítasz az élet küzdőteréről. Istenem, erősíts és gyámolíts engem a szent és igaz ügyért való küzdelemben! Ámen.

Abonyi Tibortól kaptuk a képes idézeteket a Névtelen Szellem nyilatkozataiból. Ezekből válogatunk.

„Jóllehet a szerelem a szeretetnek különálló meghatározott formája, mégis nagyon eltérő e kettő úgy vonatkozásaiban, mint eredményeiben. E két érzésnek minden korban megvolt az elkülönítése egymástól, és mindig a kor felfogása szerint határozták meg egyiknek és másiknak a lényegét. Volt idő, mikor a szeretetnek nagy összevont és egyben kifejezett formája volt a szerelem fogalma kivétel nélkül, a nemek nem határoztak benne semmit; azt mondhatnám, ez volt talán a legtisztább felfogása a szerelemnek.”

A Névtelen Szellem közleményei Eszter médium útján I. kötet, IV. rész: Vegyes közlemények. 12. A szerelem szellemi megvilágításban – részlet

A FELOLVASÁS, A KÉPVÁLOGATÁS ÉS ADELMA IMÁINAK TALLÓZÁSA ADI AJÁNDÉKA