ETIKAI SPIRITIZMUS 13. – II.
ETIKAI SPIRITIZMUS 13. – II.

ETIKAI SPIRITIZMUS 13. – II.

A VILÁG A LÁTSZATOT JUTALMAZZA, AZ ÚR AZ IGAZSÁGOT – II. rész

HARMADIK FOK – A KETTŐS TEHER

Aki egyszerre két úton akar járni, végül egyikre sem érkezik meg. A kettős teher abból születik, hogy az ember egyszerre akar megfelelni a külső elvárásoknak és a lelkiismeretének. Szeretné megőrizni a világ jó véleményét, de közben érzi, hogy valami másra hívja az igazság. Így két irány között marad, és azt hiszi, hogy ez a bizonytalanság biztonságot ad neki.

A hazugság terhét azonban nem azért kell letenni, mert minden teher rossz. Van olyan teher, amely formálja az embert, megtanítja türelemre, hűségre és felelősségre. Más teher viszont lassan rohasztja a lelket, mert nem az igazságból fakad. Ezt nem hordozni kell, hanem elengedni.

A haladottabb lelkek körül működik egy védőtörvény, amely nem engedi, hogy a rossz korlátlanul elhatalmasodjon. Ez a védelem azonban nem arra szolgál, hogy a kettős életet örökké fenntartsa, hanem arra, hogy az ember végül eljusson a döntésig. Isten mindenekfelett jó, és csak jót ad, de nem szabad összetévesztenünk a jót azzal, ami jólesik. Ami a testnek kellemes, az nem mindig használ a léleknek, és ami fájdalmas, az néha éppen a gyógyulás kezdete. (A maradékhoz I. kötet – „Van védőtörvény a haladottabb lelkek körül” / Az utolsó óra munkásaihoz IV. „Isten mindenekfelett jó, Isten csak jót ad, de a jót nem szabad összetéveszteni a jólesővel” / „Ami a szellemnek jó, sokszor a testnek nem jóleső”)

A kettős teher azért maradhat fenn sokáig, mert az ember a pillanatnyi nyugalmat védi a valódi béke helyett. A kegyelem ezért gyakran fokozatosan érkezik: először figyelmeztet, később szorít, végül pedig olyan helyzetet teremt, amelyben már nem lehet tovább menekülni a döntés elől. (Titkos Tanítások III. – „Isten szeretete kegyelemmé alakul, rétegekké alakul” / Kegyelem törvényvilága – „A kegyelem rétegződése: figyelmeztetés, szorítás, kényszerítés, megrázkódtatás, szétválás”)

NEGYEDIK FOK – A HATNI VÁGYÁS

A hatni vágyás mögött sokszor a régi természet működik. Az ember azt nézi, hogyan látják őt mások, mit szól majd a közösség, hogyan őrizheti meg a jó hírét, és miként kerülheti el a kellemetlenséget. Ilyenkor nem feltétlenül a rossz szándék vezeti, hanem az a vágy, hogy továbbra is elfogadható maradjon.

A jóság azonban túlhajszolva elveszítheti a természetét. Ha már nem mer igazat mondani, akkor nem jósággá, hanem gyávasággá válik. Az ember ilyenkor a saját félelmét nevezi szeretetnek, és a másik pillanatnyi nyugalmát fontosabbnak tartja annál, ami hosszú távon valóban használna neki.

A próbatételek egyik legnagyobb haszna, hogy megmutatják, hol maradt még jelen a régi természet. A bűnök nem különálló jelenségek, hanem egyetlen belső betegség különböző tünetei. A hatni vágyás, a megfelelési kényszer és a jó benyomás keresése csak a felszínen megjelenő jelek. Ha az ember csupán ezeket próbálja elnyomni, a valódi ok pedig érintetlen marad, a betegség más formában fog újra jelentkezni. Nem a tünetet kell csupán kezelni, hanem azt a lelki állapotot, amelyből a tünet fakad. (Az utolsó óra munkásaihoz IV. „A bűnök nem különálló dolgok, a bűnök egy egységet alkotnak. Nincs külön ilyen vagy amolyan bűn. Egyes formái csupán tünetek, a lélek betegségének kiütései” / Úton hazafelé IV. – „A régi természetben maradt ember, a szokás hatalma”)

ÖTÖDIK FOK – A KÉTFÉLE VALÓSÁG

Ezen a ponton már nem csupán arról van szó, hogy az ember mit mutat magáról, hanem arról, hogy melyik valóságban él. Létezik formai igazság, amely kívülről helyesnek látszik, belül azonban üres. És létezik tényleges igazság, amely belülről fakad, ezért kívül is megállja a helyét. (Úton hazafelé II. – A formák uralkodásáról – „Van formai igazság, amely kívülről igaz, belülről üres, és van tényleges igazság, amely belülről igaz, ezért kívül is megáll”)

A látszat szerinti élet gyakran gyors megnyugvást ad. Sima, rendezett és elfogadható, de nem táplálja a lelket. Aki ebben él, kívülről akár nagynak is tűnhet, belül mégis üres marad. A forma megőrzése ilyenkor fontosabbá válik, mint az, hogy mi történik az ember lelkében.

A Káin-bélyeg is ezt a meghasonlást fejezi ki: amikor valaki egy közösségi vagy külső rendet véd, miközben belül már elszakadt attól, ami igaz. A forma még áll, de a lélek már máshol van. (Úton hazafelé I. „Felvették azt az egyenlővé tevő közösséget, az Isten ellen lázadó szellemek pusztító természetét, amellyel felvették a Káin bélyegét” / Evangéliumi spiritizmus III. – „A teremtett mindenségnek semmiféle része, ahol összhang van, törvényesen be nem fogadhatja azt, aki Káin-bélyeget visel”)

Krisztus azonban az egyetlen valódi középpont ebben a képzeletszülte földi világban. Az anyagi világ sokszor azért tűnik annyira valóságosnak, mert az ember a legsűrűbb és legsötétebb rétegeket tekinti biztos alapnak. Krisztus fénye azonban átvilágítja ezt a homályt. Az Ő harca nem pusztán egy külső rendszer ellen folyt, hanem a valóság küzdelme volt mindazzal szemben, ami csak látszatként uralkodott az emberek fölött. (Az utolsó óra munkásaihoz IV. , Látszat és valóság – Virágvasárnap 1940 – „Krisztus az egyetlen realitás ebben a képzeletszülte földi világban” / „Krisztus az a ragyogó fényközpont, aki bevilágítja ezt a sötét romvilágot. Krisztus harca a valóság küzdelme volt a látszattal” / „Amit a hit nélkül szűkölködők realitásnak tartanak, az a képzelet szülte legsötétebb fátyol: az anyag”)

HATODIK FOK – AZ IGEN ÉS A NEM

„Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem.” Ez nem egyszerűen a szavak tisztaságára vonatkozik, hanem arra, hogy az ember vállalja is, amit kimond. A mellébeszélés sokáig simábbá teszi az életet, mert nem kényszerít döntésre, de közben lassan felőrli a bizalmat. Az igaz beszéd néha nehéz, mégis ez adja vissza az ember belső egységét. (Hegyi beszéd szellemi magyarázata – Máté 5:37 – „Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem, ami ezen felül vagyon, az a gonosztól vagyon”)

Isten tudtával történik minden, de nem minden Isten akarata szerint történik. Az ember szabad akarata dönti el, hogy melyik törvénynek enged teret önmagában. Ezért mindenkinek színt kell vallania. A kimondott igen és a kimondott nem nem puszta hang, hanem döntés, amely nyomot hagy a lélekben. (Közlemények I. – „Mindenki beírja nevét a történések könyvébe” / Jelenések 3:5)

Mielőtt az ember igent mond, meg kell mérnie az erejét. De ha egyszer valóban kimondta, akkor az igen ne váljon később nemmé. Az igazság hatalma nagy, ezért még a legjobb szándékú kiszínezés is rombolhat. Amikor a hagyomány utólag kijavítja a szentek életét, letörli róluk a gyengeséget, és csak a hibátlan képet hagyja meg, azzal sok ember reményét veszi el. Krisztus élete azért olyan erős, mert nem retusált életet látunk benne. Ő is gyötrődött, vért verejtékezett, és könyörgött, hogy múljék el tőle a keserű pohár. Éppen ezért hiteles: nem elrejti az emberi gyengeséget, hanem megmutatja, hogyan lehet azon keresztül is Istenhez fordulni. (Az utolsó óra munkásaihoz IV. „Mennyire nagy hatalom az igazság, mennyire nem szabad ellene véteni még a legjobb tendenciával sem” / „Egy kicsi javítás milyen nagy rombolást végez” / Manna a hit táplálására – „Gondold meg előbb, elég erős vagy-e” / „Az ember igene legyen mindig igen”)

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük