IMA a Hephatából – Adelma

A FELESÉG IMÁJA (163)

„Én Istenem, azért a lélekért könyörgök most Hozzád, akivel örökre összekötöttél engem: szeretett férjemért. Add, óh Istenem, hogy mindig a Te szolgád legyen; igazság szelleme, jöjj és töltsd be egészen szívét és lelkét a Te világosságoddal, vezéreld és erősítsd őt. Megváltóm, adj neki a Te szeretetedből, s engedd, hogy a Te tiszta szereteted forrassza össze lelkeinket. Istenem, légy velünk és segíts, hogy a Te parancsaid szerint éljünk; engedd, hogy egykoron egyesülten leborulva imádhassunk Téged! Add, hogy hálával fogadjunk minden bajt és bánatot, amivel a Földön meglátogatsz. Hallgasd meg, Uram, szolgálóleányod könyörgését. Ha veszély fenyegeti őt, küldd oltalmára jó angyalaidat, és ha közülünk egyiknek szenvednie kell, add, hogy én legyek az. Add nekem a szenvedéseket, neki az örömöket; óvd meg őt minden bajtól, betegségtől, szükségtől és szenvedéstől; én szeretném ezeket helyette elviselni. Őrizd meg lelkét a gonosztól, légy vele, jó Istenem! Engedd, hogy örökké engedelmes gyermekeid maradjunk és a Te szent akaratod szerint éljünk. Ámen.”

*

Sokan erős akaratnak tartják a makacsságot, pedig ez a kettő igen különböző. Az akarat erő, míg a makacsság haszon nélkül való szétforgácsolásai az erőnek.

Abonyi Tibortól kaptuk a képes idézeteket a Névtelen Szellem nyilatkozataiból. Ezekből válogatunk.

„A nehéz időkben látszik meg, hogy a lélekbe rendszertelenül belenevelt hit inkább ártalmára, mint hasznára van az igaz eszmének. Mert vagy vakhitté válik, vagy pedig üres külsőséggé, amelyhez mégis babonás félelemmel ragaszkodik. Az ilyen külső hit, a testi ember hite, egyik legnehezebben levethető ruhája a léleknek. Belső lelkivilága pedig olyan, mint egy vad erdő, amelyet nem gondoz senki. Jóllehet nincsen minden jónak híjával az ilyen lélek, sőt sokszor igen szép erények is meg-meghúzzák magukat a bűnök árnyékában, de ezeket a szellem még nem fedezte fel önmagában.”

A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter Médium útján I. KÖTET. – IV. RÉSZ: VEGYES KÖZLEMÉNYEK. – 11. TARTSUNK RENDSZERT A LELKI JAVULÁSBAN ÉS FEJLŐDÉSBEN. 1925. június 10.