ETIKAI SPIRITIZMUS 13. – I.

Örömömre visszatért Lilla és ennek okán újra elmélyedhetünk az Etikai Spiritizmus sorozat mély eligazító gondolataiban. A mostani címe: A világ a látszatot jutalmazza, az Úr az igazságot. Lilla 9 részben – Ő Fokoknak hívja tehát nevezzük mi is így – 9 Fokban részletezi a földi élet próbatételeit. Vagy ezeknek az itt összefoglalt gondolatait. A mostani írás 3 részben lesz olvasható. Azért rövidítek, mert érdemes többször olvasni egy-egy részt.

A VILÁG A LÁTSZATOT JUTALMAZZA, AZ ÚR AZ IGAZSÁGOT – I. rész

Már elérkezett az az idő, amikor az ember életében egyre világosabban meg kell mutatkoznia annak, hogy mihez igazodik: ahhoz, amit a világ elfogad és megjutalmaz, vagy ahhoz, amit az Úr igaznak lát. A kettő ugyanis nem mindig esik egybe. Amit az emberek helyeselnek, azt Isten sokszor próbára teszi, amit pedig a világ elutasít, abban az Úr olykor éppen azt őrzi, ami maradandó. Ezért nehéz a belső út, és ezért nem lehet egyik fokát sem átugrani. Minden felismerés egy korábbi felismerésre épül, és ha valami kimarad, később ugyanott támad rés az ember lelkében.
A kezdeti időkben talán elégnek látszik jónak lenni. A világ a jóság külső jeleit is méltányolja: a kedves szót, a békés viselkedést, a jó benyomást és azt, ha valaki nem okoz kellemetlenséget. Egy idő után azonban már nem elegendő mindez. Akkor az embernek nemcsak jónak kell látszania, hanem igaznak is kell lennie. Mert az a jóság, amely mögött nincs igazság, idővel kiüresedik. Kívül szépnek mutatkozik, belül mégis erőtlen marad, és aki erre építi az életét, végül maga is megbetegszik tőle.

ELSŐ FOK – A FELISMERÉS

Az első lépés annak felismerése, hogy nem minden szeretet valódi szeretet. Kívülről kétféle magatartás akár teljesen egyformának is tűnhet, belül azonban egészen más indítékból fakadhat. Van olyan jóság, amelyben nincs igazság, és van olyan igazság, amely első pillanatban nem tűnik jónak. A hibás szeretet éppen az a jó, amely nem igaz.
Az ember sokszor azért hallgat, mert nem akar fájdalmat okozni. Nem mondja ki, amit lát, mert fél a másik reakciójától, a veszekedéstől vagy attól, hogy szeretetlenné válik a másik szemében. Így azonban a hallgatás nem gyógyít, hanem tovább takarja azt, ami már romlásnak indult. Aki nem meri kimondani az igazat, az nemcsak a másikat tartja bizonytalanságban, hanem önmagát is. A szeretet ilyenkor takaróvá válik, amely alatt a seb tovább fertőződik. (Elszórt Kalászok I. – „Az elromlott sebeket nem lehet külső, szépnek tetsző takarókkal meggyógyítani” / „A részért nem lehet és nem szabad az egészet feláldozni”)
A Névtelen Szellem tanítása szerint az igaz és a látszólagos jó megkülönböztetéséhez alázatra van szükség. Alázat nélkül az ember könnyen összetéveszti a kedvességet a jósággal. A kedvesség elsősorban tetszeni akar, a jóság azonban nem a másik pillanatnyi tetszését keresi, hanem azt, ami valóban használ neki. Ezért a jóság néha hallgat, máskor viszont éppen a kimondott szóban jelenik meg. (Névtelen Szellem bölcsészete – „Az alázatosság az első az igazán bölcsek alaperényei között”)
Az igazság önmagában nem mindenkiben talál visszhangra, mert mindenki abból a lelki közegből szemléli a világot, amelyben él. Az ember gyakran azért tart valamit jónak, mert a környezete, a megszokott gondolkodása és a közössége is annak tartja. Így válhat elfogadottá az is, ami valójában csak rokonszenves, de nem igaz. (Az utolsó óra munkásaihoz IV. kötet, „Az igazság magában véve, mert igazság, nem bír hatékonysággal, csak olyan emberek és szellemek előtt, akik már szabadok” / „Elvek kormányozzák a világot. Ezeknek produktumai fluidok, és ezekbe vannak beágyazva a tömegek”)
A hallgatás tehát nem mindig alázat. Lehet pusztán külső forma, amely mögött félelem vagy önvédelem húzódik meg. Az elromlott sebeket azonban nem lehet szép takarókkal meggyógyítani. A sebet ki kell tisztítani, még akkor is, ha ez fájdalommal jár. A részért nem lehet az egészet feláldozni; ami fertőzött, azt el kell távolítani, hogy az egész megmenekülhessen. Ha az ember nem meri megtisztítani a sebet, az idő veszi át a kezét, és lassan mindent megmutat, amit a szeretet nevében eltakart. (Elszórt Kalászok I. – „A részért nem lehet és nem szabad az egészet feláldozni, a fertőzött részt ki kell vágni, hogy az egész meggyógyuljon”)

MÁSODIK FOK – AZ IDŐ PRÓBÁJA

Mindennek rendelt ideje van, de az idő önmagában nem gyógyít meg mindent. Inkább próbára tesz, és közben megmutatja, mi maradt meg valódi tartalomként, és mi volt csupán külső forma. Az ember gyakran úgy érzi, hogy ő osztja be az időt: megtervezi, elrendezi, késlelteti vagy éppen sietteti az eseményeket. Valójában azonban az idő osztja őt, mert megmutatja, mihez ragaszkodik, mitől fél, és mit képes elengedni.
Vannak kötések, amelyeknek valódi súlyuk van. Ilyen a kötelesség, a fogadalom és az a belső parancs, hogy amit az ember vállalt, azt tartsa meg. A fogadalom azonban csak addig élő, amíg a lélek is benne van. Ha a belső igazság eltűnik belőle, akkor a fogadalom könnyen börtönné változik. Nem azért, mert a hűség értéktelen, hanem azért, mert a külső megtartás önmagában nem pótolja azt, ami belül már nincs jelen. (Az utolsó óra munkásaihoz I. kötet – „A törvény nem egyéb, mint rendszerbe foglalt kegyelem” / „Az erények túlhajszolása a bűn fejlődését mozdítja elő” / Elszórt Kalászok – „A forma, amelyből a lélek kiment, üres forma, nem véd, hanem fojt” / Manna a hit táplálására – „A fogadalom szent, de csak addig, míg a lélek is benne van”)
A törvény rendszerbe foglalt kegyelem, de az erények túlhajszolása is tévútra vezethet. Az ember nem attól tisztul meg, hogy állandóan önmagát erőlteti, hanem attól, hogy életének minden mozzanatában kapcsolatba kerül Istennel. Ez a kapcsolat lassan elhalványítja azt a homályt, amelyet a tudatlanság és a régi természet szőtt köré. (Az utolsó óra munkásaihoz I. kötet – „A törvény nem egyéb, mint rendszerbe foglalt kegyelem” / „Az erények túlhajszolása a bűn fejlődését mozdítja elő” – IV. kötet, „Van egy természetes módja a lélek megtisztulásának: állandó kapcsolat Istennel”)
Az időnek három arca van. Az egyik a várakozás, amikor az ember azt reméli, hogy majd valaki más kimondja helyette azt, amit neki kellene vállalnia. A másik a halogatás, amikor a döntés elől újabb és újabb indokok mögé húzódik. A harmadik az érlelődés, amelyben a lélek valóban felkészül arra, hogy ne csak kívülről rendezze el az életét, hanem belül is igazabbá váljon. A várakozás és a halogatás sokáig békét teremthet a felszínen, az érlelődés azonban az, amelyből valódi érettség születik. (Manna a hit táplálására – „Minden meghasonlásban rendszerint a test győztes a szellem felett”)

Lilla gondolatai az Evangéliumi Spiritizmus tanításairól, elmélyült bölcsészetéről roppant aktuálissá vált, különösen a mostani időszakban. Köszönjük eligazító segítségét.

FORRÁSOK
Névtelen Szellem – Az alázatosság az első az igazán bölcsek alaperényei között
Elszórt Kalászok I–II. – Az elromlott sebeket nem lehet külső takarókkal meggyógyítani; a részért nem lehet az egészet feláldozni
Úton hazafelé I–II–IV. – A formák uralkodásáról; Káin bélyege; a nagy szétválás már elkezdődött
Az utolsó óra munkásaihoz I. kötet – A törvény rendszerbe foglalt kegyelem; az erények túlhajszolása
Az utolsó óra munkásaihoz IV. kötet – Az alsóbbrendű érzések szemetje; az igazság hatékonysága; Isten csak jót ad; a rossz gyógyító adagolása; a lélekben létrejövő világ; az igazság hatalma; a bűnök egysége; látszat és valóság
Manna a hit táplálására – Gondold meg előbb, elég erős vagy-e
Titkos Tanítások II–III. – Az ellentétek találkozásából bomlás és újulás; Isten szeretete rétegekké alakul; a megbocsátás nem eltörlés, hanem betakarás
Kegyelem törvényvilága – A rétegzett kegyelem és az úrvacsora belső jelentése
Mai kor vallása – Baál-kultusz; az anyag szellemének imádása; a tele csűr
Közlemények I–III. – Belső óra; fény és meleg; közösségi fejlődés
Evangéliumi spiritizmus I–III. – A törvényt alkalmazni kell; a Káin-bélyeget viselőt nem fogadhatja be a boldogság világa
Hegyi beszéd szellemi magyarázata – A boldogmondások mint fejlődési fokok