Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 35.

XXXV. János evangéliuma 17. rész; 4.- 26. vers

4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
  5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
  6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
  7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
  8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
  9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
  10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
  11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
  12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
  13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
  14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
  16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
  17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
  18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
  19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
  20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
  21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
  22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
  23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
  24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
  25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
  26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 17. rész; 4. -26. versekhez

XXXV.

4-10. vers. Jézus dicsőítette Istent a Földön és dicsőíti Őt ma is azok által, akik követve Krisztus tanait, szolgálnak Istennekszellemben és igazságban; és az imák meghallgatása által,melyeket az emberek Jézus nevében, az Ő ígéreteire támaszkodvaintéznek Istenhez. Jézus önmagában hozta el nekünk az isteniküldetés fogalmát s mi azt átvettük Tőle s adtuk tovább, sez a missziófogalom tovább él sok ember szívében a kereszténységnagy zavarai és viszályai közepette. Vannak mindig egyesek,akik mégis felfogják Krisztus szellemét, és magukban hordjáka nagy Krisztus-gondolat egyesülését, s áthidalni tudják valódikeresztény szeretettel az egyházi szakadások örvényeit.

Ezen a szent estén Krisztus lelkének mélyéből könyörög az Atyához azokért, akik igazán felismerik és követik az Ő szavát. Ezek szellemileg egyek Jézussal és Istenhez tartoznak.

A 11-23. versekben Krisztus ismét szeme előtt tartja az egységet, a békét, mely tartsa össze az Ő követőit. Azt kéri Istentől, hogy legyenek ők egyek viszály- és civakodás nélkül.

Előre látta Ő, hogy ők viszálykodni fognak az Ő szavai fölött és hogyan fogják elferdíteni az Ő tanát; azért könyörög Istenhez: „Tartsd meg a Te neved által őket, hogy egyek legyenek, mint mi.” Bírják ők is azt az egységet és erőt, mely Jézust Istennel köti össze. Isten, a Messiás és a megváltott emberiség, ez aztán az igazi Háromság; ebben higgyetek, mert ez pozitív igazság.

A 12. versben említett „a veszedelemnek ama fia”, Júdás, a ledöntött elsőd szellem – képe minden visszásságnak -, mely megjelent azért, hogy Jézust a maga legbensőbb életében háborgassa, akadályozza, vagy lehetőleg gyengítse. Mely fonákság visszfényét bírja a minden magasztosat tagadó emberiségben – önmagától tévedt le a törvénynek és a jónak útjáról. Beleveszett a törvénytelenségnek valami örökkévalóságába és kénytelen újból megkeresni a törvényt, kénytelen az utat újból megtalálni kimondhatatlan fáradalmak, munka és vezeklés által, miként a visszás emberiség, mely tévedésben botorkál és mégis kénytelen megtalálni valamikor az igazat.

A 15-16. versekben Jézus könyörög Istenhez, hogy segítsen azoknak a jó szellemeknek, akik mint testet öltött emberek hirdetik a Földön az Ő igéjét, mert Ő tapasztalta, milyen nehéz az élet a Földön, milyen irtózatos ott a bűn és mennyire megfélemlíti ez azokat a hirdetőket; azért könyörög Ő mindazokért, akik megváltó missziókat lesznek teljesítendők a Földön.

A 24. versben Jézus világosan megmondja, hogy Ő volt még mielőtt létezett a Föld; Ő tehát a kezdetnek egyik elsődje, aki sohasem szakította meg az Istennel való egységét, aki Istent kezdettől fogva szerette és parancsolatainak egyikét sem sértette meg; épp ezért szereti is Őt Isten, mint a Földön egyszülött fiát.

Krisztus kéri az Atyát, hogy fogadja be az Ő követőit és hűséges tanítványait is oda, ahol Ő van, hogy ezek Nála legyenek, az Ő dicsőségében, az Ő szeretetében.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.