Az ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 41.

János evangéliuma 21. rész; 1- 25. vers

XLI.

1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
  2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
  3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
  4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
  5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
  6. Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
  7. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
  8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
  9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
  10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
  11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
  12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
  13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.
  14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
  15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
  16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
  17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
  18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
  19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
  20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
  21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
  22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
  23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
  24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
  25. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 21. rész; 1 -25. versekhez

XLI.

Nemcsak ezt, hanem még sokkal többet kellene előadnom Jézusnak velünk lefolytatott szellemi életéből egészen azon napig, amidőn Ő az összes tanítványok szemeláttára ünnepélyes búcsút véve tőlünk, eltűnt a felhők között. Felhoztam ezt a példát, mert az Úr így akarta. Most átadta az általa hátrahagyott kis nyáj irányítását és vezetését Péternek. Midőn Jézus felhívására Péter világos nyilatkozatot tett Iránta táplált szeretetéről és Jézus e szavakat intézte hozzá: „Legeltesd az én juhaimat”, akkor egész nyomatékosan szívébe fogadtatta vele a hátrahagyott tanítványokat. Mért nem énhozzám intézte az Úr e szavakat: „Legeltesd az én juhaimat”, – hozzám, ahhoz a tanítványhoz, akit szeretett, aki mindig az Ő oldalánál ült, s akit egy szellemi kapocs bensőbben kötött Hozzá, mint az összes többi tanítványokat? Mert éppen az Úr bölcs volt és igazságos, Ő látta és tudta, hogy Péter bír azokkal a tulajdonságokkal, melyek szükségesek a nyáj vezetéséhez e világ számára. Neki hivatása volt e világon prédikálni és intézkedni, nekem pedig szellemileg látni és írni.

Befejezem e magyarázataimat ugyanazon szavakkal, amelyekkel befejeztem evangéliumomat: „Egyebek is, pedig sokak vagynak, melyeket Jézus cselekedett, melyek, ha egyenként, megírattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná be a könyveket, amelyek írattatnának”. Ámbátor Ő felszállt a mennybe, még sem hagyott el bennünket soha; nálunk maradt, miképp azt nekünk megígérte, és még ma is ott van mindazoknál, akik megismerik Őt szellemben és igazságban. Ámen